Szép nyári nap

2012/05/24 Szerző: Hoszzászólás

Viszonylag kevésbé volt szép és főleg nem nyári az a nap,amikor két felhőszakadás között elrohantam az Operettszínházig, de persze minden csepp esőt megért. A Szép nyári napra igyekeztem, a Neoton musicalre, ami eddig mindig kimaradt a szórásból, de talán a nyári meleg bolondított éppen arra, hogy ez legyen a következő. Óriási hatás alá kerültem, ezt talán mondanom sem kell, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem a történet az, ami a fő húzóereje a musicalnek.

A szereposztás egyébként fantasztikus:végre egy olyan darab,ahol kicsit többet kapunk a színház fiatal nemzedékétől, kicsit több labdába rúgási lehetőséget kapnak és kicsit jobban előtérbe kerülnek a Musical Együttes fiatal művészei is.

A történet egyszerű: a rendezők a legismertebb Neoton dalok köré egy elvtársakkal teli paradicsom feldolgozó üzemben táborozó osztály kalandjait fűzték, ahol persze az ifjúság ármánykodása, szerelmek és életbe vágó problémák között igazi buli kerekedik. Az én személyes kedvencem Szabó Dávid, aki az egyetemre készülő fiút játsza, aki 24 órás megfigyelés alatt áll rendszerellenes nézetei és ’56 után disszidált apja miatt. Hogy miért is rázott ki a hideg? Nézzétek meg itt.

Mellette a többi művész is jelentősen hozzátett az önfeledt szórakozáshoz, köztük a feldolgozóüzem vezetőjét alakító Faragó András, aki hastáncosokat megszégyenítő csípőmozgással rázta a Pago-pago című számra. Peller Anna, mint mindig, most is a tökéletes formáját hozta. A kövérkés, butuska, de végtelenül kedves Margó szerepében óriási rekeszizomlázat okozott nekem, gyakran Kerényi Miklós Mátéval “súlyosbítva”.

Talán maga a történet nem olyan magasröptű, mint mondjuk Mozart vagy Sziszi élete, de a lehetőségekhez képest 110%-os, emellett egy igazi örömünnepbe csöppen a kedves néző nettó 3 órában. A darabban jó arányban vannak a torkot szorító pillanatok és a székről leeső vihogások. Az idősebbek felidézhetik azt a korszakot, amikor még elvtársak voltak és Neoton koncertre jártak, a fiatalok pedig újabb szeletet kapnak abból a korból és kultúrából, amelyet már csak a szülők mesélnek, mikor a régi, sztrasszos rucis fényképek előkerülnek.

Azt est koronája pedig Anna barátnőm vicces mondata volt haza induláskor: vajon 10 év múlva Fluor Tomi “munkásságáról” is készül majd musical?

Mindannyiunk érdekében remélem, hogy nem, viszont ezt a musicalt szívből ajánlom:)

P.S.: óriási respekt a srácoknak azokért a látványelemekért, amiket a színpadon csinálnak, például ebben a videóban :)

coming soon,

Agent “V”

fotók:zene.hu,szinhazkolonia.hu

Filed Under: KIKAPCS, Kultúra Címkék:, , , , , , , ,

Szépség és a szörnyeteg: a 300.

2012/05/24 Szerző: Hoszzászólás

Valószínűleg soha többé nem leszek képes elfogulatlanul írni a Budapesti Operettszínház produkcióiról,főleg a Szépség és a szörnyeteg 300. előadása után. Biztos voltam benne, hogy ott a helyem,hiszen az ilyen kerek fordulók mindig fontosak és persze mások, mint a többi előadás.

Azt hiszem pont ezen apropó miatt felesleges belekezdenem a történet taglalásába és inkább rögtön rátérek arra, ami az álló vastaps után történt.

A szörnyeteg Homonnay Zsolttá válása után a direktor, Kerényi Miklós Gábor lépett a művészek közé és elmesélte miként lett a Disney rajzfilmből musical Magyarországon. A történet maga is felér egy Disney rajzfilmmel: a magyar színházigazgató repülőre ül, és elmegy a Walt Disney stúdiójába és előadja ötletét, ám a háromtagú, kissé vaskalapos tárgyalófél nemet mond. Egy messze földön híres Disney rajzfilmet mégse adhatnak egy picike ország színházának átdolgozására. 3 hónap elteltével fax érkezik a Nagymező utcába: a Disney képviselője titokban két Operettszínházi előadást, például a Mozartot, ami lássuk be világszinten az egyik legjobban sikerült változata Michael Kunze musicaljének, és láss csodát, miénk jog, az Operettszínház világelsőként dolgozhatja át a Disney-klasszikust.

Ezek után óriási munka kezdődött az Operettben: fordítási munkák, a team összeállítása, közös gondolkodás, tervezés. Így jöhetett létre egy olyan magával ragadó, érzelmes és vicces színházi előadás, ahol az elvarázsolt tányérok és tálak a híres Herendi porcelánok textilmásai.

 

Mi sem jelenthet valódibb visszaigazolást a csapat számára, hogy a Disneytől 300 előadásra szóló kizárólagos jogot kapott meg az Operettszínház, hogy német nyelven, német nyelvterületen turnézzon a Szépség és a szörnyeteg.

A hab a 300. előadás tortáján egy nagy meglepetés és kedveskedés volt. A legfontosabb, parádésabb vagy legérzelmesebb dalok erejéig színpadra léptek a 2. szereposztások szereplői, valamint visszatértek korábbi szereplők és higgyétek el, nagyon vicces dolgok kerekednek abból, ha a legszebb szerelmes dalt két szörnyeteg énekli sajátos felfogásban, vagy ha három Lángőr próbálja megnyerni a szép Belle kegyeit.

coming soon,

Agent “V”

Filed Under: Egyéb, KIKAPCS, Kultúra Címkék:, , ,

Ildikó von Kürthy: Randiszervíz szingliknek

2012/05/18 Szerző: Hoszzászólás

„A harmncöt éves Linda felejteni utazik Berlinbe. Soha többé nem akar volt szerelmére gondolni, aki becsapta és megcsalta. Könnyű kalandokat szeretne, randizni, élvezni az életet, jókat enni és inni, és persze felejteni, felejteni, felejteni. Összebarátkozik a török származású, kissé bogaras Erdallal, és az ő segítségével a társkeresés szinte valamennyi módját kipróbálja. A siker mégis elmarad, csupán egy pókhasú nagypapa tesz Lindának félreérthetetlen ajánlatot. Aztán egy este becsönget hozzá Johann, a sármos szomszéd, és kér egy kis kávét. Linda néhány nap múlva már Johann ágyában ébred, pedig csak annyit tud róla, hogy vezető beosztásban dolgozik, nős és gyereke van. Eddig mindig Linda volt az, aki becsaptak, megcsaltak és elhagytak. Most végre ő az, akitől minden feleség retteg, és ismeretlenül is gyűlöl: a fiatalabb szerető!”

Alapvetően elég szokványos sztori. Minden sablonelemet felhasználtak benne, ami csak létezik. Megcsalás, aztán persze ővele csalnak meg valakit és aztán jön a nagy szerelem és természetesen van egy nem-normális legjobb barátja. Szóval igazából sablonok halmozása, de ezek a sablonos kis nyammnyammok jól tudnak esni egy esős délutánon teával és csokival a kezünkben.
Linda középkorú, szerencsétlen, hajadon és természetesen elhagyták egy másik nőért. Cinkes… Úgyhogy, mint minden gyáva ember, fogja magát és lelép a városból. Akad épp egy pasas(no lám, vannak csodák), aki szintén lelépne kicsit, így cserélnek egy időre. Persze azért ez idő alatt folyamatosan e-mailezgetnek. Linda többnyire elmeséli, milyen idegesítő változtatásokat eszközöl a lakásban, Andreas pedig roppant módon „díjazza ezt”.
Aztán végülis társkeresésre adja a fejét, ahol egy összekevert randi miatt megismerkedik Erdallal, aki meleg, mint a kályha, de remek barát válik belőle. Igen, mi lányok tudjuk, hogy a meleg fiúkból válhatnak igazán jó barátok.
No, de jöjjön Johann. A szomszéd csávó, aki szerintem egyébként gusztustalan. De sajnálatos módon én is tudom, mennyire könnyű bedőlni a hozzá hasonló gazdag műmájereknek. Ez addig működik jól, amíg Linda nem fut össze véletlenül Johann feleségével. Neeem, nem hölgyeim, nem bukik le, véletlenül derül ki, hogy ő az, de rémesen kiborul, és onnantól kezd a jó irányba haladni főhősnőnk élete, aki nem is hős, csak egy nőce, akinek nincs érzéke a pasikhoz és mindig leég a napon.
A végét nem mesélem el, mert engem meglepetésként ért, és ha valaki elolvasná, nem szeretném lelőni. Szóval, tényleg egy sablonos sztori. Azért ettől függetlenül élvezhető. Ha esik az eső és hideg van, én nagyon szeretem előkapni, letelepedni vele az ablak mellé egy bögre kakaóval és cseresznyés vízipipával, szóval az ilyen időkre szerintem kötelező darab a hölgyek polcán. ;)

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , ,

A Könyvmolyképző Kiadó “nagymosást” tartott

2012/05/06 Szerző: 1 hozzászólás

Nem, nem olvastad félre a címet! A Könyvmolyképző Kiadó “kimosta” magának az ország íróinak sava-borsát.

Szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy a könyvesboltba betérve kissé félénken nyúlok hozzá azon művekhez melyek köztudottan magyar írók tollából származnak.  Ez kissé paradox állapot, ugyanis kezdő íróként támogatnom kellene a sorstársaimat, de valahogy mégis nehéz megszabadulni a sztereotípiáktól, miszerint minden jobb ami nyugatról jön…vagy mégsem?

A Könyvmolyképző kiadó megmutatja, hogy igenis, kis hazánkban is fellelhető számtalan író, akik lehetőséget kapva, ugyanúgy el tudják szórakoztatni az jó könyvekre éhező olvasókat!

2012 márciusában ért véget a kiadó Aranymosás pályázata, aminek kapcsán jó pár résztvevőt és a felelős szerkesztőt is megkérdeztem a pályázat alakulásáról.

Résztvevők:

-          Varga Bea a kiadó pályázatért felelős szerkesztője

-          Barsiné Gál Erika pályázó

-          Demeter Attila pályázó

-          Fantyastic Volumes pályázó

-          Futár Iván pályázó

-          Gergály Gábor pályázó

-          Hegedűs Máté pályázó

-          Rácz Tibor pályázó

-          Kiss Balázs pályázó

-          Laural Delarmée pályázó

-          Lylia Bloom pályázó

-          Nibela pályázó

-          Vöő Gergely pályázó

(A szerzők neveire kattintva belepillanthattok munkásságukba és a pályázatra benyújtott művükbe!)

A kiadó szerkesztőjével a következő beszélgetés zajlott, amiből kicsit közelebb kerültünk a pályázat hátterében meghúzódó részletekhez:

KBK: Hogyan jött az Aranymosás ötlete illetve kinek az agyából pattant ki?

VB: Egy nyári estén a szegedi sci-fi tábor (SZEFANTOR) tornácán Katona Ildikó (a Könyvmolyképző kiadó vezetője), Vásárhelyi Lajos (a Zsoldos díj zsűritagja) és jómagam ásványvizet iszogattunk. Lajossal összevitáztam azon, hogy szerinte alig van jó szerző, szerintem meg vannak tehetségek, csak nem jutnak el a kiadókhoz. Illetve mennyire fontos lenne az íróképzés. Ildi főleg hümmögött és rengeteget kérdezett. Ő már egy ideje azon töprengett, hogyan foglalja rendszerbe a beérkezett kéziratokat. Pár héttel később felkért egy írástechnikai játék levezetésére, majd kidolgoztuk az Aranymosás rendszerét.

KBK: Hány pályázat érkezett be hozzátok?

VB: Októberben elindult a rendes mese és regénypályázat, melyre több mint 200 mű érkezett. Az első 10 ezer karakter alapján eldöntöttem, mi juthat föl az oldalra, és mi nem. 47 írás került be. Minden nap kikerült egy mű első fejezete. Két lektor olvasta őket, és ami felkeltette az érdeklődésüket, ott a regényt vagy mesét elolvasták és véleményt adtak. Ez alapján dönt majd Katona Ildikó kiadóvezető a mű megjelentetéséről. A nyertesek száma nem volt meghatározva, a jókat megjelentetjük.

KBK: Miért pont a magyar írókat részesítitek előnyben? Tudomásom szerint ti vagytok az egyetlenek, akik úgymond földi halandókkal is szóba álltok.

VB: Nem az a lényeg, hogy magyar vagy külföldi egy szerző, hanem az, hogyan ír. A probléma az, hogy külföldön a kreatív írásoktatásnak évtizedes hagyományai vannak, míg nálunk ez fiatal dolog. Idehaza egy pályázat 5-10 százaléka olvasható, az írók alapvető írástechnikai hibákkal küzdenek. Azt gondoljuk, hogy számos igazán tehetséges ember van, és megéri velük foglalkozni.

KBK: Miért gondoljátok, hogy megéri nektek ezzel foglalkozni?

VB: Ha a gazdasági oldalát nézzük, akkor a külföldi regény esetén ott a jogdíj és a fordító díja. Magyarnál a szerzőnek adott honor. Szerkesztés mindkét esetben van (bár a magyar műveknél ez tartalmi is lehet, nem csak nyelvi.) Ha az igazán jó magyar szerzőket meg tudjuk találni, akkor ez egy működőképes rendszer.
Ildikó szereti az új utakat, és ne feledjük, hogy az iskolásoknak szervezett Jonatán játékból nőtt ki a Könyvmolyképző kiadó. Egyfajta misszió is ez, az olvasás megszerettetése a cél. Ha az olvasóinkból írók lesznek, azt hiszem megéri a belefektetett energiát.

KBK: Hová sorolnád a Könyvmolyképzőt a kiadói piacon?

VB: Az élvonalba. A mesekönyveink közismertek, sokan keresik a Gombóc Artúrt és más újra kiadott műveket. Vannak kisiskolásoknak szóló történetek, mint a Fairy Oak, a fiúk imádják az Egy ropi naplóját, vagy a 39 című regénysorozatot. A Vörös Pöttyös sorozatunk is nagyon népszerű, nem csak a Twilight, hanem a Crescendo, Csitt-csitt. A felnőtt nők az Arany Pöttyös sorozatban találnak sok jó könyvet. Nagyon színes a kínálat.

A továbbiakban pedig következzenek a pályázók gondolatai a versengésről, a légkörről, motivációjukról:

Utólag végignézve a pályázókon és műveiken meg kell állapítsam, hogy ennyire sokszínű társasággal ritkán találkozik az ember. Volt itt idősebb és fiatalabb egyaránt, mint ahogy olyan is, aki első művével már sikert aratott és olyan is, aki évek óta forgatja ujjai között a tollat, de egyben talán mind hasonlítanak: 205 pályázó, 205 lélek, akik mind akartak valamit a pályázattól…sokan kalandot, kihívást, de főleg egy kicsinyke visszajelzést szerettek volna kapni.

FI: Aki szeret, az elfogad, aki nem az elutasít. De jó-e az, amit csinálok? A pályázaton a visszajelzés hiány miatt indultam. Maga az írás, a mesélés az van. Tulajdonság.

Sokszor bennem is felmerül a kérdés, miért is írok valójában? Mit akarok igazán? A kérdés mindenkinek mást jelent, egyeseknek ezt…:

GG: Aki belekezd valamibe, azt végig kell csinálni és küzdeni kell, ahogy az egyik kedvenc művemben, Az ember tragédiájában szerepel: “Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál”. Ha lenne jelmondatom, akkor ezt választanám.

LD: Mert szeretem, mert a formálódó történeteimet le kell írnom, ahogy kiírom magamból a bánatomat és megírom az örömömet is.

Az örök kérdésre miszerint a magyar vagy külföldi író a jobb, nem született egyöntetű válasz, de ez így is van rendjén:

BGE: Nem hiszem, hogy a magyar írók általában véve rosszabbak lennének, mint a külföldiek. Persze nem ismerem az arányokat, de nálunk is van sok tehetség, aki megérdemelné, hogy kiadják, és persze olyan, már befutott szerzők is, akikről esetleg mást gondolok. Külföldön talán csak az anyagi háttér és a szemléletmód más.

A tehetségek köztünk élnek, csak kibontakozniuk nehezebb talán.

A profizmusban látom a különbséget. Külföldön komolyabban veszik a szerkesztést, meg úgy általában véve az egész szakmát. (Természetesen ez nem igaz egyformán a világ többi részére.) Nálunk az írás nem hivatásnak, hanem különcségnek számít, és megélni sem igen lehet belőle. Sokszor a kiadók is csak vergődnek. Én optimista vagyok.

RT: Ez a legnagyobb butaság amit idén hallottam. Elég ha megnézzük az eladási toplistákat, a top tízben mindig ott tanyáznak a magyar szerzők. Ez csak számít valamit. Szeretik a magyar olvasók a magyar írók könyveit, és ez így jó és természetes. Bízom benne, hogy a közeljövőben a tendencia tovább fog nőni.

…nagy az ellentmondás, miért kell akkor a többségnek írói álnév a sikerhez?

VG: Csak a magam nevében tudok beszélni: Eleinte úgy éreztem, hogy angolszász írói névre van szükségem ahhoz, hogy az emberek elolvassák, amiket írok, de a családnevem egy ősi magyar név, amit a 12. századik vissza lehet vezetni, és erre nagyon büszke vagyok. Így arra jutottam, hogy saját néven fogok írni, abban a reményben, hogy az emberek nem azt gondolják majd, hogy “csak egy magyar író”, hanem esetleg a későbbiekben ők is büszkék lesznek rám, hogy “na Ő egy magyar író”

Az írói sikert is sokan sokféleképpen élik meg és értelmezik:

FV: Szerintem, amit Benina és Szurovecz Kitti elért az nagyon is sikernek nevezhető, mindenképpen része az, hogy az olvasói várják a következő könyvedet és nagyon szeretik a karaktereidet, ha a szerzőt “elárasztják” a szeretetükkel szerintem az az írói siker

KB: Ha a történetével megfog egy csoportot. Nem kell az egész világot meghódítania, csak a célkorosztály ill. -csoport rajongjon érte. Végzős egyetemista vagyok, és most mentem keresztül rengeteg olyan dolgon, amit YA regényekben lehet olvasni. Arra jöttem rá, hogy a meséimbe nagyon könnyedén bele tudom építeni a fiatalok néha őrült világát.

DA: Ha tudnám, akkor előbb sikeressé lennék, aztán talán a gyerekeimnek elárulnám.

A Könyvmolyképző kiadó „beette” magát a köztudatba, sok kezdő író vágyik a berkei közé, hisz itt sokan úgy érzik végre „otthonra” találtak:

FV: Nem véletlen, hogy ifjúsági könyvet kezdtem el írni, nyilvánvaló, hogy a kiadó munkássága alapozta meg a műfaj iránti szeretetemet és így az sem véletlen, hogy ez a téma foglalkoztatja az írói énemet is.

HM: Azt, hogy a legjobb kitalálás volt, hisz a Könyvmoly azért van, hogy életre keltse a könyvolvasást és létrehozta a könyvolvasók új generációját. A pályázat nagyszerű, legalább megismerhetik a leendő írókat, hogy ezzel a könyvolvasást életre keltsék egy olyan világban ahol az informatika a hatalom.

LB: Sok embert ismertem meg általa, teljesen kívülálló emberek írtak véleményt a regényemről, szóval örülök neki, hogy van.

A kiadóról? Sokra tartom őket, hogy hajlandóak pártfogásukba venni magyar, elsőkönyves írókat, reklámozzák a könyveiket, és még több új magyar szerzőt szeretnének.

N: Remekül. Belepillanthattam hozzám hasonló szerzők műveibe, lelebbent a fátyol arról, a kiadó milyen szisztéma szerint javít egy adott szöveget – ezt a Facebook nyertesek munkáin mutatták be -, és kóstolót kaptam, milyen az, ha ismeretlenek fűzik hozzá véleményüket a munkámhoz. Sok hasznos és érdekes tanácsot találtam közöttük. Így most nálam igaz: nyertem, tapasztalatot.

Végső összegzésként pedig elmondhatom, hogy számtalan mű kapott pozitív lektori véleményt a szerkesztőktől, ezáltal újabb magyar írókkal fog gazdagodni a könyvesboltok polcai.

De a kiadó nem áll meg..értesüléseim szerint ősszel újra indul az Aranymosás,  mert a következő J. K. Rowling akár köztünk is lépdelhet!

Köszönöm az interjúalanyaimnak a türelmet és segítséget, mert nélkülük ez a cikk nem születhetett volna meg!

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , , , , , , ,

Richelle Mead: Vámpírakadémia

2012/04/13 Szerző: Hoszzászólás

“A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.”

 

 

Tudom, már a sorozatokkal elkívántok a fenébe, de ez van, rájuk vagyok kattanva újabban. Mostanában egyébként is nagy divat a vámpírosdi, gondoltam nem hagyom ki a szórásból. Twilight-kritikát tőlem egyébként sem fogtok olvasni, mert még a végén megutáltok.
Mi is van ebben a könyvben? Hát… minden, ami mostanában kell a népnek. Tinédzserek, vámpírok, jó pasik és akció. No meg persze balhé, hiszen egy akadémián játszódik a sztori.
Szóval Rózi. Rose egy szemtelenül jó csaj, lehet rá irigykedni, pláne, hogy még kemény is, meg vagány és sok srác fejét elcsavarja. Bizony, lehet rá féltékenykedni és természetesen ő a főhősünk. Rose egy dampyr, ami annyit takar eme csodás műremekben, hogy a nyifi-nyafi vámpírok testőre. Egész konkrétan elvileg majd a legjobb barátnőjéé lesz, mivel kialakult közöttük egy „kötődés”, Rose belelát Vaszilisza fejébe. És ez marha nagy szám arrafelé, igazából csak ezért nem rúgják ki a suliból(rossz kislány a kicsi Rose).
Lissa, Rose barátosnéja mora. A morák azok a vámpírok, akiknek mindenki kinyalja a hátsóját. A „nemesek”. Az ő testőreik a dampyrok. Na de ott tartottam, hogy Lissa. Bevallom nektek, én őt annyira nem csipázom. Egy határozatlan is dedós. Sose tudja mit csináljon és amit csinál, marhára nem tudja, hogy minek.
Na de nem csigázlak titeket, a legjobb pasit nem hagyhatom ki. Ő Dimitrij, szintén dampry, Rose-t korrepetálja(mindjárt elmondom miért) és állati dögös. Rózi is odavan érte. Hát meg tudom érteni. (nyálfolyás).
Szóval! A sztori kábé annyi, hogy Rose és Lissa lelépnek az akadémiáról. Onnan viszont nem olyan egyszerű elszökni. Aztán Dimitrij, meg a bandája megtalálják őket és visszaráncigálják őket. Persze Lissát nem merik piszkálni, mert ő nagy ember. Viszont Rose-t ki akarják rúgni. Nagy könyörgések árán végülis bent marad, de mivel le vannak maradva a lányok, ezért kell Dimitrij bácsinak korrepetálást tartania, miközben Rózi kicsikét belezúg. Na már most az van, hogy Lissa kicsit nagyon ász a gyógyításban, a nagybátyja meg nagyon beteg. De a drága jó bácsi nem csak beteg, de még szemét is, ezért elrabolja Lissát. Ami vicces, mert ehhez el kell altatni Rose és Dim figyelmét, amit oly módon old meg, hogy egymásra gerjeszti őket. Fincsi kis jelenetek. De hát ők a hősök, akik természetesen erre rádöbbennek. És megmentik a kiscsajt. És happy end.
Szóval ez így önmagában kábé ennyi és a sorozat többi része meg ugyebár ezt folytatja, bár igazából azokat még nem olvastam, mert nem jutottam el odáig. Őszintén szólva nem vagyok oda különösebben a sorozatokért, mert se könyvben, se filmben nincs türelmem várni, meg aztán csomószor elfeledkezem róla, de ez egész jó. Annak ellenére, hogy (elcsépelt) vámpírokkal teli és sorozat, tényleg jó. Én egy éjszaka alatt kivégeztem, nem bírtam letenni. :)

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , , ,

Abigél musical

2012/04/03 Szerző: 3 hozzászólás

Én a magam részéről imáááádooom a színházat. Nem is értem azokat, akik azt mondják, hogy a színház nem köti le őket, nem érdekli, lusta elmenni és hasonló kifogásokat vonultatnak fel. Persze sok esetben valószínű, hogy egyszer láttak egy darabot, ami nem jött be és később meg sem próbálkoztak, és persze színház sincs minden faluban, nemhogy jó színház, elfogadható áron.

Ha tehetném, persze én is gyakrabban mennék, viszont ha musicalről van szó, akkor mindig kapható vagyok. Jelenleg a listám 1. helyezettje a Budapesti Operettszínház Abigélje. Szabó Magda klasszikusát talán kevés embernek kell bemutatni és bizony KERO és csapata musicalként is felejthetetlent alkotott.

A Somogyi Szilárd által rendezett darab bizony jócskán túl van már a 100. előadáson, mondanom sem kell, hogy teltházas előadásokon. Jómagam eddig kétszer láttam, de tervezek minden egyes barátnőmmel külön-külön elmenni, ami valószínűleg sokaknak érthetetlen és idegen, de ha valami tetszik, azt limit nélkül vagyok képes megtekinteni, lásd Titanic, 1998 nyara, több mint 100 alkalommal tekertem vissza a videót azon a nyáron.

Visszatérve a gondolatmenethez: a két alkalomból kétszer teltházas volt a darab, emellett ahogy az online jegyvásárlói portál és a jegyszedővel való beszélgetésem is mutatja, szinten minden előadás teltházas volt. Rengeteg fiatalt láttam, ahogy körbenéztem: ez nyilvánvaló, hiszen a mai gyerekek rendkívül keveset olvasnak, így sokaknak az Abigél is kimarad a repertoárból, azonban a szülők és tanárok a látottak alapján fontosnak tartják, hogy a gyerekek ismerjék és szeressék. Nem szeretek olyan darabra menni, amelyekre sok gyerek jár, mert óhatatlan, hogy a magát hamar elunó gyerek bosszantóan hangos és érdektelen lesz, így engem is zavarni fog, de szerencsére itt pisszenés nélkül ülték végig mind a 3 órát és láthatóan tetszett nekik, illetve hallhatóan, bár itt jegyezném meg, hogy a színházban még mindig nem illik fütyülni, mert ez nem koncert.

A lényeg tehát, hogy felnőtt és gyerek egyaránt élvezte az előadást, ez nem is lehetne másképp, hiszen a könyv is végtelenül szerethető, és Somogyi megtalálta a módját, hogy a musical is az legyen: egy az egyben éreztem a torokszorítást, hogy legszívesebben sírnék az elejétől a végéig, mégis csak egy apa búcsúzik a lányától, ám ugyanabban a pillanatban mosolyogtam és nevettem, olyannyira, hogy elzsibbadt az arcom a végére. Tökéletes harmóniában áll együtt a szomorú alaptörténet, de minden egyes pillanatban könnyed is, vicces, az évtized poénjait hallottam elsütni, amit a nagyszerű szereposztás is felerősít. Részemről a kedvenc a Torma Piroskát alakító Peller Anna, aki hihetetlen iróniával tárjak elénk az árva, vaskalapos nagybátyjával élő lány életét, akinek gyakorlatilag még nem volt öröme az életben. De persze nem mehetek el szó nélkül Udvaros Dorottya mellett sem, aki Horn Mici szerepében engem is majdnem táncra perdített a Hadnagy úr című dalnál.

A zeneszerzést ugyancsak dicsérni tudom, bizonyos pillanatokban úgy éreztem, hogy az a hegedű az én szívemben szól, máskor a nagybőgő voltam én, egy dühös, kitörni készülő vulkán.

A darab, a színház, a díszlet, a színeszek, a jelmezek mindegyikéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, viszont azt még kiemelném, hogy az Operettszínház büszke lehet Musical Együttesére és növendékeire: a jövő nagy tehetségei álltak ott a Matula egyenruhájában, hibátlanul vitték végig a darabot és igazi pajkos fiatal lányok voltak valós, szívszorító problémákkal, nagy nevetésekkel és a saját fiatalságomból is megtaláltam köztük minden egyes karaktert.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a musicalt, amit a nyári szünet előtt még 2 hónapig láthatunk az Operettben, és persze addig is vegyétek le a polcról a könyvet is, hiszen a tökéletes alapanyagot mégiscsak Szabó Magda adta.

 

coming soon,

Agent „V”

/fotók:Budapesti Operettszínház/

 

Filed Under: KIKAPCS, Kultúra Címkék:, , ,

Cathy Kelly: Szerelmi leckék

2012/03/29 Szerző: Hoszzászólás

“Három nő, három szerelem, három búcsúzás Izzie magas, gyönyörű és független nő, aki a New York-i divatszakmában lett sikeres. Az elveiből eddig sosem engedett, egy nap azonban beleszeret egy nős férfiba, a szenvedélyes kapcsolatból pedig nincs könnyű kiút… Anneliesét negyven év után hagyja el a férje, ráadásul a legjobb barátnőjéért. Miután elveszti a számára két legfontosabb embert, egyedül kell újrakezdenie az életét… A bölcs Lily mindenki támasza. Amikor kórházba kerül, a múltjából régen eltemetett titkok látnak napvilágot, és ez mindhármójuk életére hatással van… A szálak összefutnak, a szerelem éppúgy megtalál mint a csalódás, de vajon tanulhatunk-e a szerelmi leckékből? Az írországi Wicklow-ban élő Cathy Kelly Anglia egyik legnépszerűbb írónője, aki Mindig és Örökké című művével elnyerte az Év Romantikus Regénye díjat. Rajongóinak Cathy sokkal több, mint egy a sikerszerzők közül. Ő maga AZ ÍRÓNŐ – akire barátnőként is lehet gondolni, és aki rohanó világunkban nemcsak szórakoztat, hanem életörömöt, jókedvet is ad. Cathy Kelly harmadik bestsellerre a női olvasók millióit kápráztatja el.”

 

Ezt a regényt elneveztem magamban alvós könyvnek. A sztori ugyanis jó, de valahogy komolyan olyan, mintha aludna. Mindig történik valami, de mégis állandóan bennem volt egy érzés: történjen már valami. Talán kicsit laposan lett megírva, nem tudom.
Izzie Silver, New York-i modellügynök. Kicsit zakkant, kicsit logikátlan lény, de azért alapvetően elég szerethető. Joe Hansen, a pasija (akinek tulajdonképpen a szeretője) egy nagykutya New Yorkban. Nem kell rosszra gondolni, Izzie nem pénzéhes, szereti Joe-t, de ez a pasi olyan határozatlan és töketlen, mint általában a 16 éves srácok szoktak. Izzie elég nehezen rúgja ki végül is, de ezért megmondom őszintén, nem hibáztatom. Jártam hasonló cipőben és valljuk be: elég nehéz elküldeni valakit a francba, akit a hülyesége ellenére nagyon szeretünk.
Annaliese Tamarinban kertész-boltos-háziasszony. Elhagyja a férje a legjobb barátnőjéért. Cinkes, pláne, hogy a barátnő még rosszindulatú és csúnya is.Hát nem irigylésre méltó a helyzete, de elég érdekesen is kezeli. Gyógyszerek, önsajnálat dögivel, öngyilkossági kísérlet. Aztán végülis sikerül a hölgynek összekaparnia magát, én pedig gondolatban hátba veregettem, hogy észhez tért. Értem én, hogy pocsék, na de öngyilkosság. Pasi miatt? Ugyan, kérem!
No és persze Lily. Bevallom, mielőtt elkezdtem olvasni, nem néztem meg a fülszöveget, szimpi volt a borítója csupán, így aztán eredetileg azt hittem, Jodi a harmadik főszereplő(aki amúgy történelmi regényt ír Rathnaree-ról, ahol Lily felnevelkedett és cselédként dolgozott). Nos Lilynek inkább a múltja érdekes a sztori szempontjából, ugyanis ő is belebotlott anno egy nős pasasba és belezúgott. Ennek a sztori szempontjából annyi a jelentősége, hogy a három hölgy ismeri egymást. Lily Izzie nagymamája, Annaliesének pedig a barátnője. Lily a jelenben haldoklik, s senki nem tudja, mihez kezdjen nélküle és a bölcselete nélkül.
No, A sztori lényege, hogy van ez a három csaj. Lily ugyebár kórházban van, mint említettem, Izzie, pedig hazautazik. Akkor tudja meg, mi történt Annaliesével és durván kiborul, hisz ő is egy nős pasival jár és meglehetősen rosszul érzi magát tőle. Igen ám, de van nekünk egy Jodink, aki próbál nyomozni, hogy megírja a regényét és amíg mindenki szenved a problémáival, addig ő megtalálja Lily naplóját, ami Izzie-t illeti. Úgyhogy aztán elolvassa(mármint Izzie), s így tudja meg Lily múltját, ami kísértetiesen hasonlít az övére és aztán minden szép és jó.
Mint mondtam, a sztori jó, már annak, aki szereti ezt a műfajt(én szeretem), de valahogy tényleg egy kicsit alvósan van megírva. Mintha sose történne semmi, pedig történnek dolgok dögivel. Úgyhogy aki nekifogna, az erre készüljön fel, szerintem azért ettől nem veszít olyan sokat az értékéből, csak meg kell szokni.

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , ,

Az utolsó jelenetek az 5. évadban

2012/03/23 Szerző: Hoszzászólás

Ma kezdték forgatni New Yorkban a Gossip Girl 5. évadának fináléját. Számomra döbbenetes, hogy máris az évadzárónál tartunk, de szerencsére néhány részt még élvezhetünk, mielőtt a stáb nyári szünetre menne.

És hogy mi lesz az évad végén? Nem tudhatjuk, hiszen a a sorozat készítői nagyon értenek a szálak összekúszálásához, de ha a többezer facebook-os rajongó kedvére szeretnének tenni, akkor Blair és Chuck újra összejönnek, az ütődött Dan rájön, hogy Serena a tökéletes nő és Georgina Spark morbid halált hal és Nate is talál végre egy normális lányt.

Addig is nagyon várjuk április 2-át, hiszen a tavaszi szünet után akkor térnek vissza kedvenceink a képernyőre, ahol lesz pocsék szex, pofátlan ál-rokon és minden amire vágyunk:)

coming soon,

Agent “V”

Filed Under: KIKAPCS, Tv Címkék:, , , ,

Stieg Larsson: A tetovált lány

2012/03/23 Szerző: Hoszzászólás

„Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.”

Ha már két filmet is megcsináltak ugyanabból, akkor úgy gondoltam, talán lehet valami a könyvben, amit érdemes elolvasni. A tetovált lány Stieg Larsson Millenium-trilógiájának az első kötete és garantálom, hogy aki szereti az ilyesmit, az végig fogja olvasni mind a hármat.
Láttam a svéd és az amerikai verziót is, hmm…azt mondom, szerintem a svéd jobban sikerült(miért van az amerikaiban a csajnak szőke szemöldöke a fekete hajhoz? O.o), viszont mindkét filmet módfelett hiányosnak érzem. Még az sem mondható, hogy bizonyos dolgok nem lettek volna kivitelezhetők. A sztori kétségkívül ugyanaz, de vannak szálak, amiket egy tollvonással kihagytak, pedig szerintem kellettek volna.
Lisbeth Salander nem egy hétköznapi lány. Alapvetően pont az a típusú ember, akit a mai kor divatbabái és fiúkái elítélnek(akinek nem inge), ráadásul jó morcos is, szóval elég jól intézi, hogy senkinek ne legyen szimpatikus. Ami azt illeti, ez is a célja. Ő nem akar szimpatikus lenni és nem akar senkit a közelébe engedni. Úgy gondolja, nem bízhat senkiben, hisz bármit csinál, azzal a bíróságon köt ki, ráadásul gyámság alatt áll, mert az anyja beteg. Az apjáról nincs infó. Aztán megkapja a melót Mikael Blomkvistről, s a sors úgy hozza, hogy végül vele kell dolgoznia a Vanger család rejtélyén. Csodák csodájára meg is fejtik.
A könyv központi témája a nemi erőszak, szóval, aki ettől kiborul, az inkább ne olvassa el. Kezdetben még csak Lisbethről szól a fáma, akinek meghal a régi gyámja, s az új minden alkalommal (igazából csak kétszer) megerőszakolja, amikor a leányzónak pénz kell. Salandert viszont nem kell félteni. Ő valóban egy kemény csaj, s egy életre elintézi, hogy drága kedvenc cukrosbácsink ne akarjon többször ilyesmit csinálni. Aztán, mint kiderül, igazából a Vanger család rejtélye, mely eredetileg az eltűnt Harriet Vangerre vonatkozik… Nos, ennek is szerves részei a megerőszakolt nők, ugyanis Harriet, aki eltűnt, megtudta, hogy apja – és később a bátyja – áll egy rakat gyilkosság hátterében, sőt, azok ketten őt is igencsak gyakran használták játékszernek. Mit ne mondjak, rózsás egy gyerekkor lehetett. Aztán ő lelépett Ausztráliába minden szó nélkül, s őt keresik Mikaelék, és így derülnek ki a gyilkosságok is. Ugyanis Martin Vanger és az apja szadista perverzek. Abban lelik örömüket, hogy megerőszakolnak nőket (miért nem élnek szado-mazo kapcsolatban? O.o), viszont ez bűncselekmény, s elég ciki lenne, ha a csajok kitálalnának a rendőrségen, vagy a sajtónak, ami nem csak nekik ártana, hanem még az amúgyis tönkremenőben levő Vanger-konszern is lehúzhatná a rolót. De végül aztán totális lebukás és Martin ki is purcan egy kamionnal való ütközéskor, amikor Lisbeth elől menekül. Harriet előkerül és minden szép. Vagy nem? Igazából nem, ugyanis Mikaelt csúnyán kihasználták, s véletlenül sem annyit profitálhat a dologból, mint amennyit ígérnek. Ugyanis a sztori elején az újságíró becsületsértési ügybe keveredik, mert lead egy sztorik H.E. Wennerströmről, amihez viszont nincs forrása. Végül Vangeréktől kap valami sztorit és elsimul a dolog, és hogy mesés legyen, még Lisbeth-tel is összejönnek, szóval happy end van és hurrá.
Ja és ki ne hagyjam a legütősebb jelentet: Martin a pincében kikötözi Mikaelt és őt is meg akarja erőszakolni (O.o), aztán jön Lisbeth és leüti egy golfütővel. Igazi akciójelenet, betegesebb akciórajongóknak ajánlom, az utána következő motoros üldözéssel együtt.
Egyébként a fejezetek elején egy jópár adat is megtalálható a svédországi nemi erőszakról, családon belüli erőszakról és hasonló nyalánkságokról, hogy azért az olvasó érezze, ez egy kitalált sztori, de a való életben is elég durván mindennapos.

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , , ,

Lisa Jewell: 15 perc hírnév

2012/03/08 Szerző: Hoszzászólás

“Bee Bearhorn elénekelt 1985-ben egy számot, amely hosszú ideig vezette a slágerlistákat, ám azután soha többé nem hallatott magáról. Tizenöt évvel később holtan találják, és úgy tűnik, ez senkit sem érdekel. Ana Wills sokat álmodozott egzotikus féltestvéréről, akit már hosszú évek óta nem is látott. Amikor feljön Londonba, hogy összecsomagolja nővére holmiját, feltárul előtte Bee életének néhány különös, megmagyarázhatatlannak tűnő mozzanata: egy eltűnt macska, egy eltitkolt vidéki ház, rejtélyes hétvégi utazások. Így hát Ana, ahelyett, hogy visszatérne Devonba, megkeresi Bee legjobb barátait, és azután a bolondos Lol és az erős, csendes Flint segítségével megpróbálja kideríteni, mi is történt valójában Bee Bearhornnal, az egyslágeres popsztárral. Készülj fel, kedves olvasó, ha belekezdesz, le nem tudod tenni, egész éjszaka fenn maradsz, és a körmödet rágva olvasol, amíg csak a végére nem érsz!”

A fülszöveg mindent elárul, ami igazából tömören szükséges. Nem véletlenül ez a kedvenc könyvem, amit mindig előveszek, ha pocsék a kedvem, vagy nincs mit olvasnom. Benne van minden, ami szem szájnak ingere lehet, méghozzá anélkül, hogy ez pocsékká, vagy kuszává tenné.
Ana nem sokat tud a nővéréről, amíg fel nem megy Londoba a cuccaiért, ahol viszont hamar lespanol Bee legtöbb jó barátjával. Először a barátnőivel ismerkedik meg, s meg kell hagyni, nem árt meg neki. Ana ugyanis kábé úgy néz ki, mint valami csöves. Magas, vékony, hosszú hajú. Viszont képtelen kihasználni. Kinyúlt póló, sportcipő, farmer. Jááááááj!!!! Ugye, mennyire nem szimpi? Viszont Lol (igen így hívják) csodákat művel vele és sikerül belőle nőt faragnia. No és aztán jön észveszejtő Flint. Igazi nők bálványa, akiről először mindenki azt hiszi, hogy egy playboy, de aztán ennek az ellenkezője derül ki(jahajj, ilyen kár, hogy nincs a valóságban). És persze ott vannak még további barátok és szomszédok, akik által belekeveredik Ana a „nyomozásba”, ugyanis meglehetősen lehetetlennek tűnik eleinte, hogy Bee öngyilkos lett volna, hisz sztár volt, énekesnő és még gyönyörű is. Bee életének minden apró kis titka kiderül, s ezzel minden olvasó betekintést nyerhet abba is, hogy mennyire nem jó popikonnak lenni, pláne egyslágeresnek. Iszonyat stresszes, s ezt még tetézni tudja az is, ha rossz kritikát kap és elindul lefelé a lejtőn, amíg puff. Szóval leginkább azoknak a csajoknak ajánlom, akik mindenáron híresek akarnak lenni. Gondoljátok meg kétszer, hogy ez megéri e nektek, mert nem biztos.
Nem tudnám megmondani, hányszor olvastam. Sokszor. Rongyosra olvastam és amikor nem kaptam vissza egy kölcsönből, akkor hisztéria-rohamot kaptam és megvettem újra. Kevés könyvvel teszek így, mert nem zárok semmit és senkit olyan könnyen a szívembe. Viszont Lisa Jewell ezt el tudta érni.
Jaj és hát a lényeget majdnem kihagytam. Nem maradt ki a könyvből a romantika sem. Persze, hogy Flint és Ana között szövődik egy kapcsolat, amiben a lány ugyan eleinte meginog párszor, de végül a Hős bebizonyítja hogy ő egy igazi HERCEG nagy, szemkiverős betűkkel.
Szóval kinek is ajánlom? Minden nőnek. Főleg azoknak, akik szeretik a hírességeket, a rejtélyeket és a délutáni teás, kockás takarós olvasgatást. :)

Filed Under: Könyv, KIKAPCS Címkék:, , , , , ,
« Régebbi bejegyzések
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.