A siker kulcsa: a “CV-titok”

Lássuk be csajok, örök elégedetlenek vagyunk… Jobbak akarunk lenni az ágyban, leadni még 3 kilót, megérteni a Pasikat, megérteni a Nőket, sok pénzt   keresni és sikeresek akarunk lenni. A céltábla közepe valahol Angelina Jolie körül van belőve szinte mindenkinek. A valóságban ugyanakkor elégedetlenségünket lazán elintézzük egy “Magyarországon minden szar” legyintéssel és a hétköznapokat a Barátok közt újabb bugyuta epizódjával felejtetjük.

Most komolyan csajok, tegyétek a szívetekre a kezeteket: ki mikor frissített önéletrajzot utoljára? Netán mikor töltött fel frisset a netre? Na és mikor küldtetek el a tipptopp motivációs levéllel egybekötött jelentkezést valamelyik cégnek?

Hiszem, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa. Nem mondom, hogy ezt a “kovácsolást” nem befolyásolják külső tényezők, de a jó Vili bácsi sajnos tuti nem repíti a sült galambot a szánkba.

Tudom, tudom, ma kis hazákban nincs munka. Egyszerűen NINCS MUN-KA!
Értem én! Mégis, úgy gondolom, hogy nem együtt bégetni a báránycsordával nem fog senki kárára válni. Ha mégis, vállalom a kártérítést. Nyavajgás helyett tehát elő egy jó kis Word-doksival és lássunk neki a CV írásnak!

Az első és legfontosabb sajnos nem a betűtípus és a mellékelt fotó kiválasztása (bár tény ez a dolog legélvezetesebb része), hanem a minta megválasztása. Manapság az egybefüggő szövegű önéletrajz elavultnak számít: a HR-esek értékelik, ha az irományra pillantva rögtön ki tudják szűrni a lényeget. Nem szabad ugyanakkor túlzásba sem esni, a túlzottan vázlatos (amerikai típusú) CV sajnos noha átlátható, gyakran nem elég informatív.

Tapasztalatom (és az engem ért kritikák alapján) azt hiszem a megoldás kulcsa   az arany középút: míg a személyes adatainkat, kevésbé releváns tanulmányainkat elég vázlatpontokba szedve megadni, addig a (főleg kapcsolódó) korábbi munkatapasztalatainkat érdemes néhány bővített mondatban is kifejteni. Fontos megadni a cég pontos nevét, a betöltött pozíció helyes nevét, valamint rövid – nem rizsázó – mondatokban leírni a pozícióval együttjáró napi felatadokat, teendőket.

Vegyünk egy egyszerű példát: pincérnői munka. Hol érdekel ez egy multit?

Miért is ne? Egy kis marketing vénával sokat elérhetünk:

Napsugár Étterem

2009 május – 2010 április

Pozíció: felszolgáló

Napi feladatok:

- az étterem atmoszférájának megfelelő diszkrét és elegáns megjelenés biztostása

- vendégek szívélyes fogadása, hellyel kínálása

- rendelésfelvétel, étel-ital ajánlás, a kínálat bemutatása magyar vagy angol nyelven, vendég igényeinek teljes körű felmérése

- italok, ételek szervírozása, a zavartalan étkezés asszisztálása

- fizettetés, számlaadás lebonyolítása

- visszatérő vendégekkel való jó kapcsolat ápolása

- kiemelt termékek ajánlása

-rendezvények, foglalások felvétele, egyeztetése, lebonyolításában való segédkezés

… és még sorolhatnám. Lehet, hogy van, ami a hétköznapi megfogalmazásban gázul hangzik, de a munkakör szép és igényes, “fejvadász-barát” megfogalmazása sokat lendíthet az esélyeinken.

Az olyan szavak, mint “elindít”, “lebonyolít”, “közreműködik”, “vezet”, “irányít” mind-mind egy ideális – felelősségteljes, kezdeményező, önálló – jelölt képét ugrasztják elő az agyból.

A nyelvtudásnál se szűkölködjünk a jelzőkkel, hiszen manapság a fiatalok nagy százaléka rendelkezik mondjuk közép fokú “C”-típusú angol nyelvvizsgával. Kellett a felvételihez, hát nagy nehezen összekapartuk. Munkaadónkat viszont a tényleges tudásunk érdekli: ne szégyelljük hát, ha nyelvismeretünk “folyékony” vagy “társalgási” szintű, esetleg “közel anyanyelvi”. Az alapfokú makogást is lehet a szebb, “alap társalgási szint” jelzővel illetni.

Nem azt mondom persze, hogy hazudjuk le a csillagokat az égről, erről szó sincs, sőt! Csakis olyan tapasztalatokat, kompetenciákat adjunk meg, amikkel ténylegesen is rendelkezünk, különben egy esetleges interjú alkalmával bizony igen magas lóról eshetünk igen nagyot. És az fáj.

Sokan feleslegesnek tartják, mások mégis erősen ajánlják a hobbik megemlítését. Ha a megszokott “olvasás, zenehallgatás, sport” sablonnál valami kreatívabbat is össze tudunk hozni, szerintem nyert ügyünk van! Említsd meg akár a kedvenc szerződet, akár a bikram jógát, máris beszédtéma lehet egy interjún! Ne feledjétek, az első benyomás a CV alapján keletkezik rólunk – a kedves humás erőforrás manager kisasszonyban. Nem a cégvezetőt, hanem őt kell első körben meggyőzni. Az ő tálalásán múlik ugyanis a tényleges döntéshozók első benyomása..

Apropó első benyomás. Ugye a kiscisus96@citromail.hu-t lecseréljük előtte valami komolyabbra? Hallom ahogy zeng az “IGEN”.

Ugye a partifotókat is letöröljük vagy minimum “titkosítjuk” facebookon? Megint hatalmas IGEN!

Talán azt már említenem sem kell, hogy az önéletrajzon igenis kötelező (!) rólunk egy igazolványkép is, nagyjából a jobb felső sarokban. Fotónak persze ne a facebook-ról imént letörölt, másnaposan készült “csodát” válasszuk, de ne is azt, amin úgy nézünk ki, mintha karót nyeltünk volna! Szolid és szerény mosoly a pixelek között szabad fordításban annyit tesz: “lelkes vagyok, pozitív vagyok, örülök, hogy eljuttathattam Hozzád az önéletrajzomat”.

Végezetül pedig ami a legfontosabb: ne adjuk fel! Manapság sajnos nem elég 2 vagy 10 tutinak tűnő munkára jelentkezni. Harmincasával kell küldözgetni a jelentkezéseket, akár olyan munkára is, amit nem érzünk 100% “sicher” befutónak. Sajnos ma nagy a verseny, az agresszívabb, kitartóbb nyer. Nem csak kis hazánkban, hanem külföldön is, higgyétek el. Válság és lelkes munkaerő-jelöltek hada minden országban van! A lényeg viszont a pozitív gondolkodás, hozzáállás, ha nagyon hiszünk benne, előbb-utóbb meglesz az az “álommeló”!

Ehhez persze rendszeresen kell lesni az állásportálokat, hirdetéseket és ezzel párhuzamosan javaslom a CV rendszeres frissítését is. Az embernek mindig beugrik egy jobb mondat, frappánsabb kifejezés! Sőt! Ha több, különböző irányba akarunk jelentkezni, nem árt több, különböző önéletrajzzal büszkélkednünk… Lehet, hogy van, ahol érdemesebb nyomatékosítani a hímzőszakkoron szerzett hatalmas tapasztalatainkat, míg máshol szinte megemlíteni is felesleges…

Az “önfényezés” viszont már nem a CV dolga, azt majd megtesszük a motivációs levélben. Addig is csattogjanak a billentyűk, izzon a Word, kapjuk elő a kreativitásunkat!

“Folytköv” a motivációs levéllel!