Egy év lezártával az ember leltárt készít a fejében. Gyakorlatilag pro és kontra listát készít, avagy összegzi a pozitívumokat, a sikereit, az eredményeit, és velük szembe állítja a kudarcokat, rossz döntéseket. Mint sokan mások ilyenkor év elején megfogadom, hogy mostantól minden más lesz! Új év, tiszta lap és teljes átváltozás! Ilyenkor jönnek a fogadalmak, melyeket sokan teszünk, ám kevesen tartunk be. De mit is fogadunk meg ilyenkor? Nekem általában első helyen áll, hogy mostantól kőkemény sportolásba kezdek. Tíz emberből kilenc ugyanezt fogadja meg különböző közvéleménykutatások szerint, ám a kezdeti lelkesedés tiszavirág életű. Az első napokban lelkesen veszem elő a különböző otthoni célra tervezett alakformáló dvd-ket, becsület szavara még a kezdeti orbitális izomláz sem tántorít el, mert ugye az van, már ha az ember nem ismeri a fokozatosság elvét. Azonban kis idővel rá kell jönnöm, hogy a sportot még mindig nem nekem találták ki. Csodálkozom is azokon, akik örömüket lelik benne, nekem ugyanis szó szerint fizikai fájdalmat okoz. Azt vettem észre, hogy az új év varázsa csupán néhány hétig tart ki, utána ugyanis valahogy elvész a motiváció és a sport már csak egy vágyálom marad.

A másik tipikus női fogadalom a “most megfogadom, hogy odafigyelek, hogy mit eszem” dolog. Ez nem feltétlenül jelent önsanyargató, éheztető fogyókúrát, de azért bevallhatjuk őszintén, hogy ha az egy-két késő esti csokiról, vagy a a tejszínhabos lekváros gofriról lemondanánk máris szebb lehetne a világ. Persze könnyű ezt mondani! Hiszen mi mást tehetne az ember lánya egy fárasztó nap után, mikor a főnöke közli vele, hogy a napi munkája értékelhetetlen, vagy éppen egy fájdalmas szakításon van túl… a válasz egyszerű: bűnözünk. Hiszen nincs jobb, mint fagyisbödönnel az ölünkben romantikus filmre zokogni, vagy több doboz konyakmeggy bonbont felfalni, miközben a barátnőkkel kibeszéljük a pasikat. Nem csupán megnyugszunk az édességtől, de a kedvünk is jobb lesz a benne található endorfintól, így azt hiszem kétséget kizáróan megegyezhetünk abban, hogy a nassolásról vétek lenne lemondani! Így hát ez a fogadalom is csak vakvágány marad.

Az előző két fogadalmat összegezve megjelenik a harmadik legnépszerűbb vágy “megfogadom,hogy lefogyok x kilót”. Na igen, ám, de mivel az első kettő fuccsba ment, ez is alapból halálra van ítélve. És amúgy is elgondolkodik az ember, hogy minden fórumon azt hangoztatják, hogy az anorexiás modellek ideje lejárt, és az XS-t a hús-vér nőideál váltotta fel, és még a pasik is válltig állítják, hogy jobban szeretik, ha van mit fogni egy lányon, így hát nyugodt szívvel tehetünk túl ezen a fogadalmon is.

Azt hiszem ezek után érthető, hogy miért nem tartjuk be a fogadalmainkat. Csodát várunk az új évtől, de leginkább magunktól. Szerintem ha már kötelező lenne valamit megfogadni, az lenne a legfontosabb, hogy fogadjuk el önmagunkat. Hiszen vannak hibáink, nem vagyunk tökéletes Barbie babák, van úgy, hogy indokolatlanul ránktör egy hisztiroham, vagy éppen megszáll mintket a vásárlási láz, és képesek vagyunk teljesen felesleges dolgokat beszerezni, csak azért hogy érezhessük a boltkór áldotta boldogságot. Viszont mindezek ellenére igazi nők vagyunk, akinek a legnagyobb fegyvere az önbizalom, mellyel bármilyen nagy álmunkat valóra válthatjuk. Így hát fogadjuk meg, hogy elfogadjuk önmagunkat és a világ sokkal szebb lesz, mintha önsanyargatós, kudarcba fulladt fogadalmakat tennénk.

xoxo

Sara