Mikor nekifutottam február 14-nek, volt egy randiebédem a szerelmemmel. A találkozónk elején hátra tett kézzel közeledett. Megkérdeztem: “Mit rejtegetsz?” Erre azt válaszolta: “Semmit! Ma nem kapsz tőlem semmit!” Furcsa volt ezt hallani, kicsit el is szomorodtam, pedig számomra sem jelentett többet az a kedd, mint bármelyik másik. Aztán mégis kaptam egy ebédmeghívást. Délután pedig egy szerelmesvers-pályázaton első helyezést ért el a művem. Egyedül mentem. Hatalmas élmény volt!
Közben pedig azon gondolkodtam, mi is ez a nap? Hogy kerül a magyar ünnepek közé? Miért jó, hogy van egy újabb alkalom piros és rózsaszín plüssdolgok fölösleges kibocsátására, extra profitot jelentő dátum a virágárusoknak, éttermeknek, stb. Megy a sok jogdíj a szerelmes dalok íróinak, mert a rádióknak kötelező ilyet sugározni. De valahogy mindez átfordult. Egyszerre elkezdtem azt érezni, hogy mégiscsak jó, hogy párok tudunk lenni, férfiak és nők. És nők és nők. És férfiak és férfiak. Hogy jó, hogy ennek van egy külön ünnepe: ahogy a születésünknek, a nevünknek, és még egy pár dolognak. Valahogy azt látom, hogy a rítusokat nem szereti a modern ember. Felhajtásnak mondja. Pedig nincs azzal semmi gond tulajdonképpen, ha valami fontos, és annak kiemelt jelentőséget tulajdonítok. Hogy tisztelettel és törődéssel viseltetek valaki vagy valami iránt. Ha mindennek megadnánk a módját, rászánva a kellő időt és figyelmet, nem lenne olyan borzalmasan túlhajtott a világ. Örömteli lenne és gazdag. És a nehézségek elől nem elmenekülnénk, hanem legyőznénk és megerősödve állnánk fel belőlük. Aki a Valentin napban csak azt látja, hogy mások milyen sekélyesen élik meg az életüket, két dolgot tehet: vagy szidja őket és fölöslegesen bosszantja magát olyan dolgok miatt, amikre egyrészt nincs hatással, másrészt semmivel nem fogja jobban érezni magát a haragtól; vagy arra koncentrál, hogy ő személyesen mivel tölti meg a párkapcsolatát, hogyan fejezi ki a szerelmét annak, akit boldoggá akar tenni.
Este Valentin napi koncertet adtam – igazán jól sikerült, boldog párokat láttam és önfeledten szórakozó barátokat. Aztán hazamentünk a párommal kettesben, és szorosan összebújva elaludtunk.
A giccs ünnepe?
Áramszünet
Vasárnap délután el kellett mennem egy munkamegbeszélésre. Az ilyeneknél soha nem lehet tudni, meddig fog tartani. A párom otthon maradt egyedül. Fél 8 volt, amikor rám írt érdeklődésképp, hogy mikorra várhat. Szerencsére pont végeztem, úgyhogy azt tudtam válaszolni, 15 perc és érkezem, ugyanis a közelben voltunk.
Ahogy beértem a lépcsőházba, nem kapcsolódott fel az amúgy automatikusan kattanó villany a folyosón. Meglepődtem, de sikeresen vettem az első lépcső akadályát: valahogy emlékeztem rá, hogy hol szokott lenni, pedig a koromsötétben az orrom hegyéig sem láttam. Aztán eljutottam az első udvari kapcsolóig – körfolyosós társasház, tehát legalább a város fényszennyezettsége, a fehér felhős-szmogos ég javított a helyzeten. Megnyomtam a gombot, hátha csak a bejárati égő nem működik, de nem így volt. A földszinti lakásban égett egy lámpa, így kicsit bosszankodva, hogy nehezen látom a lépcsőfokokat, mentem rögvest fölfelé. A másodikon lakunk, addig meg sem álltam. bekopogtam, mert nem vittem kulcsot, és amíg a párom kiért és beengedett, még egyszer megpróbáltam fényt csinálni, visszalépve az udvari világítás feliratú kapcsolóhoz – eredménytelenül. Ahogy nyílt az ajtó, és odabent sem kattant föl az előszobai villany értettem meg, hogy áramszünet lehet. A drága férfi elmondta, hogy délután 3 óta van ez a helyzet, a szerelők fél órára visszahozták, mint látható, nem túl tartós sikerrel. A szobában csak egy mécses égett az asztalon. Talán a hollywoodi filmek könnyfakasztó emlékei, talán pszichológus végzettségünk miatt mi nem vagyunk romantikus alkatok a klasszikus értelemben véve. 2-3 havonta gyújtunk sólámpát vagy veszünk egy közös habfürdőt a kádban – de a mécsesek akkor körülményesek a kád szélén… Esténként szeretünk a világosban melegedni, forrócsokizni, vagy egymásra írni a chaten, miközben a gépeinken dolgozunk az asztalnál. Sötétben viszont csak akkor vagyunk, ha alszunk. Kérdeztem, hogy mit csinált áram nélkül. Mondta, hogy főzött teát gázon forralt vízből, míg le nem ment a nap, olvasott, aztán meditált. Már a kanapén feküdt, én kicsit arrébb ültem az asztalnál. A szemközti házból átszűrődött a fény – ott volt villany. Elmeséltem neki az előző órák híreit, tanulságait. Figyelmesen hallgatott. nem vonta el tőlem a számítógép, sem az internet. A sötétben még a szemét sem igazán használja az ember, kihegyeződik a többi érzékszerv. Odafeküdtem mellé, és úgy folytattuk a beszélgetést – a tücsök halhatatlanságáról, és más igazán lényeges kérdésekről.
11-kor visszajött az áram. De már előtte megbeszéltük, hogy ez annyira jó volt, hogy be fogunk iktatni hetente egyszer egy 3-4 órás áramszünetet sötéttel. És csak egymásra figyelni. Sőt: ha lehetne, kormányrendeletbe adnánk, hogy minden háztartásban csinálják ezt meg. Hátha nemcsak nekünk tesz olyen jót a szolgáltatói mulasztás 
Miért jó együtt élni?
Felteszem, ti is éltetek már komoly párkapcsolatban, vagy legalábbis elképzeltétek milyen lenne együtt élni egy pasival. Bennem is megfogalmazódott már a gondolat, de rengeteg ismerősöm fél megtenni ezt a lépést, és azt mondja: nem áll még készen erre. Pedig nagyon sok jó oldala van, ami miatt érdemes belevágni.
Miért jó az együttélés?
Először is: nem vagy egyedül. Nincs több ijedtség az előtetőn dorbézoló galambok miatt, hiszen melletted fekszik jó esetben Herkules, de mindenképpen egy olyan fickó, aki feltartja a betörőt, míg te összekapkodod a kedvenc cipőidet és eltorlaszolod magad a fürdőben.
Másodszor: szex. Mindig, minden körülmények között. Valószínűleg a pasiknak is ez a legnagyobb vonzerő az együttélésben. Konkrétan megszűnhetnek a gátlások, minden talpalattnyi helyet kihasználhattok, hisz nem fog rátok nyitni az öcskös a fürdőben, és az anyóst se érdekli, hogy nem csak evésre használjátok majd az ebédlő asztalt. Azért mielőtt evésre is használjátok, mossátok le.
Harmadszor: többször moshatsz. Nagyon bosszantó az az érzés, amikor a szennyes kosárban van a kedvenc rucid, amit mindenképpen aznap és azzal a cipővel szeretnél felvenni. Persze nekiállhatsz kézzel kimosni, de a moziban elcsöpögött sajtszósz hihetetlen makacs tud lenni és meg sem szárad reggelig, szóval újratervezés. Bezzeg ha együtt élsz a pasiddal sanszos, hogy heti két alkalommal is moshatsz, hiszen még a-minden-alsót-kétszer-lehet-felvenni fickónak is eszméletlen sok koszos cucca van, ráadásul nagyobbak is mint a tieid, így hamar összegyűlik a mosásra való. Itt grátisz pozitívum is van, mivel ez azt jelenti, hogy legalább heti 4 napon szuper öblítő illat árad a lakásban.
Negyedszer: nincs több csavarozásra, szögelésre váró polc. A legjobb dolog abban, ha pasi van a háznál, hogy nem kell mestert hívnod azért, hogy felrakja a polcot, felfúrja a tükröt vagy lefesse az ablakot. Ezekben az esetekben kipróbálhatod a női taktikákat és mindenféle furmányos, kedveskedő mondattal elérhetővé válik egy komplett felújítás. Próbálkozz a kissé esetlen módban, keverd össze a szöget a csavarral, a kalapácsot a harapó fogóval és várd meg, hogy a pasi egy félmosollyal közölje, hogy majd ő inkább megcsinálja. Persze utána dicsérd meg és részesítsd olyan kényeztetésben, mintha olimpiai aranyat nyert volna és legközelebb magától észreveszi, hogy a törölközőtartó mintha meglazult volna.
Az ötös számú érv nagyon is fontos: a dicséret. Ha egyedül élsz, akkor senki nem fog megdicsérni, hogy milyen dögös vagy az új csipke fehérneműben, mennyire szexi vagy, mikor szemüvegben olvasol. Pedig ez nagyon fontos. Sokkal szebben telik az ember napja, ha reggel, amikor vizuálisan sebezhető, egy édes félmeztelen pasi elmorogja, hogy ez a kék ruha jól áll, mert megy a szemedhez.
Hatodik: nem kell egyedül enned. Ha egyedül élsz, sokszor nem főzőcskézel, mert magadnak minek, meg most a magad kedvéért terítsd meg az asztalt? Á nem..inkább elmajszolsz egy pirítóst a tv előtt. A nagymamák mondása, hogy a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út..hát ez nem hülyeség, ráadásul ha összedobsz egy szuper vacsit, és nem kell osso buco-t, elég egy étvágygerjesztő omlett, akkor jó ha van kivel megosztani. Evés közben megbeszélitek a nap történéseit, vagy hogy mit kéne nézni a tv-ben később. Mindketten jó kedvűek vagytok, hisz tudományos tény, hogy az ember hangulatát nagyon is tudja befolyásolni az éhség vagy az evés. És ha mosolyogva megköszöni, hogy ilyen szuper vagy, akkor még szebb lesz a világ.
coming soon,
Agent „V”
Óvszermese
A történet elég régre nyúlik vissza.
Először talán a rómaiakat említeném meg. Ők a szexuális úton terjedő nemi betegségek ellen védekeztek. Állati hólyagokat használtak erre a célra.
A perzsák igen furcsa módon vigyáztak magukra. Talán undorítónak tűnhet, de kis galacsinokba gyúrt elefánttrágyát tartották a legmegfelelőbb védekezésnek. Ez valószínű a vágy lelombozására is alkalmas lehetett.
Hasonlóan gondolkodtak az egyiptomiak is. Ők krokodilürüléket használtak.
Krétán a kecskebél vált igen népszerűvé.
Őseink tehát az eddigiekből ítélve állati eredetű eszközökkel védekeztek.
Gabriel Fallopip vászonból készült, krémmel átitatott óvszere is említést érdemel.
Ám akiről még érdemes itt szót ejteni, az Casanova. A nagy nőcsábász birkabélből készült gumit használt. Egyesek szerint, azonban az a legmegfelelőbb, ha a magömlés pillanatában a hölgy tüsszent egy nagyot.
Állati bélből készült óvszereket napjainkban is be lehet szerezni, ezeket bárányok vakbeléből készítik. Azt tartják róluk, érzékibb élményt biztosítanak a jobb hővezetés miatt.
Nos, kinek mi. Minden esetre azt kijelenthetjük, a mai óvszerek már sokkal higiénikusabbak.
Mitől Férfi a Férfi? II.
Ismét a sokakat foglalkoztatott kérdés. Mitől Férfi a Férfi?- folytatásaként úgy gondoltam,hogy bővíteni kell a válaszlehetőségek skáláját. Pontosabban egy olvasó motivált arra,hogy folytassam ennek a kérdésnek a fejtegetését. Örömmel vettem ,hogy tetszik az írásom és szívesen írok ismét erről a témáról.
Egyet kell értenünk azzal,hogy mindenki szemében mást és mást jelent a Férfi. Nagyon sokan keresik a választ , hogy milyen az Igazi Férfi. Konkrét választ talán nem is lehet rá adni,megközelítés kérdése,hogy kinek mi az ideális. Ugyanazt az alternatívát nem is hallanák több embertől,mert nem vagyunk egyformák,de ezzel nincs is baj. – „Mindenki egy ,de mégis más” – ettől van egyéniségünk,hogy van önálló véleményünk és azt ki merjük nyilvánítani .
Szerintetek ha belekezdünk valamibe,akkor kell hogy erősítést kapjunk,akár további biztatás formájában,elismerjék azt amit épp csinálunk?Vagy csak egyszerűen elég ha élvezzük,szeretjük azt a bizonyos dolgot épp?Lehet valaki megnyerő,határozott anélkül hogy külső visszajelzést kapna? Szerény véleményem az,hogy igen is kell a megerősítés,ahhoz,hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból,ha valahol ez az érv ütközne,akkor szerintem nagy az illető egója és saját magát csapja be ha épp az ellenkezőjét mondja.
“Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit.” 
(Karinthy) 
Hát igen,ez is érdekes megállapítás,de valljuk be,nem tudunk a másik nem nélkül élni. Visszatérünk oda,ahol létrejött az,ami most van. Hiába szidjuk a másikat,együtt élünk,együtt vagyunk képesek a nagy dolgokra. –„Kettő mégis Egy”- tehát,kell hogy tiszteljük a másikat és segítsünk neki abban,hogy a legjobbat tudja kihozni magából.
A téma kapcsán,amiért igazából tollat ragadtam,nem más,minthogy elég-e az hogy a Férfi saját maga gondolja úgy hogy Igazi Férfi vagy kell hozzá az is,hogy a Nő megerősítse ebben?- igen.
Nekünk Nőknek is jól esik,ha legyezgetik a hiúságunkat,ha bókolnak,ha hercegnőként kezelnek minket. Akkor igenis kötelességünk nekünk is ugyanezt érzékeltetni a Férfiakkal. Tessék, biztatni őket, hogy Igazi Férfiak. –egy szép kinyílt virágot is kell öntözni, mert különben elhervad és lehet többet nem is fog virágozni. – A Férfit is kell dicsérni, szépeket mondani és úgy kezelni mint egy Férfit.
Természetesen,ha a Férfiban nincs meg maga a gondolat sem,hogy ő igenis Igazi Férfi,akkor kevés az ha bíztatjuk. – „MINDENKINEK HINNI KELL ÖNMAGÁBAN!!!” – ha hiszünk önmagunkban, akkor a külső visszaigazolások, megerősítések már csak hab a tortán. Ismét oda lukadtunk ki,hogy „önbizalom”.E nélkül szinte semmire nem vinnénk – persze,vihetnénk valamire de szerintem azt nem szeretné senki,hogy más irányítsa a saját életét. Nem,én ezt nem tudom elképzelni. HIT (önmagunkban és másokban) & ÖNBIZALOM. – ez az alapja a sikernek.
Legyél akár Nő,akár Férfi,ha ezt olvasod,akkor azt tanácsolom,hogy higgyünk a másik emberben,erősítsük egymást és ami egyetemes érvényű, SZERESSÜK EGYMÁST,AMÍG LEHET,MERT ENNÉL JOBB RAGASZTÓ NINCS AZ ÉLETBEN!!!
Várom a véleményeiteket,kérdéseiteket!
Dorci
*-*
Őszinteség-bizalom
Ha nem érted, hogy miért nem bízik benned a másik, gondolkodj el azon, hogy te mennyire voltál vele őszinte az elmúlt időben. Hogy várhat el valaki maximális bizalmat a másiktól, ha őszintétlen vele, ha gond nélkül fogalmazza meg egyik hazugságot a másik után? Mert lehet dobálózni a közhelyfa terméseivel, hogy “egy kapcsolat alapja a bizalom”, az nem jön csettintésre, pláne ha már valaki sokat csalódott emberekben, kapcsolatokban, legyen az szerelmi vagy baráti.
Egy nagyon kedves ismerősömmel hónapok óta játszik a barátja, visszaél az őszinte szerelmével, tudja, hogy igazából bármit megtehet vele, és meg is tesz. Hiába tudja a leányzó, hogy ez már nem a régi, de mivel ugyanolyan szerelmes, mint a legelején, képtelen bármilyen drámai lépést megtenni,mert a szíve nem engedi neki.
Barátként ezt végignézni szörnyű. Ahogy napról napra változik a lány személyisége, csupaszív, kedves, vidám lénye mára szomorkodós, merengős, bár a mosoly most is ott van az arcán, bármikor látom. Hiszen mindig is erősnek mutatta magát. Aztán jött valaki – a barátja-, aki előtt feltárta önmagát, akiben első perctől megbízott, személyisége minden apró részletét megosztotta, és mindig kéznél volt, amikor kellett. Amikor viszont azt érezte, hogy a fiú részéről ez nem egészen van így, egész pontosan mások felé kacsingat, félni kezdett, hogy elveszíti őt. Nem haragudott, nem utálta meg, csak nem értette, hogy egy ember hogy lehet ilyen kettős. Hogy tud kettős életet élni, hogy tud szerepeket játszani? Sajnos én is ismerek ilyen embereket…
A fiú nyilván megérezte, hogy baj van, hogy a lány bizalma kezd összetörni – vajon benne mi játszódhatott le, mikor a hazugságáról kérdezték és hazudnia kellett a hazugságról?…
De ezt ellentámadásra használta fel, és elkezdte bombázni a lányt azzal, hogy miért nem bízol bennem? Ő is tudhatná, ha elgondolkodna, hogy …hmmm…talán mert legkevésbé sem vagyok vele őszinte…
De ezt se a lány nem mondta ki, és ő sem vallotta be magának.
Canossa
Ebben a rövid életemben mindig úgy gondoltam, hogy ha mindenem nincs is meg, egy valamim biztosan van: a hitem. Nem vagyok vallásos, templomba is csak ünnepekkor járok, de úgy gondolom, nem kell, hogy kerete legyen a hitemnek. Hiszem, hogy van Isten, de mindegy, hogy hívom vagy hívjuk. Csak szerintem valaminek akkor is lennie kell.
Régen csak a nehezebb időkben gondoltam arra, hogy ugyan már, segítsen nekem, de egy hosszabb idő óta általában minden nap eszembe jut. Mondjuk esténként.
A hetem nem volt a legfényesebb, így tegnap arra gondoltam, meglátogatom a “saját házában”. Csak el akartam mondani, hogy sajnálom, ha rosszat tettem és önző módon ismét segítséget szerettem volna kérni.
Hát a templom zárva volt. Felháborodtam, hogy ez mégis hogy történhet meg, hiszen ez az a ház, aminek mindig nyitva kellene állnia. Nem baj, gondoltam, majd egy másik nap. Ma ismét elmentem, elvileg mise időben. Ma is zárva volt, de már csak mosolyogtam rajta.
Eszembe jutott, mit tanultam. 1077-ben IV. Henrik német királyt kiátkozta VII. Gergely pápa. Ez akkoriban azt jelentette, hogy büntetlenül megölhették, alattvalóit felmentette a hűségeskü alól, sőt egy év múlva véglegesen is elveszthette trónját. Hogy ez ne történjen meg felkerekedett és elindult, hogy rávegye a pápát ennek visszavonására, aki ekkor épp Canossa várában tartózkodott. A történet szerint Henrik télen, mezítláb három nap után kapott bebocsájtást hozzá, és megbocsájtást is.
Ha a történelmet követném, akkor holnap is elmennék, sőt egészen addig mennék a templomig (már csak dacból is), amíg be nem engednének.
De aztán felelevenítettem a történelmi emlékeket és kiderült: ez csak időhúzás volt említett királyunk részéről. Rövidesen fegyveres harcot kezdett a pápa ellen, aki ismét kiátkozta.
Így tehát, úgy döntöttem – most – nem próbálkozok többet a bejutással. Magammal kell rendeznem a dolgaim és magamban kell megtalálnom újra az utat a békességemhez és a nyugalmamhoz. És utána akár Istenhez is. Újra.
Klisé világ
Amikor szakítunk, sok minden a fejünkben jár. Nagyon sokáig vívódunk rajta, keressük a hibákat, okokat. Először a másikat hibáztatjuk, aztán magunkat, a végén az egész világot.
Aztán be kell látnunk, hogy “egy szónak is száz a vége” és egyedül maradtunk. Megkapjuk barátaink támogatását, családunk szeretetét, segítségét, de mégiscsak egyedül vagyunk. Egyszer azt mondták nekem, hogy a “de” szócska előtti rész egy beszélgetésben sosem számít. Így jelen esetben sem. Halljuk a sokszor elmormogott klisés mondatokat, és már kívülről fújjuk őket: “majd jön másik, ne aggódj”, “nem is érdemelt meg igazán” (mi van, ha én nem érdemeltem meg igazán?), “fel a fejjel”, “az élet megy tovább”. Igaz, hogy ennek tudatában vagyunk mi magunk is, mégis nem érezzük még át.
Nekem mindig Liz szavai járnak a fejemben az Ízek, imák, szerelmek c. könyvből, amikor megkérdezte a texasi Richardot, hogy meddig tart ez a gyászos időszak. Ahogy Liz is megkapja a választ, úgy én is tudom, hogy nincs ilyen dátum. De milyen jó lenne. Mert igen, valószínűleg én is kontroll mániás vagyok. Mindig szerettem megtervezni az életem, és sosem volt benne a mostani szakításom. Így a jó előre kigondolt jövőm darabokra hullt. Most keresek egy dátumot a fejemben, hogy meddig lehetek szétesve, utána egy dátumot, hogy mikor leszek kész az újabb kihívásokra. Közben tudom, hoyg ez mind elmebeteg, mert ahogy a klisék is mondják: “ne görcsölj és majd ha elengedted teljes szívedből, akkor úgyis jönni fog valaki új”. És persze ez garanciális tanács.
Tudom, hogy az élet megy tovább. Ugyanúgy felkelek minden reggel, ugyanúgy elmegyek dolgozni, ugyanúgy élem a nappalaim. Csak az éjszaka sötét magányában szorul össze a szívem és fojt még meg a magány. Ami tudom, hogy elmúlik, ha hagyom. Csak mikor?
Mitől Férfi a Férfi
Mitől Nő a Nő folytatásaként, ez kicsit eltér az átlagos cikktől,amit eddig olvashattatok. Mitől érdekesebb?Attól,hogy felmérésen alapult,több ember véleményét megkérdeztem arról,hogy Mitől Férfi a Férfi?!A válaszadók között nem csak Hölgyeket,hanem Urakat is találunk. Nem mondom,hogy a férfiak voltak többségben,de a válaszadók közel a negyedét tették ki és ami a leginkább megfogott az ő válaszaikból:-„ Minden hölgynek mást jelent,talán attól,hogy imádott múzsája a lelkének tündérszárnyakat növesszen.”-
Mindenki számára más és más az Ideális Férfi,nem csak a külsőségeket nézve. Számomra fontos a belső is. Igaz,hogy először megpillantjuk ,vagyis a szemünkkel szemlélünk és idővel,utólag ismerjük meg a másik nemet. De!El kell hogy szomorítsalak titeket,Pasikat,mert hiába a szép ,baba arc,elegáns ill. sportos öltözék és az hogy milyen kocsi áll a garázsban,a legfontosabb a belső.
Mitől Férfi a Férfi?-Természetesen egy igazi Férfi ápolt,van ízlése,intelligens és tud bánni az emberekkel,elsősorban a Nővel. Ezen Belső tulajdonságokról írtam nektek ,ha kíváncsiak vagytok rájuk,akkor olvassátok tovább!
Akik segítségemre voltak,abban hogy választ kapjak,szerintem egy igen fontos kérdésre,az Ő válaszaikból leszűrve,tudom azt állítani,hogy „NEM A KÜLSŐ A FONTOS”- korukat tekintve,30évesek,középkorúak és idősebbek is voltak.
Elsőként a határozottságot említeném meg. Fontos ,hogy egy Igazi Férfi tudja mit akar. Legyenek céljai,amiért képes küzdeni és nem adja fel egy könnyen. Egy párkapcsolatban is vannak akadályok,amit le kell küzdeni a továbblépéshez, a felelősség elhárítása nem éppen férfias. – „NEKEM NAGYON FONTOS A KISUGÁRZÁSA A HATÁROZOTTSÁGA A VÁLLA SZÉLESSÉGE A MEGJELENÉSE „-ez utóbbi válasz,egy 47éves Nő szájából hangzott el. A határozottság átmehet arroganciába,amivel elmarhat embereket maga mellől. – „….a férfi nem kérkedik a férfiasságával. nem képzeli többnek magát a többiekhez képest, mert tudja hogy neki is megvannak a gyengeségei…” – nagyon igaz,mindenkinek vannak hibái,nincs tökéletes ember.
Ha már eljutunk odáig hogy párkapcsolatot létesítsünk,akkor a legfontosabb ami felvetődik mindenkiben a HŰSÉG&ŐSZINTESÉG. Egyaránt Hölgyekre és Férfiakra is igaz. A Hűség egy fajta tisztelet,tiszteled a másikat azzal,hogy elfogadod ,megmutatva ezzel,hogy neked Ő rá van szüksége,nem másra.(erről egy másik cikkben írok nektek részletesebben). A másik legfontosabb, az őszinteség. Mert egy nem annyira őszinte férfit nem annyira lehet szeretni.
A legfontosabb tulajdonságok,Mitől Férfi a Férfi?! A következők: HATÁROZOTTSÁG,ŐSZINTESÉG,HŰSÉG.- igen,úgy gondolom,ezen 3tulajdonság első helyen kell álljanak,nem csak egy Igazi Férfinál,hanem egy Igazi Nőnél is egyaránt.
Szerintetek mit takar,ha egy Igazi Férfi tud bánni egy Nővel?- erre is kaptam válaszokat,idéznék is 1-2válaszadótól: -„… nem beszéli ki nőtársát a haverokkal, legyen az szexuális,házastársi élettel kapcsolatos töltetű.” – „…a férfi nem lóg a nő nyakán, nem tartatja el vele magát, bár ez a nőre is igaz….” – „…ha “lelki” segítségre szorul, akkor merjen és kérjen, beszélje meg a társával a problémát(azért sírni nem kell) és közösen keressen vele megoldást…”-a Nő a társ,aki a másik fele,legyen probléma megoldó képessége és vállalja fel a Nőt minden helyzetbe,de tudja félre rakni az erőfölényét. /Ha egy Férfi megüt,egy Nőt,az GYÁVASÁG./ – „tehát a lényeg,nőtársát nem úgy kezeli mint egy eszközt.”
A legátfogóbb válasz,amit kaptam segítségül,egy 60-as éveiben járó,élettapasztalattal rendelkező hölgy: -„ Egészséges önérvényesítés, a szándékok, érzelmek nyílt megfogalmazása, a szükséges konfrontáció felvállalása, magabiztosság és határozottság. Ettől Férfi nekem a férfi. De ez még nem elég: ugyanakkor nyitottság a másik felé, a másik érdekeinek figyelembe vétele, együttműködésre való hajlam. Emellett dolgos, jó családapa, társ, szerető…, akire fel lehet nézni….”- Teljesen egyetértek!
Hölgyeim!Ha szerintetek az Igazi Férfi főz,mos,takarít,intelligens,jóképű és kidolgozott testű,gazdag ,tud bánni hölgyekkel,gyerekekkel egyaránt,akkor váltsatok mozijegyet,mert tökéletes ember nincs és ahogy mi Nők nem értünk sok mindenhez,úgy nem várhatjuk el a pasiktól,hogy mindentudóak legyenek. Nem minden tulajdonság,úgy mond képesség található meg az erősebb nem képviselőikben sem.
Kicsit hosszabbra sikerült,mint terveztem,de rengeteget lehetne írni erről a témáról.
Remélem hasznotokra válik ez a cikk!
Dorci
*-*
Hány pofon az elég?
Csajok, én fizetek egy málnás-mentás frappuchino-t a Starbucksban annak, aki elárulja, hogy mi a fene van velünk? Hány pofont kell kapnunk a pasitól, akár képletesen, akár valójában, ahhoz, hogy kinyissuk a szemünket és lássuk a nyilvánvalót: a fickó nem hozzánk való.
A játékhoz van annyi kikötésem, hogy a „csak”, „ilyen a természetünk”, „ mert szerelmesek vagyunk” , „vonzódunk a rosszfiúkhoz” nem lehetnek benne a válaszokban.
Millió ilyen sztorit ismerek. Nem is kell messzire mennünk hisz itt van a Rihanna-Chris Brown eset, de rengeteget látok ilyet a saját környezetemben is. Nem mellesleg átéltem hasonlót. Nálam nem volt tettlegesség, viszont az önbecsülésemet rendesen megcibálta a srác. 17 voltam.
Tudjátok mit gondolok?
A rengeteg szinglikről szóló film, sorozat, könyv totál kiszívta az agyunkat. Nem akarunk beégni azzal a hentesnél, hogy egyszerre csak 20 dkg darált húst vásárolunk, vagy a piacon az egy almával, de tovább is mehetek: elkülönülnek a szinglik és a párok egy szimpla főzőiskolában is, ahová elvileg egyedül és párban is azért mész, hogy jól érezd magad. Emiatt van bennünk egy folyamatos kényszer, hogy mindig legyen mellettünk valaki. Ha egy idegbajos kretén az illető az sem baj, de legalább mondhatjuk a főnöknek, hogy nem tudunk túlórázni, mert jön az anyósjelölt vacsira.
Lányok! Álljatok a tükör elé és tessék szépen kinyitni a szemeteket: ennél azért jobbat érdemeltek! Több jár nektek annál, hogy leragadjatok egy nárcisztikus, lusta, bunkó ember mellett,aki lehet, hogy még erőszakos is. Nyilvánvaló, hogy mindannyian társra vágyunk, ilyen az emberi természet, ti magatok legyetek az elsők a fontossági sorrendben. Nem önimádatról van itt szó, hanem arról, hogy tudjuk milyen értékeink vannak, hogyan szeretnék élni, mire vágyunk és azt nem adjuk alább egy pasi miatt sem.
Végezetül még annyit, hogy élvezzétek azt is, ha egyedül vagytok: jöhetnek a romantikus filmek, keresztben is feküdhetsz az ágyon, tanulhatsz, sportolhatsz, élhetsz a hobbidnak, a barátaidnak. Aztán lehet, hogy a moziban, sörözőben vagy a salsa órán jön szembe az IGAZI.
coming soon,
Agent „V”
Legújabb kommentek