A Chanel divatház alapítójáról, minden divat szerető ember tud valamit. Ha mást nem, látták a Coco Chanel (Coco avant Chanel) c. filmet. De, hogy a márka rajongói többet tudjanak róla, itt összeszedem nektek az információkat, amiket hallottam, tudok, olvastam. Továbbá, mivel a márka történetét kívánom nektek adni, Coco Chanel kilétéről és szerelmeiről itt nem szándékozom szót ejteni – csak ami szükséges.

A Chanel divatházat Gabrielle Bonheur Chanel alapította. A Coco becenév egy zenés kávéházban ragadt rá. Itt szerzett magának olyan ismerősöket férfiakból, akik bevezették a férfiak világába és segítettek első kis üzletének megnyitásában, ami nem volt más, mint egy kalap üzlet. Itt nem is készíthetett ruhákat, hisz az épületben, már volt egy női divattal foglalkozó bolt, így Coco ruha tervei nem valósulhattak meg, így elsősorban magának készítet ruhákat, amikben kényelmesen tudott mozogni. Saját ruháival és megjelenésével hívta fel magára a figyelmet, továbbá vívta ki az elit rosszallását, mert nadrágba bújt, hagyta, hogy a nap megbarnítsa bőrét, haját pedig rövidre vágatta. A női ruhákat kényelmessé akarta tenni, viselhetővé. Nadrágos megjelenése mellett a másik nagy újdonság a fűző elhagyása volt. Az egyszerű ruhákkal a női szépséget kívánta hangsúlyozni. Nőként jobban belelátott a női ruhák és alakok világába, megpróbálta bebizonyítani, hogy a túlcicomázottság és a levegő vételt akadályozó fűző nélkül is lehetünk nőiesek és csinosak, Egyenesen megvetette azokat a nőket, akik a kor ismert ruháit részesítették előnyben, és nem akartak teret adni az újdonságnak, melyet Gabrielle „Coco” Chanel próbált meg képviselni.
1913-ban két üzletet is sikerült nyitnia. Egyet Deauville-ben és egyet Barritz-ban.
Az Első Világháború végül segített Cocón. Mivel a férfiak a háborúban voltak, sok nőnek munkát kellett vállalnia. A gyárakban dolgozó nők nem tudták már viselni a korábbi ruhákat, így Coco igazán teret nyert. A tartós, kényelmes mozgás lettek a főbb szempontok. A Chanel márka így hódított. A régi díszes és giccses ruhák ideje lejárt. Legalábbis a hétköznapokban már nem voltak viselhetők, hiszen az egyszerűség és a praktikusság vált meghatározó tényezőkké. Ennek következtében a háború ideje alatt Chanel újabb boltot nyithatott, egyenesen a párizsi Ritz hotellel szemben. Itt olyan ruhákat lehetett vásárolni, mint a flanel blézer, egyenes szabású len szoknya, matróz mintás felső, hosszú pamut pulóver és szoknyakabát.
A tervező évek alatt, a sikerbe vetett bizonytalanság miatt olcsó árú anyagokat vásárolt be. Ezeknek a lány esése teljesen beleillettek Coco terveibe. Olyan anyagokat is használt, mint a gabardin – amit a Burberry is – és a tweed. Ezekből az anyagokból általában férfiaknak készültek ruhák, így Coco sok ötletet merített a férfiak öltözködéséből is. Ezért is fontos 1914, mert az egyenruhák megjelenése tovább inspirálta a tervezőnőt. A Chanel stílusnak sikerült teljesen letisztulnia, s ennek következtében egész Franciaországban elterjedt. (1915.)

Az 1920-as években Chanel olyan ruhákat is tervezett, melyek gyöngyökkel voltak díszítve, melyek a mai napig jelen vannak a ruhákon, továbbá modern és divatos darabját képezik ruhatárunknak. Kisestélyi ruháival egy, a mai napig tartó divatot alakított ki. Megszületett a „little black dress” azaz a „kis fekete ruha”, ami minden olyan nő gardróbjában megtalálható volt, akik egy kicsit is adtak magukra. A ruha által eleganciát kapott a viselője, és a fekete-fehér kontrasztjával még jobban felhívta a figyelmet.
A másik jellegzetes öltözék a Chanel-kosztüm volt. Ez az öltözék a világ legegyedibb együttese, ami jellegzetességekkel bír. Ha nincs Burberry kockák, trenchcoat és gabardin nélkül, akkor Chanel kosztüm se létezhet az arany gombok, a tweed anyag, a doboz kabát és az egyenes szabású szoknya nélkül! És akkor ehhez jönnek még az ékszer kiegészítők. Egyszer azt hallottam, hogy ha a ruhát akarod hangsúlyozni és előtérbe helyezni, ne viselj ékszert, mert azok vonzzák a tekintetet és akkor nem a ruha lesz a középpontban. Ez az, ami szerintem a Chanel kosztümre egyáltalán nem igaz. Ha ékszert viselsz egy ilyen öltözékkel, lehetetlen, hogy ez a kosztüm háttérbe szoruljon. (Gondolok itt a gyöngyökre – még ha hamis is – az arany láncokra – melyeket én például nem szeretek.)
Coco volt az első, aki a nőkre is pulóvert adott. Ezeknek az anyaga jersey volt, amit alsó ruhának szántak, ám Gabrielle ezt külsőleg alkalmazta. Sikereinek köszönhetően még merészebb fába vágta a fejszéjét, – de ha úgy tetszik szúrta bele tűjét,- mégpedig, hogy a nőkre is nadrágot készített.
A ruhákon kívül parfümöt is árusított üzleteiben. A legnépszerűbb a Chanel No.5, mely a tervező szerencseszámáról kapta a nevét. A parfümök elkészítésében, az orosz cár udvari parfümkészítője segített, Ernest Beaux. Mikor Ernest elkészült a parfümökkel, számozott üvegcsékkel mutatta be. A legenda úgy tartja, hogy Coco az ötödik üvegecskét választotta, mert az volt a szerencse száma. Hogy ezt az ötös szám körüli babonát fokozza, a parfümöt 1921. 05. 05.-én mutatta be a világnak. És hogy sikert aratott-e? Annyira, hogy a „demokratikus” jelzőt kapta, ami annyit jelent, hogy a legtöbb nőnek tetszett. Világszerte imádták, és a szerényebb körülmények közt élők is megengedhették maguknak. Egy kivételével az összes Chanel parfüm neve egy szám. A kivétel pedig a Cristalle.

Mikor Coco megérezte a Második Világháború előszelét, úgy határozott, hogy visszavonul a párizsi Ritz Hotelben levő szobájába akkori szerelmével, aki egy náci tiszt volt. Butikjai ez idő alatt működtek, és a már megtervezett darabok kaphatók voltak, csak épp a tervezőnő nem rukkolt elő semmi újjal.
Franciaország felszabadulása után, azokat a nőket, akik segítették a nácikat a polgárok önkényesen megbüntették, ezért Coco Svájcba menekült. – Náci pártolás miatt le is akarták csukni, ám Churchill közbenjárása mentette meg.
1953-ban tért csak vissza Párizsba, amikor is a divat világát, megint egy férfi irányította, aki nem volt más, mint Christian Dior. Mademoiselle Chanel felkereste régi támogatóit és hamarosan átvette a divat irányítását, megint top márkává

vált. Ezek után felkereste Robert Goossens ékszerkészítőt és olyan ékszerek tervezésébe kezdtek, aelyek kiegészítik feldobják a Chanel ruhákat. – A ruhákhoz méltó ékszerek gyártásába kezdtek. két évvel később már pikévarrásos bőrtáskát is l

ehetett kapni és piacra dobott egy férfi parfümöt is (Pour Monsieur).
Coco (Gabrielle Bonheur) Chanel 87 éves koráig dolgozott és tervezet, míg 1971. január 10-én meg nem halt. A tervező nő Lausanne-ban lett eltemetve

Cocót munkatársai Mademoiselle-nek azaz kisasszonynak szólították, továbbá 35 évig bérelte a Ritz Hotel egyik szobáját. Ő tervezte a Olymic Airways légi kísérőinek is a ruháját is. Továbbá életében olyan hírességek voltak reklámarcok, mint Marilyn Monroe, Grace kelly, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman.

Coco Chanel egymaga, a 87 év alatt ennyi mindent vitt véghez, megváltoztatva a nőket. Mivel csak Coco munkássága írott formátumban ilyen terjedelmet tesz ki, később egy másik bejegyzésben lesz szó, a Coco utáni Chanel divatházról. Addig is tessék hálás lenni ennek az elvetemült nőnek, hogy ma már nem kell fűzőbe szorítanunk magunk és hordhatunk nadrágot.