“Csak azt veszítheted el, ami sosem volt a tiéd.”

“Imádkozz, hogy a boldogság pillanatai olyan élesek legyenek, hogy elmosódjanak mellettük a problémáink. Nem tudod, kihez vagy mihez imádkozol, de megteszed. Még azt az életet se sajnálod, ami nem adatott meg, mert addigra halott leszel. És a holtak nem éreznek semmit, még szánalmat se.”

Az élet nélkülem

Mindenki belegondolhatott már abba, hogy mit tenne, ha megtudná: egy hónapja van hátra az életéből. Kétségbeesne vagy kétségbeesve próbálna bepótolni mindent és egy hónapba sűrítené bele több mint tíz évnyi tervét, álmait és vágyait. Biztos lenne olyan is, aki nem adná fel, és a maradék egy hónapját a betegsége gyógyításának kutatásával töltené. Kezelésekre járna, reménykedne a csodában. Nem nézne szembe azzal, hogy amit vár, amit keres, az lehetetlen.

Hallottam már többektől: „Én minden napomat úgy élem, mintha az utolsó lenne.” Szerintem ez képtelenség. Az élet utolsó napja olyan csodásan, különlegesen hangzik. Nem hiszem el, hogy van olyan ember, aki bármelyik pillanatát úgy éli, hogy tudja, a következőben már lehet, hogy nem fog élni. Az élet nélkülem című film ezt a kérdést boncolgatja. A főhősnőt, Annt (Sarah Polley) – nem túlzás hősnek nevezni – teljesen váratlanul éri a hír, miszerint halálos beteg, és bármikor meghalhat. Zokogás helyett irigylésre méltóan öntudatosan, szerettei jövőjének érzelmi részét biztosítva és önmaga egy-két lehetetlennek tűnő vágyálmát is megfogalmazva vág neki élete hátralevő részének.

Tíz pontba szedi tennivalóit, melyekben egészen meglepő részletek vannak. Amelyik a legszívbemarkolóbb: „…gyakrabban mondani a szeretteimnek, hogy mennyire szeretem őket.” Ez az, ami általánosan minden embert érint, amit mindenki felírhatna, és minden nap be kellene tartani. Nem becsüljük meg életünket és nem becsüljük meg szeretteinket, hiszen nem érzékeltetjük velük, hogy fontosak nekünk, pedig mindenkit jó érzéssel tölt el: azt is, aki mondja, és azt is, akinek mondják. Ann rátapintott erre, ezzel mutatva nekünk példát, hogy nekünk ne életünk utolsó hónapjában jusson eszünkbe. Szerepelt még a tíz pont között, hogy megpróbál beleszeretni férjén kívül egy másik férfiba, ugyanis ő volt az első és egyetlen szerelme, barátja. Ez sikerül is neki, és egészen megható, ahogy eltitkolja a két férfi elől, hogy az élete nemsokára véget ér. De a legmegrázóbb motívum az, amely az anyai gondoskodást jelképezi: két kislányát kell itthagynia az életben, kicsit éretlen, álmodozó, de csupaszív férjével. Magnófelvételeket készít gyermekei számára 18. születésnapjukig minden évre. Megpróbál nekik minden lényegeset elmondani, és elismétli minden szalag végén: „Szeretlek.”.

Azért ez az egyik kedvenc filmem, mert ez a nő számomra felér egy példaképpel. Napokkal a megnézése után is bennem volt az élmény, és hatással volt a lelkiállapotomra, de mindenképpen megérte. Mert hozzásegített ahhoz, hogy megbecsüljem az életemet, és hogy még jobban kimutassam az érzelmeimet azok iránt, akiket nagyon szeretek.

“…Mind, ami benne volt, elmúlt, egyenként, és nincs több éjjel, nincsen csillag, csupán egy pince, amiből sosem menekülhet, és amiben másnak nem jut hely.”

Vámpírnaplók: The New Deal kritika nem csak rajongóknak!

Spoiler-t tartalmaz, aki még nem látta az ne olvassa tovább, hacsak nem akarod lelőni a poént!

Pénteken hajnalhasadtával feküdtem neki az új rész megnézésének popcorn-os zacskót szorongatva a kezeim között. Lehuppantam a monitor elé, amikor javában kint még  a hold magasan járt az égbolton,… de hát egy fanatikus vámpír rajongótól én nem is várnék mást, mintsem azt, hogy már napokkal korábban állítsa be a telefonján az ébresztést hajnali kettőre, aztán torrent letöltés, felirat nuku, mert minek az neki vágja ez az inglist ezerrel és, ha meg nem ért valamit mégis, majd kiákombákozza a gesztusokból.

Így nyomtam rá a helyes indítsunk ikonra a lejátszón.

Bonnie jelenetével indítunk, ami tulajdonképpen egy valósnak tűnő álom, amiben elmegy az elhagyatott boszi tanyára és ott megtalálja Klaus négy koporsóját. Mint később kiderül ez is egyfajta boszi álom volt és tudat alatt a lázadó Stephan így akart kapcsolatba lépni a nagy vámpírgyűlölő boszival, hogy segítségével dugják el Klaus elől a koporsókat. Én már itt idegbajt akartam kapni, ugyanis nagy bánatomra Bonnie karaktere epizódról epizódra süllyed a szememben és már már úgy érezem, csak azért van még mindig a sorozatban, mert vámpír mellé boszi dukál.

A másik teljesen semmilyen karakter az a hiper szuper hibrid ölő, drogozós, italozós, majd megjavuló, értelmes kapcsolatot kereső, halálból visszatérő, majd megint lázadó Jeremy. Most végre kiírták a sorozatból és itt nagyot sóhajtottam, hogy remélem örökre.  Meg kell mondjam, hogy az idegesít az ő karakterénél a legjobban, hogy nem tudják eldönteni, most tizenéves kamasz aki lázad a nővére ellen, vagy egy kamasz aki a lelki megpróbáltatásoktól végre elindul a felnőtté válás salakos talaján. Most már itt a válasz: ők sem tudják, ezért inkább Damon-nal karöltve kiírták a további epizódokból.

Kezdem úgy érzeni, hogy ez a fejlődjön már mindenki valamerre, mert leül a sztori dolgot túlzásba vitték és bánatomra a legszerethetőbb karakterek lettek a legellenszenvesebbek. Klausnak kiontották a varázsát az utolsó csíramagig, ugyanis mikor feltűnik már kicsit sem szorul össze a gyomrom, de azért próbálják még fenntartani, hogy igen már pedig ő egy lépéssel mindenki előtt jár, de ha belegondolunk akkor nem ő, hanem a forgatókönyvírók járnak egy lépéssel a szereplők többsége előtt :) , ami már átsüt a képernyőn.

A harmadik évad tizedik epizódjára eljutottam oda, hogy fogalmam sincs hová fog vezetni ez a kapkodás, ezek a gyermeteg megoldások és végül Elena roncsból mikorra kreálnak újra szexi nőt, mert hogy Damon helyében én már lassan bottal nem piszkálnám meg annyira szánalmas amit művel.

Tyler és a mellékszereplők többsége is céltalanul marionettbabaként lógnak a levegőben és hiába van egy-egy jó ötlet a szerzők részéről, ha agyonütik egy logikátlan lépéssel.  Tyler és az Ura effektus. Azt kell mondjam itt sikítottam fel, hogy aztán ennél nevetségesebb és erőltetett dolgot már ki nem találhattak volna, és nem az elv miatt, hanem az a része, ahogy erre első sikeres hibridünk reagál.

…és akkor egy kicsit a sorozatban fellelhető párokról. B@szki egy sincs. Belőlem már az is ellenérzést vált ki, hogy amikor végre már szurkolnánk egy párnak és jaj de jó, hogy összejöttek felzúgnak a falak mögött mindenhol a világban, akkor csavarnak egyet és valami szintén elmebeteg megoldással tökretesznek.  Én már a nagy párosunknak sem tudok örülni, mert ez is milyen csók volt már? Egy nagy 0. Elena áll, mint egy darab rongy Damon meg haza bandukol. Komolyan ennyi? Ennyi várakozás után ennyire futotta? A válasz: IGEN ez van ma egy friss Vámpírnaplók részben. Logikátlan futkosás, egy pár kószáló hibrid, egy két varázsgyűrű és az elmaradhatatlan koporsók, amikben még mindig nem tudjuk valóban Klaus családjának maradványai pihennek, vagy valami teljesen más.

VV Kinga lett a kiválasztott

Miután Vera és Csaba lila kendőt, így védettséget kapott, 3 kiválasztó jellel a cselszövő kategóriában indult szőkeség lett a legkevésbé kívánatos személyiség a villában.

Kinga egyébként majd Esztert, Seherezádét, Pétert, Attilát vagy Fecót tudja párbajra hívni.

Jajj, nem akarok elfogult lenni, de ugye végre ki fog esni a hisztérika? Váháháá :D

Ki van velem, és ki van ellenem?

Az a gyönyörű zöld estélyi

Mivel értesültem róla, hogy VAN aki megnézte a tegnap általam ajánlott filmet, ezért nem ússzátok meg ma sem. Most szintén egy régebbi, szintén szerintem-látni-kell produkció kerül a boncasztalra.

VÁGY ÉS VEZEKLÉS (2007, imbd: 7.8, inkább barátnővel nézendő)

Ha a sztori nem lenne érdekes, ezt a filmet akkor se időpocsékolás megnézni: a képi világ, az operatőri munka + a zene valami istentelen nagy gigalájk.

Egy nem mindennapi szerelmi történettel van dolgunk. Nem mindennapi, mert a hangsúly nem a szereplők hétköznapi értelemben vett vágyakozásán vagy annak megélésén van.  Van persze egy kis könyvtárszex, de nincsenek nagy szerelmi vallomások, könnyes egymás után kiáltozások, hisztérikus rázkódások. Vagy mégis… megvan minden, csak kicsiben. Szolidan. Angolosan.

A történet a második Világháború előtti Angliában kezdődik, a Tallis család kacsalábon-forgó kastélyában. Látszólag mindenki éli a boldog kis életét, amit csak a „Lesz-e háború?” hatalmas kérdőjele árnyékol be. A felszín alatt azonban gyülemlik a sok érzelem: legfőként a ház ifjú úrnője, Cecilia és a kertészfiú (Robbie) között. Cecilia fiatal húga, az írónak készülő és ezáltal fantáziában nem hiányt szenvedő Briony azonban félreérti az apró jeleket és végkifejletként tévesen vádolja meg férfi főszereplőnket egy szörnyű bűntett elkövetésével. Az épp csak bimbódzó szerelemnek így annyi, a párocskát a téves vád, majd a világháború szakítja messzire egymástól. Nyíltan mégis csak Briony szenved; az életét végig kísérő bűntudattól…

A filmet egyébként két részre lehet(ne) osztani; az első a kastélyban játszódik és telis tele van operatőri virtuozitással. Itt még az Oscar-díjas zene is lépten nyomon elbűvöli az embert. A második szakasz – a birtok utáni élet – számomra kissé talán unalmasabb és mintha az operatőrt is lecserélték volna… Aztán jön egy bizonyos jelenet a parton várakozó, hazavágyó katonákról: vágatlanul, nagyjából negyed órán át. Zseniális. Nem tudom pontosan, hogy milyen hosszú ez a vágatlan rész, de egyszer lemérem stopperrel az tuti.

Keira Knightley (Cecilia) szintén zseniális a filmben, szeretem ahogy a zilált-lelkű nőket játssza. Szinte már-már vágyik az ember arra, hogy ilyen vehemenciával, megvetéssel, ámde szexin tudjon elszívni egy szál cigit, mint ő. Főleg abban a csodaszép zöld ruhában, amely szinte magától megszólal.

James McAvoy (Robbie) viszont számomra nem egy adonisz, de jó, hogy a rendezők nem ezt tartották elsődleges szempontnak.

Szerintem csajok, ha kicsit is unjátok Jennifer Aniston féle langyi-mangyi szerelmes filmeket, ebben nem fogtok csalódni. A srácok se, ha túlteszik magukat rajta, hogy itt bizony senki nem hal meg rögtön a második percben….

Infó:

angol-francia filmdráma, 130 perc, 2007

Szereplők:

Vanessa Redgrave (Briony idősen)

Keira Knightley (Cecilia Tallis)

Brenda Blethyn (Grace)

Saoirse Ronan (Briony Tallis, 13 évesen)

James McAvoy (Robbie)

Romola Garai (Briony Tallis, 18 évesen)

Wendy Nottingham (Mrs. Jarvis)

True Blood, inni és élni hagyni?

Nemrég volt szerencsém végig nézni a True Blood negyedik évadát.  A harmadik évad után azt hittem, hogy már nem tudnak újat mutatni, ám tévedtem.  De kezdjük az alapoknál.

Pár évvel ezelőtt mikor kezeim közé került az első évad – akkoriban indult be kis hazánkban a vámpír láz – nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a kezdő részt. Azonban némi hezitálás után mégis megtettem… és természetesen olyan rossz volt, mint amire számítottam. Se egy jó pasi, se egy jó sztori, és még a vámpírok is gagyik. Viszont valamilyen indíttatásból mégis úgy döntöttem, hogy megnézek még pár részt ebből a bizarrul furcsa sorozatból, és amint kiderült jól tettem.

Egymást követték az epizódok és azon kaptam magam, hogy nem tudom abbahagyni. Szépen a sztori is kezdett helyre állni, jöttek a poénok, feltűnt egy-két formás férfiember is (férfiaknak üzenem, hogy a női idomok mutogatására is nagy hangsúlyt fektetnek), és az elhanyagolhatatlan szex jelenetek, melyekkel kapcsolatban sokszor már úgy érezni, mintha egy pornó csatornára kapcsoltunk volna, de valahogy mégis az egész rendben volt.

Az első évad után jött a második, majd a harmadik is, szinte függő lettem. Természetfeletti lények, vér, szürreális szituációk, vér, morbid poénok, vér, szerelem, ja és még egy kis vér, csak hogy űbereljük a Pengét.

Azt gondolom a harmadik évadra forrotta ki magát igazán a történet, illetve a benne szereplő karakterek, mely által képesek elérni, hogy teljes mértékben sokkoljon ami ránk vár a következő 12 rész során. A vámpírok mellett immáron megjelennek a farkasemberek is, és meg kell, hogy mondjam elakadt a lélegzetem ezen a ponton.  Eddig se orkok rohangáltak a képernyőn, de a hős farkasunk, aki főszereplő lányunk segítségére rohan, finoman szólva is egy alfahím. Nála jobbat nehezen találhattak volna a szerepre. Szóval hölgyeim, itt kell megjegyeznem, hogy már miatta megéri belenézni!  Minden egyre izgalmasabbá válik azzal, hogy sok rejtélyre fény derül, azonban ezzel párhuzamosan egyre több kérdés merül fel bennünk. Mindig a legjobb pillanatban vágják el a sztori fonalát 1-1 rész végén, ott hagyva minket a képernyő előtt pislogva.

Mikor a 12. rész végére értem, azt gondoltam, hogy ami eddig történt azt már úgysem tudják tovább fokozni, és kíváncsian vártam mit hoz a következő dózis. Mondanom sem kell, hogy 2 nap alatt sikerült végig néznem az egész negyedik évadot, és már most jelentkeznek az elvonási tüneteim. Ez az évad belefolyik a boszorkányság világába is, amit egyébként eddig hiányoltam.  Hőseinknél – azt nem árulom el milyen úton-módon – 1 évnyi „képszakadás” után folytatódik az élet, és a sok csiribí-csiribúnak köszönhetően újabb bonyodalom veszi kezdetét, melynek folytán az egyik eleddig vérengző és kegyetlen vámpírunkból egy bárány lelkű cukipofa lesz. Nagyjából olyan hatást kelt ez a változás, mintha Sztálint látnánk fellépni a Showder Klubban, rettentően vicces helyzeteket teremtve. A szerelmi szálak is tovább komplikálódnak, főhős lányunk ereje is egyre jobban kibontakozódik, egyenes arányban azzal, ahogy mindenki egyre nagyobb bajba kerül. Ezek után vajon mivel fognak még minket meglepni az elkövetkezendő részek során?

Tovább nem szaporítva a szót, csak ajánlani tudom, hogy aki szereti a misztikus lényekről szóló filmeket és mellette a morbid humort, az feltétlenül szerezze be ezt a sorozatot. Döcögősen kezdődik, de annál jobb lesz, amint beindul az egész motorja. Egyik percben a szemünk elé kapjuk a kezünket a gusztustalan jelenetek láttán, a másikban pedig a képernyőre tapadunk a szexi látvány miatt, és kínunkban elnevetjük magunkat. Garantáltan nem egy tipikus vámpíros tucat film.

Remember, remember the 5th of November

A bemutatásra szánt filmet nemrég láttam, és bizony nem vagyok egy nagy filmkritikus (de majd leszek), de erről a műről szerintem mindenkinek VAN véleménye, nem hagy ürességet bennünk, miközben kászálódunk le a díványról.  Tehát jön a hétvége meg a szélvihar; két órás szürreális kikapcsolódást tudok nektek javasolni. Aztán pedig kíváncsian várom a kommenteket… ;)

Nos tehát.

V, MINT VÉRBOSSZÚ (2005, imbd: 8.2, pasival is nézhető)

Bevallom őszintén nem sok jót vártam a filmtől. Hugi viszont váltig állította, hogy ez márpedig egy jó film. Hugiról pedig tudni kell, hogy (számomra) pontosabb a mércéje, mint akár az imdb.

A cím nem sok jót sejtet, a trailer (katt a linkre) pedig csak alátámasztotta ezen gyanúmat: ebben a filmben bizony elhasználtak néhány tubus paradicsompürét. Továbbá annyit tudtam még a filmről, hogy Natalie Portman feje búbja bizony fázhatott a forgatáson, mert a rendező úgy gondolta, hogy ez a nő már-már kopaszon is szép. Nem tisztem ezt megítélni, de szerintem marketing fogáson kívül a dolog másra nem nagyon volt jó… (Annak viszont nagyon, lám, én is csak így jegyeztem magamban a filmet.) A tudat, hogy a produkció lényegében a Mátrixos csávók (Wachowski testvérek) verejtékes munkája, engem szintén nem vágott hanyatt…

A film egyébként nálam szinte azonnal furcsa érzést keltett az álarcos-főszereplő láttán, hiába, engem valahogy zavar, ha nehezen tudok azonosulni a szereplővel, vagy nehezen látok a „lelkébe”. Itt meg az álarc miatt még egy nyomorult mimika sincs. A filmet egyébként szinkronosan néztem meg, le a kalappal a magyar szinkronhang (Lux Ádám) előtt, a maszk miatt sokat számit az ő „játéka” is.

A történet női szemmel amolyan Operaház fantomja és Szépség és a szörnyeteg keveréke. A lány érthetetlen módon beleszeret egy terroristába, akinek az igazi arcát és kilétét azonban homály (és maszk) fedi. A sztori “poén” része azonban nem itt van.

A film első percei az 1600 éveket idézik, amikor is Guy Fawkes megpróbálta felrobbantani az angol parlamentet, november 5.-én. Terve sajnos kudarcba fulladt és kivégezték szegényt, az eszme amiért harcolt a közeli jövő Londonjában éled újjá. Az országban kemény diktatúra uralkodik, annak minden szépségével: kijárási tilalom, cenzúra, stb. (Nem szoktam politizálni, de valahogy rögtön de ja vu ébredt bennem…) Ilyen körülmények között nagy szükség van valakire, aki túlmutat az emberi rettegésen és felnyitja a nép szemét. Még akkor is, ha fura álarcot visel…

A film közepéig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, míg rá nem eszméltem, hogy minden percét feszülten figyelem, nincsenek holtpontok amikor mondhatni unatkozom. Álarcos barátunk monológjai pedig egyszerűen zseniálisak, csodálnám ha valaki azt állítaná, hogy a hamburgeragyú tengerentúliak elsőre értették minden szavát.

Összességében a film egy gagyi (már-már elcsépelt) vázra épített katyvasz, ugyanakkor egy remekmű, a hangulatával, imázsával, már-már elborult jeleneteivel, mondanivalójával, Natalie-val együtt.

A ketchuptól meg tekintsünk el…

Infó:

amerikai-angol-német akciófilm, 132 perc, 2005

Szereplők:

Natalie Portman (Evey Hammond)

Hugo Weaving (V)

Stephen Rea (Finch)

John Hurt (Adam Sutler)

Új csajos-orvosos sorozat: Hart of Dixie

Mindenekelőtt egy fontos megjegyzés: filmet és sorozatot mindenki úgy üljön le nézni, hogy ne legyen nagy elvárása és igyekezzen az ízlésének megfelelőt választani. Ezt úgy értem, hogy ha valaki Pókembert néz, akkor az egész film alatt ne azzal foglalkozzon, ‘hogy ilyen nincs is a valóságban’, mert akkor garantált a csalódás. Mivel mindenkinek más, ezért az ízlése is egyértelműen változó, így mindig lesznek olyanok, akiknek valami vagy nagyon tetszik, vagy egyáltalán nem.

A sorozatot, amit ajánlani fogok nektek pont ilyen. 2011-ben indult -tehát még egyáltalán nem vagytok lemaradva- és nekem nagy kedvencem lett. Ha régen vagy akár most néztétek/nézitek a különböző orvosos sorozatokat akkor garantálom, hogy ezt is szeretni fogjátok, mert ez egy igazán könnyed széria. Ebben nincsenek véres jelenetek, misztikusan megoldandó betegségek, sem boszorkák, vámpírok. Egyszerűen csak az életről szól, és üdítő, hogy lehet még ilyen sorozatot találni. Inkább a Gilmore Girls-re vagy a Narancsvidékre hajaz, így a kisvárosi pletykás hangulat viszi el az egész sztorit. A történetben lassan ismerjük meg a szereplőket és a háttérben zajló eseményeket, de legfőképp a titkokat.

A Hart of Dixie egy új sorozat a CW-n, amit minden hétfő este játszanak. Most téli szünet van, de a következő epizód Január 23-án lesz.

< Egy kis segítség: A The CW Television Network (röviden: The CW vagy CW) egy amerikai televíziótársaság, mely a CBS Corporation és a Warner Bros együttműködésében 2006. szeptemberében kezdte meg működését az Egyesült Államokban.>

Ebből következik, hogy ezt csak angolul tudjátok elérni (pl a torrent oldalakról), de már általában kedden reggel le lehet tölteni, és magyar felirat is kerül fel hozzá már azon a héten. Én innen szoktam a feliratot leszedni, szerintem szuper oldal, de ez csak sorozatokhoz van: http://www.tvsubtitles.net/tvshow-996-1.html

A színészek között jó pár ismerős arcot találunk majd. Rachel Bilson a Narancsvidékben volt látható és ez a szerep kifejezetten jól áll neki. Scott Porterre a Friday Night Lights-ból emlékezhetünk. De mellettük Jaime King és Cress Williams is ismerős lehet korábbi sorozatokból.

A pilot story:  Zoe Hart (Rachel Bilson) az egyetemi tanulmányai közben megismerkedik barátjával, ráadásul egy helyen gyakornokok és a jövőjüket építik, viszont egyik napról a másikra Zoe elveszít mindent. Ekkor dönt úgy, hogy Manhattanből Bluebellbe költözik, hogy előrelépéséhez megszerezze a megfelelő gyakorlatot. A kisvárosi élet viszont egyáltalán nem Zoe-nak való. Érkezésének mondhatni senki sem örül és az orvosi praxis sem éppen úgy alakul, ahogy Zoe azt elképzelte. Nagyon gyorsan lesz tüske a helyiek szemében és legtöbben annak örülnének ha gyorsan távozna közülük.

Azt kell mondjam, hogy maga a pilot story után biztosan nem lett volna a kedvencem, de ha az ember ráveszi magát, hogy legalább 2 részt megnézzen, utána várni fogja a következőket. Ami biztos, a Hart of Dixie jó alapokra építkezik, abszolút csajos, jó kikapcsoló sorozat, elfogadható a történet és a karakterek igazán szerethetőek.

Értékelés: 10/8

xoxo

candykarina

És a végére hagytam a kedvenc részem:

Új lány a láthatáron

Ismét egy olyan sorozatot hoztam, ami magyar nyelven még nem elérhető, viszont túl jó ahhoz, hogy megvárjuk a szinkronos kiadást.

A New Girl 2011-es első évada jelenleg 9 résszel hódít, az epizódok száma pedig (csak úgy, mint a nézettségi mutatók) minden szerdán egyre növekszik.

A sitcom női főszereplője Zooey Deschanel, akit a 500 Days of Summer, valamint az Igenember című filmekből már ismerhetünk. Ő formálja tehát meg Jesst, a kissé ügyetlen örök optimista tanárnőt, aki egy napon a barátja ágyában egy másik nőt talál. Nincs mese, itt költözni kell. Lakótársakra is talál 3 agglegény, Nick (Jake Johnson), Scmidt (Max Greenfield) és Winston (Lamorne Morris) személyében. 4-ük nem éppen zökkenőmentes, ám humorral jócskán fűszerezett életét mutatja be a sorozat.

Az eddigi 9 részből azt szűrtem le, hogy megéri a megtekintést, hiszen alig bírom kivárni az újabb részek megjelenését. Egyrészt Zooey pont illik Jess bohókás szerepére, másrészt személy szerint elég szexinek tartom a Nicket alakító Jake Johnsont.

Csajoknak, pasiknak, csajoknak pasikkal, könnyed délutáni kikapcsolódás, ha egy kis nevetésre van szükséged!

Elveszett lány

Elveszett lány

 

Miden fantasy-rajongó figyelem, már Magyarországra is megérkezett az Elveszett lány ( Lost Girl).

Egy új fantasztikus, természetfeletti sorozat, ami Kanadát tudhatja otthonának. ahol már a második évadot kezdték forgatni. Végre hozzánk is elért.

A sorozat főszereplője Bo (akit Anna Silk formáz meg), aki rendelkezik néhány különleges képességgel. Viszont ezek a képességek, miatt emberáldozatra van szüksége, hogy életbe tudjon maradni. Mivel a képessége az emberi eszenciából vonja ki az életerőt. Évtizedekig vándorolt a nagyvilágban, nehogy szemet szúrjon az embereknek, csupán arra nem gondolt, hogy a saját fajának figyelmét is felkeltheti, a Fae-ét. A Fae egy olyan szervezet, mely évezredek óta titkosan és zavartalanul működik a hétköznapi emberek világában, a különböző fajok védelmének érdekében. Azonban, mikor Bo hullákat hagy maga után, az egész földalatti csoport veszélybe kerül. Mivel a biztos működésük alapja az, hogy senki nem hagy nyomot az emberi világban, amivel felhívhatja a Fae-re a figyelmet. Mindenki tartozik valahová a Fae-n belül, és nem tűrik a kívülállókat. Az alapvető probléma azonban az, hogy Bo-nak fogalma sincs, hogy kicsoda ő, és honnan jött. Így nem választja az egyik oldalt sem a Fae-n belül. A szervezet egyes tagjai lehetőséget látnak abban, hogy rendelkezésükre áll egy „törvényen kívüli”, akinek bejárása van mindkét oldalhoz és nem kötik meg a kezeit a két csoport közötti egyességek.

Bo-nak a történet alatt vannak segítői és olyan személyek is, akik nem szeretnék, hogy fényt derítse származásár.

Mert félik a hatalmát.

A sorozat jól felépített. Szépen lassan derül fény Bo eredetére és a körülötte zajló események furcsa tömkelegére.

Izgalmas, eredeti ötletekkel megspékelt történet. Igaz vannak benn hullámvölgyek, de ne szabad abbahagyni, mert a jelentéktelennek tűnő dolgok is nagy horderejűek lehetnek.

Ha egy új és izgalmas fantasy-ra vágysz, akkor ragadj tv távirányítót és Filmezésre fel.

Csinos kis hazudozók

Napjainkban egyre több sorozat és film célozza meg a tiniket, próbálja bemutatni nekik az „amerikai áloméletet”.  Ezek közé tartozik a 2010-ben induló és napjainkban az USA-ban már második évadjánál tartó Pretty Little Liars. A történetbe viszont ezúttal egy kis csavar is került, ahogy az epizódok megjelennek a sorozat egyre inkább sorolható a thriller kategóriába.

Az alapötletet Sara Sheperd azonos című könysorozata adta, bár az igaz, hogy a megfilmesített verzió sokszor eltér a könyv cselekményétől.

5 elválaszthatatlan barátnő életét mutatja be a sorozat, akik közül az egyikük rejtélyes körülmények között eltűnik. Kis idő múlva a többi 4 lány névtelen üzenetek sorozatát kapja, utalásokkal arra, hogy valaki figyeli őket és minden titkukat tudja. A lányoknak minél előbb ki kell deríteniük ki a titokzatos zaklató, aki a levelekben csak „A”-nek nevezi magát, valamint eltűnt barátnőjük ügyére is fényt kell deríteniük.

A sorozat izgalmakkal teli, humoros, romantikus, az ember lánya könnyen bele tudja képzelni magát az adott helyzetekbe, egyszóval tökéletes kikapcsolódás akár egyedül, akár barátnőkkel.

Sajnos a sorozat magyar nyelven még nem elérhető, de elég valószínű, hogy hamarosan valamelyik tv társaság lecsap a vetítési jogokra és mindenki élvezheti szinkronosan is a lányok kalandjait. Aki viszont nem bírja kivárni a megjelenést, az interneten az epizódok feliratos változattal is megnézhetőek.

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.