Facebook és az állatkínzás

Szeretem az állatokat! Imádom őket és kicsi gyerekkorom óta már rengeteg volt, többségük rágcsáló. Most is van egy lassan két éves macskám, ám ez nem jelenti azt, hogy macskás vagyok, és a kutyákat nem is szeretem. Sőt, azt is elismerem, hogy a kutya a jobb, mert az hallgat az emberre. Akkor miért van macskám? Mert egy ismerősömtől kaptam, és aranyos volt mikor pici volt. Hiába, hogy már nem kicsi FELELŐSSÉGet vállaltam egy életért! És ettől a nézetemtől nem állok el, mindenkinek így kellene tennie! Azért mert egy állat már nem kicsi, nincs joga senkinek sem kidobnia vagy kevesebb figyelmet szentelnie neki(k). A macskám is egy büdös rossz bestia, de én kényeztettem el, én neveltem ilyennek, kénytelen vagyok így megtartani és élni vele amíg csak él! Sőt azokat az embereket akik úgy viselkednek az állatokkal ahogy azok nem érdemlik meg, igen csak megvetem, továbbá ha az utcán látok ilyen bunkó viselkedést egy állattal, előjön belőlem a harcias amazon és mindenkit lepofozok, aki megérdemli! Természetesen ellenzem az állatokkal való helytelen és kínzó bánásmódot, és ha ilyet látok – például egy linkelt videón, mert igen, van gyomrom megnézni – egy igazi elmebeteg őrült tör bennem felszínre, aki tényleg képes lenne brutális kivégzést végrehajtani az állatkínzókon. Az ilyenek csak örülhetnek, hogy nem találkoztak még velem! Nem hordok bundát és igyekszem nem bőr táskát venni, és nem bőr cipőt hordani… Úgyis elkopik, elhordom, akkor meg nem teljesen mindegy? – Persze nem mondom azt, hogy nincs bőr cipő és bőr táska, de a többség (!) mű. És mindezt miért mondom?
 Mert szerintem egyre többen találkozhatnak azzal a jelenséggel, hogy mikor felmennek a Facebook-ra, az üzenőfal tele van megkínzott, elhagyott, elnevelt állatok képeivel. És ezt már nem bírom elviselni! Sajnálom. Azokat a képeket támogatom, amik „Fogadj örökbe!” jellegűek, de a megkínzott kutyás képekből már elegem van! Azért mert megosztjátok és egyetértetek azzal, hogy ez milyen undorító, nem lesz jobb annak a szegény állatnak. Továbbá, ugyanígy kering egy állatkínzó páros képe, Magyarországon, magyar emberek között, hogy keresik őket. Szerintem egyáltalán nem magyarok, és felesleges megosztani a képüket… nézzétek meg az arcukat, a vonásaikat… nem is illenek a magyarok közé, de még csak a hazánkba települt népek közt sem találunk hasonló vonásúakat!
A lényeg, hogy aki teheti, ne ossza meg, mert semmivel sem lesz jobb ezeknek az állatoknak! Inkább akkor már a menhelyek oldalait osszátok meg, és hogy aki tud, fogadjon örökbe, mert a tenyésztett fajtiszta kutya semmivel sem értékesebb mint foltos keverék társa! Ugyanúgy szeretni való, és viszont szeret, négy lába van és aranyos! Felesleges kiadni 50 ezer forintokat fajtiszta kutyakért! Ezeket és ehhez hasonló dolgokat tessék hangoztatni! Kérek mindenkit, hogy használja az agyát! Továbbá, ha a mi hibánk, hogy a kedvencünk nem úgy viselkedik mint egy „Jó kutya / macsks” az mind a mi hibánk, főleg, ha kicsi volt mikor kaptuk, és nem neveltük meg rendesen, mert nem akkor nem volt szívünk megnevelni. – És persze a nevelés sem egyenlő a veréssel, sőt, nem verve kell az állatokat megtanítani viselkedni!!!
Gondoljunk arra, hogy van az üzenőfalnak egy része amit mind az 100 ismerősünk lát, és nem biztos, hogy ő megkínzott, feldarabolt, kutyákat, mosómedvéket, cicákat szeretne látni! Valószínűnek tartom azt is, hogy ha nem osztjátok meg, és az ismerősök nem látják azt hogy mennyire nem értetek egyet az állatkínzókkal, az új és nagy hírként fog szolgálni – nem úgy mint aki az ellenkezőjét meri felvállalni!

Köszönöm

Nnnna, mi is legyen?

Azaz: cica-e, kutya-e, nyuszi-e, no meg a madárhal…

 

Párommal már nagyon régóta évődünk azon, hogy milyen kis háziállatunk legyen… én nagyon szeretnék egy édes kiskutyát… a párom pedig egy még édesebb cicát szeretne…

 

Meg kell valljam, a cicákkal való nem kimondottan barátságos kapcsolatom hosszú-hosszú évekkel ezelőttre vezethető vissza…

 

Kicsiként minden állattól féltem, így a cicától is… pedig a családban több helyen is volt… a nagymamámnál, a nagybátyáméknál… de én nem szerettem őket, féltem tőlük… Egyik örökzöld mondásom ez volt: “Mama, tüntesd ki a macskát a konyhából!!!” :D

A legelején annyira féltem tőlük, hogy már akkor sírtam, amikor rám néztek… :D Erre kaptam egy nagyon aranyos, de igencsak találó könyvecskét a másik nagymamámtól: “Rám nézett a macska” :D

cica

Tehát a cirmosokkal soha nem volt békés és barátságos a kapcsolatom… persze, amikor fényképek kerülnek elém cicusokról, képes vagyok elolvadni… de aztán elég egy újabb személyes találkozó egy eredeti példánnyal, és már szó szerint fújunk egymásra… no meg persze a macsek kerülget engem, mint a forró kását, mert ugye a ciruka odamegy, ahol a legkevésbé kívánatos… én meg a legszívesebben a falra  másznék tőle… szóval valami ősi dolog miatt nem megy nekem a macska-szeretet… nem, nem és nem… sorry macsekok!

 

De térjünk vissza a jelenre…

 

Anya vagyok, van egy tündéri 2,5 éves kisfiam, aki szinte minden kis állatot szeret, és ha lehetősége van rá, simogatja, becézi őket…

Az egyik nap a bölcsiből hazafelé sétálva gondoltam egyet, és bementünk a kis Pasimmal az egyik állatkereskedésbe. Gondoltam, megnézzük az állatokat, és ez még egy kellemes kis kiruccanás is mindkettőnknek…

Nem volt nagy kínálat ugyan, de láttunk nyuszikat, halakat, kanárikat, papagájokat…

Pici fiam azonnal odaállt a nyuszik mellé, nagy kimeresztett szemekkel figyelte őket. :) Igazi szeretettel, becézgetve magyarázott nekik… :) Aztán megnéztük a madarakat, bár ők kevésbé voltak érdekesek a Pasikámnak… (igaz, én egy kanárira szívesen beneveznék… :) ) Majd mentünk tovább a halakhoz… Itt meglepődtem kicsit, mert komoly érdeklődéssel figyelte őket a kisfiam, és alkotott is egyből egy új szót: “madárhal”… :D

A hal az az állat, amit a legkevésbé tudok az otthonunkban elképzelni… valahol nem nagyon lehet velük kommunikálni…

 

A nézelődés után szépen hazasétáltunk. Sétánk közben kisfiam egyszer csak, kijelenti, hogy kutyát akar venni… :D Egyetlen kutyát nem láttunk a kereskedésben… szó nem volt kutyáról addig… valahol csodálkoztam, de valahol jót is kuncogtam… csak az én Fiam… :D

 

kutya

 

Majd otthon elmeséltük Apának, mit is láttunk… mivel mi ketten nem egyezünk ki sem kutyában, sem cicában, egyenlőre a nyuszi mellett voksoltunk… és talán tavaszra kibővül a kis családunk egy nyuszó-muszóval… :D

 

nyuszi

 

 

Kutyával az élet-nem könnyű de imádom :) 2. rész

Újra itt vagyok,mint ígértem a folytatással :)   Mire is figyeljünk az első napokon,mikor kedvencünk végre megérkezett hozzánk?

Mivel a kertben tartott kutyussal kicsit könnyebb a dolgunk,így elsősorban továbbra is azoknak a gazdiknak adok tippeket,akik lakásba vállalják a kutyát. Ez nem jelenti azt,hogy pár tippemet ne tudná felhasználni az a gazdi,aki a kertben tartja kutyusát.

Már régóta vártad a drága négylábút,de az is lehet,hogy hirtelen döntés volt és egy nap alatt gazdivá is váltál. A lényeg az,hogy most már ott van veled és innentől kezdve te leszel neki mindene,a GAZDI,akiért bármit megtesz majd és imádni fog. Neked pedig minden tőled telhetőt meg kell tenned,hogy kedvenced,társad,barátod jól érezze magát az új helyén és hamar hozzászokjon mindenhez.

Az első és legfontosabb: Legyél a közelében,de tisztes távolságban. Engedd,hogy felfedezze az új helyét,de érezze,hogy te is ott vagy és ez egy kis biztonságot ad neki. Jó pár óra lesz,mire körbe szimatol,az is lehet,hogy 2-3 nap,kutyustól függ. Megismeri az új szagokat,új helyeket,új embereket,új formákat. Nem kell mindig melletted lenni,az se jó. Engedd szabadjára,nem fog elveszni :) Ismertesd meg a helyével,ahol majd aludni fog. Nem kell rögtön lerohanni a játékokkal (ha vettél neki),egyszerre csak egyet mutass neki,aztán utána majd ő választ. Ha lehet,próbáld meg mindig a helyére hívni,hogy ott aludjon,így hamar megszokja,hogy az az ő kuckója :)

A 2. pont: A szobatisztaságra nevelést már az első napon el kell kezdeni. Lehetőleg minden evés-ivás után legyen lehetőség a kutyusnak,hogy a dolgát intézze.  Sok lehetőség van rá. Van helyhez szoktató kutyapelenka,van kutyusoknak kifejlesztett alom féleség és van a klasszikus: “fogom és 2-3 óránként leviszem” mód. Ha kertes házban van a kutya,akkor egyszerűen kiviszed a kertbe. Ami fontos: eleinte csak 1-2 közeli helyen pisiltessd. Miért? Mert így könnyebben hozzászokik,hogy hova kell pisilnie. Nagy távot nem is tudsz megtenni a kutyussal mert kicsi még és ha ölbe viszed esetleg,akkor ott a “veszélye” annak,hogy rád pisil,nem a fűre,ha sokáig tartogatod. Na igen,meg hát nincs meg az összes oltása,így nem is szabad nagyon sétáltatni,ugyanis rengeteg fertőzést kaphat el úgy,hogy csak belelép egy fertőző kutya pisijébe ( van,hogy a pár napos pisi is fertőz!). Ezt kevesen mondják el,de minden gazdinak jó tudni,ugyanis ez a kutya érdeke is.  Ha nem sikerül időben kiérni a szabadba és a kutyus bepisilt,vagy bekakilt,akkor csakis abban az esetben szidhatod meg,ha rajta kapod az ürítésen. Utána már nem,mert nem fogja tudni miért kapta a szidást. Az orr belenyomása az ürülékbe,szintén nem jó módszer. Gazdi legyen gyorsabb és vigye le időben,valamint csak kellő helyzetben fegyelmezd és szidd a kutyát! Vigyázz azzal is,hogy ne legyél túl agresszív,ő egy kiskutya,könnyen megijed,verni sem szabad. Legyél határozott és hallja a hangodon,hogy rosszat tett.Kicsit meghúzhatod a nyakánál a bőrt (az anyjuk is így fegyelmezte őket,ez jó módszer) vagy koppintasz egy kicsit az orra tetejére,nem kell megverni. Egy jó gazdinál ez is elég lesz és jelzés értékű a kutya számára

A 3. pont: Rendszeresség! A szobatisztaságra való szoktatásnál is fontos a rendszeresség és hogy próbáld meg mindig ugyan abban az időpontban levinni. Az etetésnél is nagyon fontos,hogy mindig ugyan abban az órában kapjon enni,mint előző és az azt megelőző nap… Etetésnél tápja és a kutya test súlya válogatja mennyit és napi hányszor adjunk neki. Általában a  kölyköket kezdetben naponta hatszor kell etetni, ez hat hónapos korra fokozatosan napi két alkalomra csökkenthető. Fontos, hogy ebben az életkorban kölyöktápot adj a kutyusnak, mert a felnőtteknek való kutyatápok nem fedezik a kölykök igényét,de a tápokról,etetésről bővebben majd máskor. A mi kutyusunk 9 hetesen került hozzánk,akkor napi 4x kapott enni,ahonnan hoztuk,ott már az elhozatala hetén napi 4x kapott enni,neki ez így megfelelt és szépen,lassan csökkentettük az alkalmakat. A lényeg,a kutyus életében meghatározó a rendszeresség,ugyanis ezzel is segítesz neki a szokásai kialakításában.

A 4. pont: Mindig,mindent csak fokozatosan. Ne kezd tanítani már az első napokon,lesz még rá idő.Ne terheld feleslegesen a kutyát. Így is sok lesz neki az újdonság. Szóval amit szeretnél mutasd meg neki,vezesd rá,segíts neki,de csak fokozatosan. A szobatisztaság sem fog menni 1 nap alatt. Legyél türelemmel,neki nehezebb,mint neked.

A kutyus első napján ne szeretgesd agyon,mindenki csinálja a saját dolgát,ne legyen ő a középpontban. Had legyen megfigyelő,ha akar úgyis odamegy valakihez és akkor lehet egy kicsit játszani vele,simogatni,de nem nyúzzuk agyon! Ő nem játék!

Nálunk például a hálóban az ágy mellett volt a párnája,amin feküdt. Ha befeküdtem az ágyba jött utánam,lelógattam a kezem,oda jött és szépen elaludt a helyén. Az első éjszaka lehet,hogy sírdogál majd,bár nálunk nem volt gond. Ott is jó ez a kézlelógatós dolog. Azért is jó,ha a szobában van a kutyus,mert neki most a családját kell pótolni,jó ha érzi,hogy van vele valaki,de ez csak akkor legyen így,ha amúgy is maradhat ott a kutya és nem költözteted át pár nap múlva máshova. Ha mondjuk a nappaliban lesz a helye,ahol nem alszik vele senki,tegyél neki oda valamit,amihez hozzábújhat,ami biztonságot adhat neki. Ha vettél neki plüss játékot akkor az jó erre a célra is,vagy egy olyan ruharabod,amit nem sajnálsz pl.: egy póló. Csak annyit foglalkozz a kutyussal,amennyit később is fogsz tudni.

Rengeteget lehetne még írni és fogok is. Van még téma bőven,pl.: az első orvosi látogatás valamint etetési tanácsok,hiába sok fontos dolog van. Ha van amit szívesen olvasnál írd meg és következőnek azt is “kitárgyalom” :)

Remélem segítettem.

Dorcus

Kocogás a kutyával :)

Gondolkoztál már azon, hogy kocogáskor a kutyád legyen a partnered? A kutyák imádnak a szabadba futkosni és kiváló motiváló erejük van. Ráadásul a szaladás nagyszerű összekötő aktivitás a kutyák és gazdájuk között.

Annak érdekében, hogy elkerüld a sérülések és biztosítsd a hosszútávú partneri viszonyt, a kutyádnak is fel kell készülni, ahogy neked is. Pár utcai etikettel is be kell tartani.Először is:  ellenőriztesd a kutyát az állatorvossal hogy jó erőben van-e a hosszútávú futáshoz.

A kutyával való kocogás alapszabályai:

  • Tartsd pórázon a kutyád!
  • Szaladjatok egymás mellett!
  • Maradj a kutyád nyomában!
  • Ne szaladj, ha nagyon hideg vagy nagyon meleg van kint!
  • Ne szaladj sötétben (vagy viselj olyan ruhát, amely visszatükrözi a fényt)!
  • Kerülj el más kutyákat!
  • Tiszteld a többi sétálót és szaladó embert!
  • Figyelj a közlekedési jelekre és lámpákra!
  • Kerüld el a gyenge és a nagyon kemény felületeket is, amelyek megsérthetik a kutya tappancsát!
  • Vigyél magaddal vizet a hidratálás miatt!
  • Szánj elég időt arra, hogy lehűtsd a kutyád a szaladás után!

 

Azok a gazdik akik most kezdik  a futást, jobb ha néhány hétig csak sétálnak. Így megfigyelhetik a kutya viselkedését és hogy nincsen semmiféle egészségügyi problémája. Néhány hét után el lehet kezdeni kocogni egészen addig amíg ki nem alakul a futás rendje.

 

Ahogyan az embereknek a kutyáknak is szüksége van bemelegítésre. Ez segíti a vérkeringést és előkészíti a kutya izmai és tüdejét a tevékenységre. A bemelegítés állhat 5 percnyi sétából egy háztömb körül. A melső lábak nyújtásához, tartsd a kutya könyökét és finoman emeld meg mindegyik lábat fel és vissza! Óvatosan nyújtsd a hátsó lábakat egyenesen előre! A bemelegítés után már kezdődhet is a testedzés.

Jó mulatást! :)

Kutyával az élet-nem könnyű,de imádom :) 1. rész

Egy éve vagyok boldog kutyus gazdi. Régóta terveztem,hogy majd egyszer nekem is lesz egy édes, 4 lábon járó szeretet csomagom,de 2010-ben párommal együtt,végre véghez is vittük a tervet. Sok gondolkodás,nézelődés és infó keresés után végül egy shar-pei kutyus mellett döntöttünk. Először a fajtáját néztük ki,majd jött a tenyésztő keresése és legvégül pedig maga a legédesebb kutya :D

Kis ráncos 4lábú,szerelem volt első látásra. Nem volt kérdés,hogy ő kell nekünk,méghozzá minél előbb. 1 hónapot vártunk rá,de így volt időnk felkészülni a fontosabb dolgokra és nevet is találtunk neki: Tony Curtis,de mi csak Tonicnak hívjuk :) Egy 1,5 szobás lakásba vállaltuk be,ami akkor albérlet volt.

Szóval 2010 december 5-én megérkezett Tonic a gazdikhoz és elkezdődött a kutyás életünk. Tonic hozzánk,mi pedig hozzá próbáltunk alkalmazkodni,de először meg kellett szoknunk egymást. Hát neki nem volt nehéz,rögtön megtalálta a kis helyét,játszott,evett,majd aludt. Az első perctől kezdve ragaszkodott hozzánk,nem volt kérdés,hogy jól döntöttünk-e. Nekünk persze más volt,újdonság,érdekesség és minden amit el sem tudunk először képzelni. Azt hittük neki lesz nehezebb,pedig nekünk volt. Olyan volt,mint egy kis gyerek (elnézést az anyukáktól,de ez a jó hasonlat),nélkülünk semmit nem mert vagy nem is akart csinálni. Nem igazán volt 2-3 óránál több szabad időnk eleinte,mert vagy le kellett vinnünk a kis drágát pár perces sétára,vagy ételt kellett keverni neki,vagy játszani akart. Nem bántuk,egyáltalán nem,csak hát…. új volt,ez az igazság. Aki már gazdi,az tudja jól,mivel jár a lakásba vállalt kiskutya,aki pedig nem,az majd most megtudja,tőlem :)

Már 1 éve,hogy Tonic boldogít minket és rengeteget tanultam tőle,róla,a gazdivá válásról,a kutya tartásról.

Ezt a sorozatot azért is indítom,hogy mindenki lássa a kutya vállalás mindkét oldalát. Mindent meglehet oldani,csak akarni kell. Nem mondom,hogy kutyával is tudunk mindent úgy csinálni,mint kutya előtt,de megoldjuk és így is nagyon jól szórakozunk. Igyekezni fogok minden fontos dolgot megosztani veletek,hogy ezzel is segítsek a gazdiknak és a kutyusoknak egyaránt. Nagyon sok ötletet segítséget kaptam és kapok én magam is,melyek igencsak jól jönnek 1-1 helyzetben és amiket veletek is megfogok osztani. Kezdésnek ennyi elég is lesz,a folytatásban pedig jön: mire figyeljünk az első napokon?,szobatisztaságra nevelés,amit a tápváltásról tudni kell és az első látogatás az állatorvosnál.

Remélem,segítségetekre leszek :)

Dorcus

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.