„A harmncöt éves Linda felejteni utazik Berlinbe. Soha többé nem akar volt szerelmére gondolni, aki becsapta és megcsalta. Könnyű kalandokat szeretne, randizni, élvezni az életet, jókat enni és inni, és persze felejteni, felejteni, felejteni. Összebarátkozik a török származású, kissé bogaras Erdallal, és az ő segítségével a társkeresés szinte valamennyi módját kipróbálja. A siker mégis elmarad, csupán egy pókhasú nagypapa tesz Lindának félreérthetetlen ajánlatot. Aztán egy este becsönget hozzá Johann, a sármos szomszéd, és kér egy kis kávét. Linda néhány nap múlva már Johann ágyában ébred, pedig csak annyit tud róla, hogy vezető beosztásban dolgozik, nős és gyereke van. Eddig mindig Linda volt az, aki becsaptak, megcsaltak és elhagytak. Most végre ő az, akitől minden feleség retteg, és ismeretlenül is gyűlöl: a fiatalabb szerető!”
Alapvetően elég szokványos sztori. Minden sablonelemet felhasználtak benne, ami csak létezik. Megcsalás, aztán persze ővele csalnak meg valakit és aztán jön a nagy szerelem és természetesen van egy nem-normális legjobb barátja. Szóval igazából sablonok halmozása, de ezek a sablonos kis nyammnyammok jól tudnak esni egy esős délutánon teával és csokival a kezünkben.
Linda középkorú, szerencsétlen, hajadon és természetesen elhagyták egy másik nőért. Cinkes… Úgyhogy, mint minden gyáva ember, fogja magát és lelép a városból. Akad épp egy pasas(no lám, vannak csodák), aki szintén lelépne kicsit, így cserélnek egy időre. Persze azért ez idő alatt folyamatosan e-mailezgetnek. Linda többnyire elmeséli, milyen idegesítő változtatásokat eszközöl a lakásban, Andreas pedig roppant módon „díjazza ezt”.
Aztán végülis társkeresésre adja a fejét, ahol egy összekevert randi miatt megismerkedik Erdallal, aki meleg, mint a kályha, de remek barát válik belőle. Igen, mi lányok tudjuk, hogy a meleg fiúkból válhatnak igazán jó barátok.
No, de jöjjön Johann. A szomszéd csávó, aki szerintem egyébként gusztustalan. De sajnálatos módon én is tudom, mennyire könnyű bedőlni a hozzá hasonló gazdag műmájereknek. Ez addig működik jól, amíg Linda nem fut össze véletlenül Johann feleségével. Neeem, nem hölgyeim, nem bukik le, véletlenül derül ki, hogy ő az, de rémesen kiborul, és onnantól kezd a jó irányba haladni főhősnőnk élete, aki nem is hős, csak egy nőce, akinek nincs érzéke a pasikhoz és mindig leég a napon.
A végét nem mesélem el, mert engem meglepetésként ért, és ha valaki elolvasná, nem szeretném lelőni. Szóval, tényleg egy sablonos sztori. Azért ettől függetlenül élvezhető. Ha esik az eső és hideg van, én nagyon szeretem előkapni, letelepedni vele az ablak mellé egy bögre kakaóval és cseresznyés vízipipával, szóval az ilyen időkre szerintem kötelező darab a hölgyek polcán. 
Legújabb kommentek