Az a bizonyos századik – szerintem

Noha az egész napom a spoilerek nem-el-ol-va-sá-sá-val telt, sok meglepetés mégsem ért az este beköszöntével.

Szóval az a bizonyos 100. Gossip Girl rész, AZ a bizonyos, szinte épp az imént haladt át a retinámon – és hagyott némi nyomot agyam egy hátsó rejtett zugában.

Numero uno: a naaaagy “lesz-e, nem lesz-e lagzi?” kérdés. Hát kérem volt royal wedding, de még mekkora! Azt egyébként már a hetekkel ezelőtt kiszivárgott fotók alapján megállapítottam, hogy az amcsik hozzá se szagolnak egy “jófajta” igazi királyi puccparádéhoz, de hát hogyan is tennék szegények? Szimpla pap, “sima” ápperísztszájdos csilli-villi, semmi “rojál”. (Még csak egy jófajta, svájcból kölcsönzött, faarcú kidobólegény se az ajtóban, aki úgy kivágja kedves Chuck-unkat, mint macskát a szüksége esetén.)

Nem baj New York, megbocsájtjuk! Ha mondjuk egyszer én leszek Monaco hercegnője, én egyébként inkább Monacóban esküdnék, nem a taximetropoliszban… Majd szólok ha aktuális a dolog.

Kettő: Blair anyuja hatalmas arc, hogy még az utolsó pillanatban is csavarint egyet a lánya amúgy is simán sárgaházi beutalót érdemlő lelkiállapotán. Well done. Kicsit gyengusz ötlet volt a forgatókönyv írótól, de valahogy Chuck-nak oda kellett ugye keverednie…

Három: … és milyen jó, hogy nem frenglish papunk segítésével tette! Drukkoltam, hogy kevesett szerepeljen a részben, mert nem elég, hogy unszimpi a terminátoros arcvonása, a kiejtésétől fut a hátamon a hideg. (Mínusz húsz fok ide vagy oda…)

Négy: Apropó frenglish. Hát a hercegünket megcsókolta a királylány és az nyomban békává változott. Eddig se bírtam a csávót, mert olyan málén áll a szája és nincs olyan bugyihúzogató szeme, mint Ed cimboránknak, de most aztán masszívan utálom a kis köcsögöt. Remélem az, hogy Blair – aka frenglisül Blaihhhhh – hogyan szabadul meg tőle, nem lesz úgy elbagatelizálva, mint a baby-dolog. Azt a lufit – mint ahogy az várható volt – elég sablonosan pukkaszották ki, remélem ha már dűlőre jutottunk azügyben, hogy Lujít utálni kell, rendesen ki lesz csinálva a kis csigaevő. Ámen.

Öt: Serena és Dan. Nincs új a nap alatt, elvégre megint a trapéz jön divatba. Ettől független egy perverz részem drukkol nekik. Csak Blair-rel ne hozzák össze a kis Magányost, mert nevetőgörcsöt kapok. (Szerintem nagyjából már csak ők nem kavartak egymással.)

Hat: Leighton. Noha szerintem feltűzött hajjal “rojálosabb” menyasszony lett volna belőle, így is csodaszép volt. Szép smink, szép mosoly, szép ruha, megkaptunk instant képkockákban saját álmaink esküvői képét, így oda a fantáziánk utolsó ép darabjának is. Ezúton is big thanks a rendezőnek. (Persze Lujít sztornózzuk.) Ja Serena ruhájától még mindig elakad a szavam, abszolúte WOW.

Hét: Georgina, mint Gossip girl. Most komolyan..! Georgina mint Gossip Girl?! Viccnek is  rossz. Dzsordzsi karaktere egy idegbajos, bosszúszomjas, manipulatív, ámde a felszín alatt éppen ezért buta és impulzív csaj, GG ellenben mindig is egy intelligens és pártatlan szereplője volt a sorozatnak. Arról nem is beszélve, hogy amikor pl. Dan-nel kavart, akkor Dzsordzsi saját magáról posztolt ki pletykákat?! Nem értem én ezt… Ne, mondjátok, hogy csak rossz tréfa. Szerintem még kiderül, hogy nagy hacker a csaj, és betámadta GG szerverét. Oszt annyi. Amúgy az jutott eszembe, hogy málészájú Lujínk szerintem szép párt alkotna szintén furaszájú, albínó Dzsordzsinkkal, nemde?

Plusz a ráadás: az új Ivy. Nem lájk. A régi sokkal szimpibb (és szebb!) volt, kérem vissza! Ja hogy jön? Ráadásul Serena újra elfeledett doki-apujával? A wedding kapcsán így is olyan “összefújja a szemetet a szél” feelingem volt, de tény és való, hogy van, aki még hiányzik a csokorból. Lássuk!

Sztéj tyúnd, kszokszó.

A füdőszoba titka

Ki ne olvasott volna a könyvekben vagy látta volna filmen, hogy a férfiak hatalmas feneket tudnak keríteni annak, mennyi időt töltünk a fürdőszobában. (Azért nem írtam, hogy a pasijaink, mert ők ugye minden kritika alól kivételek, még ha nem is egészen ártatlanok olykor…) A probléma ismert, szerintünk ez a bolhából elefántot problémaköre, ők viszont jókat viccelődnek, hogy így két óra, úgy gőzkabin, pakolás az arcunkon, érthetetlen, hogy miért kell több kozmetikum egy szappannál, és miért fedi Atlasz méretű törölköző a testünket.

Hát megmondom. Az egyszerű és szempillarebegtetős válasz a férfiaknak szól: azért, hogy sokáig elbűvölő és tökéletes megjelenésű legyek, ami tetszik a drága páromnak, azaz neked, és büszke lehetsz rám férfitársaid előtt is. Mert hiába jó együtt nasizni a jégkrémet éjszaka, meg perszehogy cukin áll rajtunk a boxer kinyúlt pólóval, és a szerelem tényleg nem abból áll, hogy aludjunk tökéletes sminkben és frizurával. De nem is hagyhatjuk el magunkat attól, hogy megvan a legmegfelelőbb pár.  És most jön a lányos válasz lányok között:  legtöbb esetben körülöttünk legyeskedő pasiktól és rivális nőktől is függetlenül kell hogy érezzük, mire van szüksége a testünknek. Mi sem egyszerűbb, ugye? És mégis, milyen könnyen belecsúszunk a lustálkodásba… Ma mégsem megyek tornázni, mert olyan hideg van kint (én bevallom, épp tegnap gondoltam ezt – aztán hálistennek erőt vettem magamon)… Minek költsek erre vagy arra, ha annak a pénznek tudom, hogy jobb helye is lenne? A válasz egyszerű, csak sajnos egy reklám kisajátította: “MERT MEGÉRDEMLED!” Igen!
Én legalábbis teljes vállszélességgel vallom, hogy a testünket szeretni kell, figyelni rá, formálni, csinosítani, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben! De aztán ezt is komolyan kellene venni – örülni, gyönyörködni, mosolyogni a tükörbe! És ha ehhez mindaz kell, amit a fürdőszobában két óra alatt lehet véghezvinni, akkor tegyük meg, és ne legyen lelkiismeret-furdalásunk.

Ha pedig a könyvben vagy a filmben szóvá teszi egy férfi, legyen ez a válasz: “Drágám! Szeretném, ha te is találnál olyan elfoglaltságot, amivel heti 2 óra alatt éveket fiatalodsz, és annyira vonzóvá tesz, hogy nem tudok neked ellenállni!”

Burberry divat történelem – hogy tudd miért is szereted!

Szeretem a divatot, és követem, de nem feltétlen öltözködöm mindennap úgy, ahogy az aktuális trend ajánlja. De a divatszeretetem miatt fontosnak tartom azt, hogy ne csak a márka nevét ismerjük és, hogy melyik országban alakult, hanem a valódi kilétét is. Hiszen azért váltak a divatvilág vezetőivé, mert fontos dolgot próbáltak megalkotni. Valószínűleg sokan ismerik a Burberry a nevet. De hányan tudják, hogy valójában mi is rejlik a név mögött, hogy miért vált „nagy márkává”?

A Burberry 1856-ban alapította, a 21 éves Thomas Burberry. A kezdetekben csak egy kis textil üzlet volt, egy kis Hampshire-i városban Basingstoke-ban. 1870-ben a kis üzlet jövedelmezőnek látszott, így T. Burberry a ruhákra fordította figyelmét, azon belül is, a szabadidő ruhák váltak főprofiljukká..
10 évvel később feltalált egy olyan anyagot, amely hasonlít a szőrméhez, vízálló és mégis igen szellős anyag, melyet közepes erősségű gyapjú, vagy pamut fonalból szőnek. Ez volt a gabardine, amelyet 1888-ban szabadalmaztatott. Ez az anyag ma is a legellenállóbb szövetek közt szerepel, köszönhetően, az átlós és párhuzamos szövésnek.
Sok nagyember hordta ezt az anyagot, például, az első ember, aki megjárta a Déli-sarkot azaz Roald Amundsen, és Sir Ernest Henry Shackleton is ilyet viselt mikor expedíciójával elérte az Antarktiszt, s további számos pilóta hordta a Burberry speciális szövetét. 1937-ben például a Burberry szponzorálta –az ő ruhájukat viselte – az a pilóta és utasa is, akik a leggyorsabban megtették a Fokváros – London utat, azaz A. E. Clouston-t és Betsy Kirby Green-t.

T. Burberry nevének végén hivatalosan nem szerepel(t) „s” betű, csak a vásárló közönség ragasztotta rá, mikor „Burberrys of Lonon” néven kezdték emlegetni ám egy idő után elhagyták a városnevet, és így maradt Burberrys. Ám tudni kell, hogy hivatalosan, mind a kettő be van jegyezve; azaz szerepel Burberry-ként is és Burberrys-ként is. Sok régi terméken, még ma is fellelhető az „s” betűs forma.
A márka logóját 1901-ben kiegészítették a zászlóba írt Prorsum felirattal, ami azt jelenti „előre”, s így jegyeztették is be.

1914-ben a Burberry megbízást kapott a katonaságtól, hogy katonáinak készítsen olyan kabátot, egyenruhát, amik kiállják a háború megpróbáltatásait.
Elkészült a trenchcoat, azaz a viharkabát, amely elnyerte viselői, valamint a civilek tetszését. Nem kellett sok idő, és Anglia Burberry-be öltözött. A katonák már a szolgálaton kívül is hordták kabátjaikat. A cég a sikerein felbuzdulva, pár változtatást eszközölt; kiegészítette kabátjait vállrojttal, derékövvel, és az állíthatóságért még két darab anyaggal, és megszületett a Burberry ballonkabát. – Az eredeti ballonkabátoknak 10 gombja van, és khaki, krém- vagy fekete színűek. -
Ezen kabátok védjegye a kockás belső, csak 1924-ben került fel a kabátokra és vált ikonná. Bár sokáig csak a kabát béléseként használták ezt a kockás anyagot, csak 1967-ben kezdték el szélesebb körben használni. – Esernyő, kesztyű, sál, stb. – Ezekre a termékekre később a Nova Check elnevezést használták és a fiatalabb korosztálynak készítették. Később nagyobb kockákat használtak, amit el is forgattak s alakjában hasonlított a gyémánthoz.

A cégnek nem tett jót a focikultusz, az 1970-es években, ugyanis a focihuligánok, korábbi ruháik helyett a Burberry darabjait aggatták magukra. ennek következménye lett, hogy a Burberry-t összekötötték a focihuliganizmussal. Később pedig egy Burberry mániás sorozatszínész tette a nevetség tárgyává, mikor lencsevégre kapták ahogy Burberry-be öltözve, kiemeli csecsemőjét – aki Burberry-be van öltöztetve akár csak anyja – egy Burberry babakocsiból.

A márka nevezetessége, hogy mindenszínben felvonultatja a hagyományos kockás anyagot.
Sikerét mutatja, hogy az egyik leggyakrabban hamisított márka, s ennek ellenére is a cég bevétele 2008-ban 995 millió £ volt.
Világszerte több tucat bolttal büszkélkedik; gyerek, felnőtt, férfi és női ruhákat, parfümöket is készít.
Burberrys-két is sokan emlegetik, de még többet Burberry-ként.
A vállalat elnöke jelenleg John Peace, míg a kreatív igazgató Chrstopher Bailey – aki 2005-ben elnyerte a British Fashion Designer-díjat, és pályáját DK-nél, és a Guccinál kezdte. –
A Burberryhez ma számos sztár hűséges. Köztük van  Kate Moss – akit a Milanói divatbemutatón viselhette és mutathatta be a Burberry ház kreációit -, Liv Tyler, Kate Hudson, Kelly Osborne, és még sokan mások.

2007. áprilisában került bejegyzésre Burberry üzlet Magyarországon, Burberry Hungary Kft. néven. 2008-ban nyitotta meg üzletét a Burberry Hungary Kft. Budapesten az Andrássy út 24.-es házszám alatt.

Official Burberry oldalak:
http://uk.burberry.com/store/?WT.srch=1 (honlap)
https://twitter.com/#!/Burberry (twitter)
http://www.facebook.com/pages/Burberry-London/130268180353568?ref=ts&sk=wall (Facebook)

Boldog Névnapot Marcella (január 31.)

Boldog Névnapot minden Marcella nevezetű hölgynek! :)

 

MARCELLA–>Latin eredetű,a  Marcell férfinév női párja; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

Napok amikor ünneplik: Január 31. és június 28.

Becenevek: Cella, Marcel, Marcelka, Marci, Marcika, Marcsi, Marcsika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dorci

*-*

Óvszermese

A történet elég régre nyúlik vissza.

Először talán a rómaiakat említeném meg. Ők a szexuális úton terjedő nemi betegségek ellen védekeztek. Állati hólyagokat használtak erre a célra.

A perzsák igen furcsa módon vigyáztak magukra. Talán undorítónak tűnhet, de kis galacsinokba gyúrt elefánttrágyát tartották a legmegfelelőbb védekezésnek. Ez valószínű a vágy lelombozására is alkalmas lehetett.

Hasonlóan gondolkodtak az egyiptomiak is. Ők krokodilürüléket használtak.

Krétán a kecskebél vált igen népszerűvé.

Őseink tehát az eddigiekből ítélve állati eredetű eszközökkel védekeztek.

Gabriel Fallopip vászonból készült, krémmel átitatott óvszere is említést érdemel.

Ám akiről még érdemes itt szót ejteni, az Casanova. A nagy nőcsábász birkabélből készült gumit használt. Egyesek szerint, azonban az a legmegfelelőbb, ha a magömlés pillanatában a hölgy tüsszent egy nagyot.

Állati bélből készült óvszereket napjainkban is be lehet szerezni, ezeket bárányok vakbeléből készítik. Azt tartják róluk, érzékibb élményt biztosítanak a jobb hővezetés miatt.

Nos, kinek mi. Minden esetre azt kijelenthetjük, a mai óvszerek már sokkal higiénikusabbak.

Facebook és az állatkínzás

Szeretem az állatokat! Imádom őket és kicsi gyerekkorom óta már rengeteg volt, többségük rágcsáló. Most is van egy lassan két éves macskám, ám ez nem jelenti azt, hogy macskás vagyok, és a kutyákat nem is szeretem. Sőt, azt is elismerem, hogy a kutya a jobb, mert az hallgat az emberre. Akkor miért van macskám? Mert egy ismerősömtől kaptam, és aranyos volt mikor pici volt. Hiába, hogy már nem kicsi FELELŐSSÉGet vállaltam egy életért! És ettől a nézetemtől nem állok el, mindenkinek így kellene tennie! Azért mert egy állat már nem kicsi, nincs joga senkinek sem kidobnia vagy kevesebb figyelmet szentelnie neki(k). A macskám is egy büdös rossz bestia, de én kényeztettem el, én neveltem ilyennek, kénytelen vagyok így megtartani és élni vele amíg csak él! Sőt azokat az embereket akik úgy viselkednek az állatokkal ahogy azok nem érdemlik meg, igen csak megvetem, továbbá ha az utcán látok ilyen bunkó viselkedést egy állattal, előjön belőlem a harcias amazon és mindenkit lepofozok, aki megérdemli! Természetesen ellenzem az állatokkal való helytelen és kínzó bánásmódot, és ha ilyet látok – például egy linkelt videón, mert igen, van gyomrom megnézni – egy igazi elmebeteg őrült tör bennem felszínre, aki tényleg képes lenne brutális kivégzést végrehajtani az állatkínzókon. Az ilyenek csak örülhetnek, hogy nem találkoztak még velem! Nem hordok bundát és igyekszem nem bőr táskát venni, és nem bőr cipőt hordani… Úgyis elkopik, elhordom, akkor meg nem teljesen mindegy? – Persze nem mondom azt, hogy nincs bőr cipő és bőr táska, de a többség (!) mű. És mindezt miért mondom?
 Mert szerintem egyre többen találkozhatnak azzal a jelenséggel, hogy mikor felmennek a Facebook-ra, az üzenőfal tele van megkínzott, elhagyott, elnevelt állatok képeivel. És ezt már nem bírom elviselni! Sajnálom. Azokat a képeket támogatom, amik „Fogadj örökbe!” jellegűek, de a megkínzott kutyás képekből már elegem van! Azért mert megosztjátok és egyetértetek azzal, hogy ez milyen undorító, nem lesz jobb annak a szegény állatnak. Továbbá, ugyanígy kering egy állatkínzó páros képe, Magyarországon, magyar emberek között, hogy keresik őket. Szerintem egyáltalán nem magyarok, és felesleges megosztani a képüket… nézzétek meg az arcukat, a vonásaikat… nem is illenek a magyarok közé, de még csak a hazánkba települt népek közt sem találunk hasonló vonásúakat!
A lényeg, hogy aki teheti, ne ossza meg, mert semmivel sem lesz jobb ezeknek az állatoknak! Inkább akkor már a menhelyek oldalait osszátok meg, és hogy aki tud, fogadjon örökbe, mert a tenyésztett fajtiszta kutya semmivel sem értékesebb mint foltos keverék társa! Ugyanúgy szeretni való, és viszont szeret, négy lába van és aranyos! Felesleges kiadni 50 ezer forintokat fajtiszta kutyakért! Ezeket és ehhez hasonló dolgokat tessék hangoztatni! Kérek mindenkit, hogy használja az agyát! Továbbá, ha a mi hibánk, hogy a kedvencünk nem úgy viselkedik mint egy „Jó kutya / macsks” az mind a mi hibánk, főleg, ha kicsi volt mikor kaptuk, és nem neveltük meg rendesen, mert nem akkor nem volt szívünk megnevelni. – És persze a nevelés sem egyenlő a veréssel, sőt, nem verve kell az állatokat megtanítani viselkedni!!!
Gondoljunk arra, hogy van az üzenőfalnak egy része amit mind az 100 ismerősünk lát, és nem biztos, hogy ő megkínzott, feldarabolt, kutyákat, mosómedvéket, cicákat szeretne látni! Valószínűnek tartom azt is, hogy ha nem osztjátok meg, és az ismerősök nem látják azt hogy mennyire nem értetek egyet az állatkínzókkal, az új és nagy hírként fog szolgálni – nem úgy mint aki az ellenkezőjét meri felvállalni!

Köszönöm

Elvárások: muszáj megfelelni?

Gondolom, már minden kisgyerekes anyuka tapasztalta, milyen általános elvárásoknak kéne megfelelniük – nekik vagy a gyermeküknek - a környezetük szerint. Én most a legáltalánosabbakról szólok.

Elvárás No. 1:

A szülés utáni első hónapokban, szinte mindenki, akivel találkoztam, ezt kérdezte: „Szopik még?”. Eleinte nem zavart, mert persze, hogy fontos, szopik-e a kisbaba, van-e az anyukának elég teje. De amikor hónapok elteltével is mindenkinek ez volt az első kérdése, kezdett kissé frusztrálni. Aztán jött, hogy már nem tudtam bőszen bólogatni válaszként, mivel a fiam hat hónapos koráig volt csak tejem. Bántam is, meg nem is. Eleve csak egy éves koráig akartam szoptatni, bár tudom, van, aki még 2-3 éves korig megteszi, de én nem szerettem volna, ha mondjuk egy bevásárlóközpont közepén közli a gyerek, hogy „anya, cici”. Szóval jött a szokásos kérdés, én pedig hosszan magyarázkodhattam, hogy nem, nem azért nem szoptatom, mert úgy tartja kedvem, hanem mert beteg voltam, nem maradt meg bennem se étel se ital, ezáltal elapadt a tej, a gyerek meg lusta volt, és inkább a cumisüveget választotta. Mikor túl voltam ezen a történeten már nagyjából hetvenszer, kezdem volna megnyugodni, de akkor jött a következő lépcső.

Elvárás No. 2:

„Beszél már? Miket mond?” – érdeklődött mindenki. És nem, még nem beszélt, annyit mondott, hogy „any” (ami én lennék) meg, hogy „nem”, de én már ezeknek is nagyon örültem. Ehhez hozzá tartozik, hogy még most, majdnem három évesen sem beszél tisztán, mondatokban is csak épphogy. A gyerekek általában 1,5-2 éves korukra szépen beszélnek, hát az én fiam nem. Emellett azonban mindent megért – na, jó, a „ne hisztizz!”, „rakd el a játékokat!” és hasonló kéréseket persze figyelmen kívül hagyja. Ha valami érdekli, rákérdez; a szimpatikusabb szavakat azonnal utánam mondja; és természetesen egyre több szót tisztán ejt. Mostanság kezdi egymás után pakolni a szavakat, de még így is általában felcseréli a sorrendet. Viszont mivel nagyon is értelmes kölyök, nem gondolom, hogy ez baj lenne. Oké, az oviban talán nem fogják ezt díjazni, de mindenki azzal bíztat, hogy a többi gyerek között majd gyorsabban tanul.

Elvárás No. 3:

A következő kérdéskör: „Van még pelus?”. Már elmúlt 2 éves, mikor elkezdtem leszoktatni a pelenkáról. Korábban kicsit stresszeltem rajta, de sok helyen azt olvastam, hogy majd megérik rá, és, hogy nyáron a legkönnyebb. Tavasszal betöltötte a második évét, aztán nyáron, kint a kertben csak kisgatyát adtam rá. Az első napokban félóránként cseréltem rajta a gatyót, mert mindig becsurgott. Közben persze magyaráztam, hogy szóljon, és próbáljon odafigyeli. Néhány nappal később már bent a házban sem volt rajta pelenka, tényleg szinte napok alatt szokott le róla. Persze azért, ha megyünk valahova, még adok rá a biztonság kedvéért, de mindig száraz marad. Szóval, ebben a kérdéskörben osztom azt a véleményt, miszerint nem szabad erőltetni a dolgot.

Nektek mik a tapasztalataitok? Milyen elvárásokat támasztottak veletek vagy gyereketekkel szemben?

Jeannette Walls – Az üvegpalota

“Egy reggel, három évvel azután, hogy New Yorkba költöztem, épp az órámra készülődtem, s közben rádiót hallgattam. A bemondó iszonyú méretű közlekedési dugóról számolt be a legforgalmasabb autópálya-szakaszon, a New Jersey Turnpike-nál. Lerobbant egy furgon, és az útra szóródott ruhák meg bútorok hatalmas torlódást okoztak. A rendőrség megpróbálta megtisztítani az utat, de a furgonból egy kutya ugrott ki, és le-fel, rohangászott az autópályakapuk között, nyomában jó néhány rendőrrel, akik üldözőbe vették…
Aznap este a pszichológus szólt, hogy telefonom van.
- Kicsi Jeannette-tem! – Anya volt az. – Találd ki, mi van? – kérdezte és hangja tele volt izgalommal. – Apáddal New York-ba költöztünk!”

Ez a könyv nem egy New York-i gazdag, jól öltözött, sikeres nőről szól. Nincs benne fényűzés, sem csillogás, továbbá amiről Jeannette Walls  ír, az megtörtént és nem mással mint vele! A történet az élet kicsit sem fényes oldalát mutatja be reálisan.

Jeannette Walls írónő élete, kicsit sem volt átlagos! A szülei, négy gyerekkel folyamatosan változtatta a lakhelyét. Kis időkre telepedtek csak le, akkor is olyan helyeken, melyeken egy családos ember sem élne szívesen. Az apa (Rex Walls) alkoholfüggő, de tiszta óráiban alkalmi munkákat vállal, továbbá, ő tanítja meg gyerekeit néhány iskolai tantárgyra, például fizikára és földrajzra. Az anya (Rose Mary) pedig… otthon van, mert művész, és hol fest, hogy ír. A családjára odafigyel, de épp csak annyira, hogy mellette legyen ideje kiélnie művész hajlamait. Így éli nomádnak nevezhető életét a Walls család, míg teljesen ki nem fogynak a pénzből. Mikor ez megtörténik, a család visszaköltözik Rex családjához, ahonnan annak idején a férfi minden erejével szabadulni akart. Ennek köszönhetően az apa alkoholproblémái eldurvulnak, és napokra is eltűnik a családfő. A gyerekek így igazán egymásra maradnak, és így egymást segítve kell felnőniük, miközben „otthon” a családi problémák egyre csak szaporodnak. Mikor sikerül a nagyobb gyerekeknek meglelniük a kiutat – hisz felnőttek és már elhagyhatják a “családi fészket” – New Yorkba mennek. Ám Jeannette és testvére “jó” élete a Nagy Almában sem tart sokáig.

Tanúi lehetünk, amint egy apa átadja barátainak a szeretett lányát, akik erőszakoskodnak vele… Kis betekintést nyerünk milyen is volt egy rasszizmus által szétcincált iskolai életet túlélni… Egy elhagyott vonatállomást birtokba venni és lakásnak használni… Egy omladozó lakás, amiből mindenkinek elege van… Milyen volt kikerülni a már ismert körből, és megpróbálni megállni két lábon a világ egyik legmozgalmasabb városában… Továbbá milyen az, amikor múlt visszatér a jelenbe…

A történetet feldolgozni nem annyira könnyű. Elgondolkodtató, szomorú, ám megtalálható benne a humor is. Komoly és reális. Olvasás közben felmerül az olvasóban, hogy ő mit tett volna Jeannette helyében. Túlélte volna? Súlyos károkat szerzett volna? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel.
Ahhoz képest, hogy az írónő élete egyáltalán nem volt könnyű és egy leányálom, mégis nagy szeretettel ír szüleiről, harag nélkül. Ahhoz hogy egy ilyen gyerekkort valaki könyv formájában megfogalmazzon, lélekben már mindent el kellett rendeznie, mindennek tisztázódnia kellett.

„[…] Könyve nem csak annak példázata, hogy minden nehézség ellenére érvényesülni lehet, hanem egyben megindító mese is a feltétlen összetartásról egy olyan családban, amely súlyos hiányosságai ellenére elősegítette azt, hogy a szerző a maga fogalmai szerint tartalmas életet éljen.
Jeannette Walls, a  New Yorkban élő sikeres újságíró két évtizeden keresztül titkolta gyökereit. […]”

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Lehull a lepel Gossip girl kilétéről

Aki nézi a sorozatot, biztosan várta már azt a pillanatot, amikor kiderül, hogy ki az, aki kedvenceink minden lépését és hibáját a nagyközönség elé tárja. A 100. epizód alkalmából a készítők úgy döntöttek lerántják a leplet és egy fordulatos, érzelmekkel teli epizód végén Georgina Sparks, Serena egykori barátnője, a nagy bajkeverő bőszen kopogja a billentyűzeten: xoxo, Gossip girl.

 

Nem lepődtem meg teljesen, bár a készítőket ismerve lehet, hogy ebben is lesz még fordulat, úgy ahogy Blair háza táján is, aki végül minden ellenére hozzáment Louishoz, de már a menyasszonytáncnál rájött, hogy óriási hibát követett el.

Nagyon várom a következő epizódot, hogy megtudjuk, hova ment a szökött menyasszony, új botrány szaga érezhető Ivy miatt és persze remélem, hogy a Derena ügyre is pont kerül.

 

coming soon,

Agent “V”

Katy Perry köszöni jól van

Bár az énekesnő csak nemrég vált el férjétől Russell Brand-től, mégis, úgy tűnik, köszöni jól van.

A válás utáni első nyilvános szerepléseinek egyike egy las vegasi jótékonysági rendezvény volt, ahol a sztár nagyon nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt.  Mi sem bizonyítja jobban, hogy Katy továbbra is színesben látja a világot, mint a meghökkentő kék hajszín. Vagy mindez csak elterelő hadművelet?..

Noha Katy-től minden extremitást szeretünk, a kedvencünk mégis az alábbi képen látható ruha. Ennek a nőnek minden jól áll és nem lehet nem szeretni! Russel, apám, bánni fogod még a dolgot…

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.