“Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal…”
Nos…nemsokára, egész pontosan március végén jön a film is, ezért is gondoltam, hogy még előtte írok róla valamit. A poénokat nem lőném le, azokat olvassátok el, vagy nézzétek meg, egyiket sem fogjátok megbánni.
Suzanne Collins trilógiájának az első része az Éhezők Viadala. Nem mondom, nagyon tud írni. Olvasgattam már a többiről is pár dolgot, állítólag nagyon jó, én meg majd elolvasom és kiderül. Mindenesetre én bízom benne, hogy nem fogok csalódni és nem laposodik el a további kötetekben. Sok író követi el ezt a hibát. Meglepően fordulatos. Igazából előre sejthető mindig, hogy mi fog történni. Eleinte, amíg még nem volt csavar, még gondolkoztam is, hogy most komolyan ezt dicsérik halálra? Hát, mint kiderült, az olvasóközönségnek van oka dicsérni, mert bár sejthető, hogy mikor mi lesz, mégis csavarosan történik meg, olyan módon, amire holtbiztos, hogy nem számítunk. No meg van olyan is, amire tényleg nem számítunk egyáltalán.
Kedvenc, imádott főhősnőnk, Katniss Everdeen-aki az előzetesből ítélve nagyon jól lett megválasztva a vászonra is-a Tizenkettedik Körzetben lakó vagány, kissé pasis, de mégis szerethető leányzó. Mindene a kishúga, a legjobb barát és pasi állapot között ingadozó Gale és az apja emléke. Ezért is jelentkezik a Viadalra. Mindössze 12 éves kishúgát sorsolják, azonban a viadalon 24 emberből 23 mindig meghal, s a szende kislánynak nem sok esélye lenne a túlélésre. Szóval így potyog be az arénába Peeta Mellarkkal egyetemben (ugyanis minden körzetből egy fiú és egy lány megy). Nem csalódtam a Viadal ideje alatt sem (leginkább erről szól a könyv, hogy mi megy az arénában) Katnissban. Talpraesett és kemény volt, de cseppet sem szívtelen. Ez adja leginkább a realitását a könyvnek, ugyanis még a legérzéketlenebbnek tűnő embernek is vannak érzései(én aztán már csak tudom, én is ilyen vagyok).
Peeta pedig…nos, annyit leszögezhetek, hogy akár olvassátok, akár nézitek, ő lesz az, akibe mindenki belezúg, legalábbis nekem sikerült. Ő az a helyes srác, akivel az előzetesben beszélget Katniss az ablakban. Ebben a sziszifuszi versenyben ő a másodlagos főszereplőnk, aki pont olyan, mint a mesebeli herceg(mint mindig). Iszonyat helyes, érzékeny és mindeközben még sikerül neki férfiasnak is lenni, bár időnként ezutóbbit elvéti. Mégis csak mosolyogni lehet ezen.
Nem véletlenül magasztalom Suzanne Collinst. Azokat a könyveket szeretem, amik érzelmeket váltanak ki belőlem. Hát ez kiváltott. Sikerült könnyeket csalnia a szememben, gyakran mosolyogtam és még időnként fel is kiáltottam széles vigyorral, vagy épp meglepetten, hogy „Hoppá!”. A sztori egyszerre szörnyű és szerethető. Maga a tény, hogy a kormány ráerőszakolja a 12 és 18 év közötti gyerekekre minden évben ezt a halálos kimenetű viadalt és még közben direkt szívatják is őket, az valami szörnyű. Az még szörnyűbb, hogy egyes versenyzők még élvezik is. Katniss szemszögét megiserve, valamint az ő szerepét és történetét ebben a dologban mégis imádni KELL!
Ja és megnyugtatásul, Peetán kívül még akadnak olyan csávók, akikre folyni fog a nyálunk 
Legújabb kommentek