Éldd meg!

2012/03/20 Szerző: Hoszzászólás

A napokban baráti körömben ismét beindultak az eljegyzések, készülődések a férjhez menetelhez. Ez ismételten elgondolkodtatott arról, hogy mikor minek van itt az ideje. Mi határozza meg, hogy hol kell tartanunk az életben?
Miért érezzük úgy hogy elkéstünk már dolgokról? Magunk miatt vagy a társadalmi elvárások miatt?

Esetemben hosszú évek utáni legboldogabb napjaimat, pillanataimat élem. Nem bánok semmit, amit eddig tettem, nem csinálnék másként semmit eddigi életemben. Mégis úgy érzem néha, hogy raboltak az éveimből. Saját magam raboltam az éveimből. 27 évesen már arra vágyom, ami a legtöbb barátnőmnek, osztálytársamnak már megadatott: békés, szerető saját- új családi légkörre, férjre, esetleg gyerekre. Nem mindig tudom, hogy ezt magam miatt érzem, vagy mert ezt látom a környezetemben. Mostani élethelyzetem tükrében úgy érzem, ezektől a pillanatoktól vettem el az időt. Természetesen múltam nélkül nem lenne ez a jelenem, nem tartanék itt önértékelésileg, nem így látnám magam. Aztán persze ott van a másik oldal, hogy sosem tudhatjuk, nem láthatunk bele két ember kapcsolatába, az mindig csak a legfelső szintje a kapcsolatnak, amit kifele mutatnak. Így nagyon nem tudhatjuk, mit rejt mások élete, ami nem is baj, mert csak a sajátunkkal kell törődni.

Így visszaolvasva úgy tűnik, ez az ellentmondások bejegyzése lett, de egyről megbizonyosodtam épp az előbb: nagyon jó életet élek, és nem szabad hagynom, hogy a mindennapi pillanatok csodáját bármi elvegye, legyen az akár saját magam.

Filed Under: ÉLETMÓD, Egyéb, Lélek, Párkapcsolat Címkék:, , , , , , ,

Barátság vagy kapcsolat?

2012/03/04 Szerző: Hoszzászólás

Nagyon jó barátod? Talán több is, mint barát? De esetleg nem tudod eldönteni, hogy szerelem-e? Nos ilyen esetekben érdemes átgondolni a dolgokat, mielőtt nagy hibát követnél el. Javaslom, először gondold át magadban, (esetleg egy forró tea, vagy valamilyen finom süti mellett) hogy mit is jelent neked? Ha arra jutsz, csak egy barát, akkor minden rendben, megy tovább az élet. Ha viszont több, mint barát, akkor erről neki is tudnia kell. Beszéljétek meg, ki mit érez, és lehet, szerencséd lesz. Sok sikert!

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat

Boldogság gyere haza

2012/02/24 Szerző: 1 hozzászólás

Volt egyszer egy barátnőm még a kollégiumban, akinek úgy volt elmentve a párja a telefonba: “Boldogság”.  Állandóan felpattant és kivirult, amikor megszólalt a telefonja és hívta a “boldogsága”. Akkoriban kicsit furcsának éreztem, de ma este valahogy átértékelődött ez bennem. Amikor találkozunk valakivel, aki hirtelen megmagyarázhatatlan módon onnantól kezdve nem megy ki a fejünkből, szívünkből, és ez fordítva is minden jel szerint így van, csak vele szeretnénk lenni. Mert lehet, hogy nem régóta ismerjük egymást, mégis olyan mintha minden ezer éve kezdődött volna. Mikor minden a legnagyobb rendben van, ha vele vagyunk. És mindig is vele lennénk. A boldogságot a várakozás hozza el, majd a pillanat, amikor megtörténik a találkozás. A tudat, hogy ő is erre vágyik a különlét perceiben. Így egymás Boldogság-forrásai vagyunk.

Szintén túldramatizáltnak, klisésnek, gyerekesnek éreztem azt a mondatot, amit egyszer olvastam, miszerint a nap legjobb része, amikor a “te” és az ”én”-ből “mi” leszünk. Most úgy érzem, ezzel a gondolattal és érzéssel viszont rájöhetünk  arra, ha valakiben megtaláltunk valami nagyon különlegeset azzal, hogy ezt érezzük mellette.

Ahogy egyszer már írtam, a hajstílusom változásai mindig az életemnek egy új színterére vezettek… Azt hiszem, mindig aranyszőke árnyalatú, hosszú sörényű lány maradok. :)

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , ,

A giccs ünnepe?

2012/02/16 Szerző: Hoszzászólás

Mikor nekifutottam február 14-nek, volt egy randiebédem a szerelmemmel. A találkozónk elején hátra tett kézzel közeledett. Megkérdeztem: “Mit rejtegetsz?” Erre azt válaszolta: “Semmit! Ma nem kapsz tőlem semmit!” Furcsa volt ezt hallani, kicsit el is szomorodtam, pedig számomra sem jelentett többet az a kedd, mint bármelyik másik. Aztán mégis kaptam egy ebédmeghívást. Délután pedig egy szerelmesvers-pályázaton első helyezést ért el a művem. Egyedül mentem. Hatalmas élmény volt!
Közben pedig azon gondolkodtam, mi is ez a nap? Hogy kerül a magyar ünnepek közé? Miért jó, hogy van egy újabb alkalom piros és rózsaszín plüssdolgok fölösleges kibocsátására, extra profitot jelentő dátum a virágárusoknak, éttermeknek, stb. Megy a sok jogdíj a szerelmes dalok íróinak, mert a rádióknak kötelező ilyet sugározni. De valahogy mindez átfordult. Egyszerre elkezdtem azt érezni, hogy mégiscsak jó, hogy párok tudunk lenni, férfiak és nők. És nők és nők. És férfiak és férfiak. Hogy jó, hogy ennek van egy külön ünnepe: ahogy a születésünknek, a nevünknek, és még egy pár dolognak. Valahogy azt látom, hogy a rítusokat nem szereti a modern ember. Felhajtásnak mondja. Pedig nincs azzal semmi gond tulajdonképpen, ha valami fontos, és annak kiemelt jelentőséget tulajdonítok. Hogy tisztelettel és törődéssel viseltetek valaki vagy valami iránt. Ha mindennek megadnánk a módját, rászánva a kellő időt és figyelmet, nem lenne olyan borzalmasan túlhajtott a világ. Örömteli lenne és gazdag. És a nehézségek elől nem elmenekülnénk, hanem legyőznénk és megerősödve állnánk fel belőlük. Aki a Valentin napban csak azt látja, hogy mások milyen sekélyesen élik meg az életüket, két dolgot tehet: vagy szidja őket és fölöslegesen bosszantja magát olyan dolgok miatt, amikre egyrészt nincs hatással, másrészt semmivel nem fogja jobban érezni magát a haragtól; vagy arra koncentrál, hogy ő személyesen mivel tölti meg a párkapcsolatát, hogyan fejezi ki a szerelmét annak, akit boldoggá akar tenni.
Este Valentin napi koncertet adtam – igazán jól sikerült, boldog párokat láttam és önfeledten szórakozó barátokat. Aztán hazamentünk a párommal kettesben, és szorosan összebújva elaludtunk.

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , , , , , , , , , , ,

Áramszünet

2012/02/13 Szerző: Hoszzászólás

Vasárnap délután el kellett mennem egy munkamegbeszélésre. Az ilyeneknél soha nem lehet tudni, meddig fog tartani. A párom otthon maradt egyedül. Fél 8 volt, amikor rám írt érdeklődésképp, hogy mikorra várhat. Szerencsére pont végeztem, úgyhogy azt tudtam válaszolni, 15 perc és érkezem, ugyanis a közelben voltunk.

Ahogy beértem a lépcsőházba, nem kapcsolódott fel az amúgy automatikusan kattanó villany a folyosón. Meglepődtem, de sikeresen vettem az első lépcső akadályát: valahogy emlékeztem rá, hogy hol szokott lenni, pedig a koromsötétben az orrom hegyéig sem láttam. Aztán eljutottam az első udvari kapcsolóig – körfolyosós társasház, tehát legalább a város fényszennyezettsége, a fehér felhős-szmogos ég javított a helyzeten. Megnyomtam a gombot, hátha csak a bejárati égő nem működik, de nem így volt. A földszinti lakásban égett egy lámpa, így kicsit bosszankodva, hogy nehezen látom a lépcsőfokokat, mentem rögvest fölfelé. A másodikon lakunk, addig meg sem álltam. bekopogtam, mert nem vittem kulcsot, és amíg a párom kiért és beengedett, még egyszer megpróbáltam fényt csinálni, visszalépve az udvari világítás feliratú kapcsolóhoz – eredménytelenül. Ahogy nyílt az ajtó, és odabent sem kattant föl az előszobai villany értettem meg, hogy áramszünet lehet. A drága férfi elmondta, hogy délután 3 óta van ez a helyzet, a szerelők fél órára visszahozták, mint látható, nem túl tartós sikerrel. A szobában csak egy mécses égett az asztalon. Talán a hollywoodi filmek könnyfakasztó emlékei, talán pszichológus végzettségünk miatt mi nem vagyunk romantikus alkatok a klasszikus értelemben véve. 2-3 havonta gyújtunk sólámpát vagy veszünk egy közös habfürdőt a kádban – de a mécsesek akkor körülményesek a kád szélén… Esténként szeretünk a világosban melegedni, forrócsokizni, vagy egymásra írni a chaten,  miközben a gépeinken dolgozunk az asztalnál. Sötétben viszont csak akkor vagyunk, ha alszunk. Kérdeztem, hogy mit csinált áram nélkül. Mondta, hogy főzött teát gázon forralt vízből, míg le nem ment a nap, olvasott, aztán meditált.  Már a kanapén feküdt, én kicsit arrébb ültem az asztalnál. A szemközti házból átszűrődött a fény – ott volt villany. Elmeséltem neki az előző órák híreit, tanulságait. Figyelmesen hallgatott. nem vonta el tőlem a számítógép, sem az internet. A sötétben még a szemét sem igazán használja az ember, kihegyeződik a többi érzékszerv. Odafeküdtem mellé, és úgy folytattuk a beszélgetést – a tücsök halhatatlanságáról, és más igazán lényeges kérdésekről.

11-kor visszajött az áram. De már előtte megbeszéltük, hogy ez annyira jó volt, hogy be fogunk iktatni hetente egyszer egy 3-4 órás áramszünetet sötéttel. És csak egymásra figyelni. Sőt: ha lehetne, kormányrendeletbe adnánk, hogy minden háztartásban csinálják ezt meg. Hátha nemcsak nekünk tesz olyen jót a szolgáltatói mulasztás ;)

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , , , , , , , , ,

Miért jó együtt élni?

2012/02/01 Szerző: 1 hozzászólás

Felteszem, ti is éltetek már komoly párkapcsolatban, vagy legalábbis elképzeltétek milyen lenne együtt élni egy pasival. Bennem is megfogalmazódott már a gondolat, de rengeteg ismerősöm fél megtenni ezt a lépést, és azt mondja: nem áll még készen erre. Pedig nagyon sok jó oldala van, ami miatt érdemes belevágni.

 

Miért jó az együttélés?

 

Először is: nem vagy egyedül. Nincs több ijedtség az előtetőn dorbézoló galambok miatt, hiszen melletted fekszik jó esetben Herkules, de mindenképpen egy olyan fickó, aki feltartja a betörőt, míg te összekapkodod a kedvenc cipőidet és eltorlaszolod magad a fürdőben.

Másodszor: szex. Mindig, minden körülmények között. Valószínűleg a pasiknak is ez a legnagyobb vonzerő az együttélésben. Konkrétan megszűnhetnek a gátlások, minden talpalattnyi helyet kihasználhattok, hisz nem fog rátok nyitni az öcskös a fürdőben, és az anyóst se érdekli, hogy nem csak evésre használjátok majd az ebédlő asztalt. Azért mielőtt evésre is használjátok, mossátok le.

Harmadszor: többször moshatsz. Nagyon bosszantó az az érzés, amikor a szennyes kosárban van a kedvenc rucid, amit mindenképpen aznap és azzal a cipővel szeretnél felvenni. Persze nekiállhatsz kézzel kimosni, de a moziban elcsöpögött sajtszósz hihetetlen makacs tud lenni és meg sem szárad reggelig, szóval újratervezés. Bezzeg ha együtt élsz a pasiddal sanszos, hogy heti két alkalommal is moshatsz, hiszen még a-minden-alsót-kétszer-lehet-felvenni fickónak is eszméletlen sok koszos cucca van, ráadásul nagyobbak is mint a tieid, így hamar összegyűlik a mosásra való. Itt grátisz pozitívum is van, mivel ez azt jelenti, hogy legalább heti 4 napon szuper öblítő illat árad a lakásban.

Negyedszer: nincs több csavarozásra, szögelésre váró polc. A legjobb dolog abban, ha pasi van a háznál, hogy nem kell mestert hívnod azért, hogy felrakja a polcot, felfúrja a tükröt vagy lefesse az ablakot. Ezekben az esetekben kipróbálhatod a női taktikákat és mindenféle furmányos, kedveskedő mondattal elérhetővé válik egy komplett felújítás. Próbálkozz a kissé esetlen módban, keverd össze a szöget a csavarral, a kalapácsot a harapó fogóval és várd meg, hogy a pasi egy félmosollyal közölje, hogy majd ő inkább megcsinálja. Persze utána dicsérd meg és részesítsd olyan kényeztetésben, mintha olimpiai aranyat nyert volna és legközelebb magától észreveszi, hogy a törölközőtartó mintha meglazult volna.

Az ötös számú érv nagyon is fontos: a dicséret. Ha egyedül élsz, akkor senki nem fog megdicsérni, hogy milyen dögös vagy az új csipke fehérneműben, mennyire szexi vagy, mikor szemüvegben olvasol. Pedig ez nagyon fontos. Sokkal szebben telik az ember napja, ha reggel, amikor vizuálisan sebezhető, egy édes félmeztelen pasi elmorogja, hogy ez a kék ruha jól áll, mert megy a szemedhez.

Hatodik: nem kell egyedül enned. Ha egyedül élsz, sokszor nem főzőcskézel, mert magadnak minek, meg most a magad kedvéért terítsd meg az asztalt? Á nem..inkább elmajszolsz egy pirítóst a tv előtt. A nagymamák mondása, hogy a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út..hát ez nem hülyeség, ráadásul ha összedobsz egy szuper vacsit, és nem kell osso buco-t, elég egy étvágygerjesztő omlett, akkor jó ha van kivel megosztani. Evés közben megbeszélitek a nap történéseit, vagy hogy mit kéne nézni a tv-ben később. Mindketten jó kedvűek vagytok, hisz tudományos tény, hogy az ember hangulatát nagyon is tudja befolyásolni az éhség vagy az evés. És ha mosolyogva megköszöni, hogy ilyen szuper vagy, akkor még szebb lesz a világ.

 

 

coming soon,

Agent „V”

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , ,

Óvszermese

2012/01/31 Szerző: Hoszzászólás

A történet elég régre nyúlik vissza.

Először talán a rómaiakat említeném meg. Ők a szexuális úton terjedő nemi betegségek ellen védekeztek. Állati hólyagokat használtak erre a célra.

A perzsák igen furcsa módon vigyáztak magukra. Talán undorítónak tűnhet, de kis galacsinokba gyúrt elefánttrágyát tartották a legmegfelelőbb védekezésnek. Ez valószínű a vágy lelombozására is alkalmas lehetett.

Hasonlóan gondolkodtak az egyiptomiak is. Ők krokodilürüléket használtak.

Krétán a kecskebél vált igen népszerűvé.

Őseink tehát az eddigiekből ítélve állati eredetű eszközökkel védekeztek.

Gabriel Fallopip vászonból készült, krémmel átitatott óvszere is említést érdemel.

Ám akiről még érdemes itt szót ejteni, az Casanova. A nagy nőcsábász birkabélből készült gumit használt. Egyesek szerint, azonban az a legmegfelelőbb, ha a magömlés pillanatában a hölgy tüsszent egy nagyot.

Állati bélből készült óvszereket napjainkban is be lehet szerezni, ezeket bárányok vakbeléből készítik. Azt tartják róluk, érzékibb élményt biztosítanak a jobb hővezetés miatt.

Nos, kinek mi. Minden esetre azt kijelenthetjük, a mai óvszerek már sokkal higiénikusabbak.

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , , , , , ,

Mitől Férfi a Férfi? II.

2012/01/26 Szerző: Hoszzászólás

Ismét a sokakat foglalkoztatott kérdés. Mitől Férfi a Férfi?- folytatásaként úgy gondoltam,hogy bővíteni kell a válaszlehetőségek skáláját. Pontosabban egy olvasó motivált arra,hogy folytassam ennek a kérdésnek a fejtegetését. Örömmel vettem ,hogy  tetszik az írásom és szívesen írok ismét erről a témáról.
Egyet kell értenünk azzal,hogy mindenki szemében mást és mást jelent a Férfi. Nagyon sokan keresik a választ , hogy milyen az Igazi Férfi. Konkrét választ talán nem is lehet rá adni,megközelítés kérdése,hogy kinek mi az ideális. Ugyanazt az alternatívát nem is hallanák több embertől,mert nem vagyunk egyformák,de ezzel nincs is baj. – „Mindenki egy ,de mégis más” – ettől van  egyéniségünk,hogy van önálló véleményünk és azt ki merjük nyilvánítani .
Szerintetek ha belekezdünk valamibe,akkor kell hogy erősítést kapjunk,akár további biztatás formájában,elismerjék azt amit épp csinálunk?Vagy csak egyszerűen elég ha élvezzük,szeretjük azt a bizonyos dolgot épp?Lehet valaki megnyerő,határozott anélkül hogy külső visszajelzést kapna? Szerény véleményem az,hogy igen is kell a megerősítés,ahhoz,hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból,ha valahol ez az érv ütközne,akkor szerintem nagy az illető egója és saját magát csapja be ha épp az ellenkezőjét mondja.

“Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit.”  :)
(Karinthy)

Hát igen,ez is érdekes megállapítás,de valljuk be,nem tudunk a másik nem nélkül élni. Visszatérünk oda,ahol létrejött az,ami most van. Hiába szidjuk a másikat,együtt élünk,együtt vagyunk képesek a nagy dolgokra. –„Kettő mégis Egy”- tehát,kell hogy tiszteljük a másikat és segítsünk neki abban,hogy a legjobbat tudja kihozni magából.
A téma kapcsán,amiért igazából tollat ragadtam,nem más,minthogy elég-e az hogy a Férfi saját maga gondolja úgy hogy Igazi Férfi vagy kell hozzá az is,hogy a Nő megerősítse ebben?- igen.
Nekünk Nőknek is jól esik,ha legyezgetik a hiúságunkat,ha bókolnak,ha hercegnőként kezelnek minket. Akkor igenis kötelességünk nekünk is ugyanezt érzékeltetni a Férfiakkal. Tessék, biztatni őket, hogy Igazi Férfiak. –egy szép kinyílt virágot is kell öntözni, mert különben elhervad és lehet többet nem is fog virágozni. – A Férfit is kell dicsérni, szépeket mondani és úgy kezelni mint egy Férfit.
Természetesen,ha a Férfiban nincs meg maga a gondolat sem,hogy ő igenis Igazi Férfi,akkor kevés az ha bíztatjuk. – „MINDENKINEK HINNI KELL ÖNMAGÁBAN!!!” – ha hiszünk önmagunkban, akkor a külső visszaigazolások, megerősítések már csak hab a tortán. Ismét oda lukadtunk ki,hogy „önbizalom”.E nélkül szinte semmire nem vinnénk – persze,vihetnénk valamire de szerintem azt nem szeretné senki,hogy más irányítsa a saját életét. Nem,én ezt nem tudom elképzelni. HIT (önmagunkban és másokban) & ÖNBIZALOM. – ez az alapja a sikernek.

Legyél akár Nő,akár Férfi,ha ezt olvasod,akkor azt tanácsolom,hogy higgyünk a másik emberben,erősítsük egymást és ami egyetemes érvényű, SZERESSÜK EGYMÁST,AMÍG LEHET,MERT ENNÉL JOBB RAGASZTÓ NINCS AZ ÉLETBEN!!!

Várom a véleményeiteket,kérdéseiteket!  :)

Dorci
*-*

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , , , ,

Őszinteség-bizalom

2012/01/26 Szerző: Hoszzászólás

Ha nem érted, hogy miért nem bízik benned a másik, gondolkodj el azon, hogy te mennyire voltál vele őszinte az elmúlt időben. Hogy várhat el valaki maximális bizalmat a másiktól, ha őszintétlen vele, ha gond nélkül fogalmazza meg egyik hazugságot a másik után? Mert lehet dobálózni a közhelyfa terméseivel, hogy “egy kapcsolat alapja a bizalom”, az nem jön csettintésre, pláne ha már valaki sokat csalódott emberekben, kapcsolatokban, legyen az szerelmi vagy baráti.

Egy nagyon kedves ismerősömmel hónapok óta játszik  a barátja, visszaél az őszinte szerelmével, tudja, hogy igazából bármit megtehet vele, és meg is tesz. Hiába tudja a leányzó, hogy ez már nem a régi, de mivel ugyanolyan szerelmes, mint a legelején, képtelen bármilyen drámai lépést megtenni,mert a szíve nem engedi neki.

Barátként ezt végignézni szörnyű. Ahogy napról napra változik a lány személyisége, csupaszív, kedves, vidám lénye mára szomorkodós, merengős, bár a mosoly most is ott van az arcán, bármikor látom. Hiszen mindig is erősnek mutatta magát. Aztán jött valaki – a barátja-, aki előtt feltárta önmagát, akiben első perctől megbízott, személyisége minden apró részletét megosztotta, és mindig kéznél volt, amikor kellett. Amikor viszont azt érezte, hogy a fiú részéről ez nem egészen van így, egész pontosan mások felé kacsingat, félni kezdett, hogy elveszíti őt. Nem haragudott, nem utálta meg, csak nem értette, hogy egy ember hogy lehet ilyen kettős. Hogy tud kettős életet élni, hogy tud szerepeket játszani? Sajnos én is ismerek ilyen embereket…

A fiú nyilván megérezte, hogy baj van, hogy a lány bizalma kezd összetörni – vajon benne mi játszódhatott le, mikor a hazugságáról kérdezték és hazudnia kellett a hazugságról?…

De ezt ellentámadásra használta fel, és elkezdte bombázni a lányt azzal, hogy miért nem bízol bennem? Ő is tudhatná, ha elgondolkodna, hogy …hmmm…talán mert legkevésbé sem vagyok vele őszinte…

De ezt se a lány nem mondta ki, és ő sem vallotta be magának.

Filed Under: ÉLETMÓD, Párkapcsolat Címkék:, , , , , ,

Canossa

2012/01/25 Szerző: Hoszzászólás

Ebben a rövid életemben mindig úgy gondoltam, hogy ha mindenem nincs is meg, egy valamim biztosan van: a hitem. Nem vagyok vallásos, templomba is csak ünnepekkor járok, de úgy gondolom, nem kell, hogy kerete legyen a hitemnek. Hiszem, hogy van Isten, de mindegy, hogy hívom vagy hívjuk. Csak szerintem valaminek akkor is lennie kell.

Régen csak a nehezebb időkben gondoltam arra, hogy ugyan már, segítsen nekem, de egy hosszabb idő óta általában minden nap eszembe jut. Mondjuk esténként.

A hetem nem volt a legfényesebb, így tegnap arra gondoltam, meglátogatom a “saját házában”. Csak el akartam mondani, hogy sajnálom, ha rosszat tettem és önző módon ismét segítséget szerettem volna kérni.

Hát a templom zárva volt. Felháborodtam, hogy ez mégis hogy történhet meg, hiszen ez az a ház, aminek mindig nyitva kellene állnia. Nem baj, gondoltam, majd egy másik nap. Ma ismét elmentem, elvileg mise időben. Ma is zárva volt, de már csak mosolyogtam rajta.

Eszembe jutott, mit tanultam. 1077-ben IV. Henrik német királyt kiátkozta VII. Gergely pápa. Ez akkoriban azt jelentette, hogy büntetlenül megölhették, alattvalóit felmentette a hűségeskü alól, sőt egy év múlva véglegesen is elveszthette trónját. Hogy ez ne történjen meg felkerekedett és elindult, hogy rávegye a pápát ennek visszavonására, aki ekkor épp Canossa várában tartózkodott. A történet szerint Henrik télen, mezítláb három nap után kapott bebocsájtást hozzá, és megbocsájtást is.

Ha a történelmet követném, akkor holnap is elmennék, sőt egészen addig mennék a templomig (már csak dacból is), amíg be nem engednének.

De aztán felelevenítettem a történelmi emlékeket és kiderült: ez csak időhúzás volt említett királyunk részéről. Rövidesen fegyveres harcot kezdett a pápa ellen, aki ismét kiátkozta.

Így tehát, úgy döntöttem – most – nem próbálkozok többet a bejutással. Magammal kell rendeznem a dolgaim és magamban kell megtalálnom újra az utat a békességemhez és a nyugalmamhoz. És utána akár Istenhez is. Újra.

Filed Under: ÉLETMÓD, Lélek, Párkapcsolat Címkék:, , ,
« Régebbi bejegyzések
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.