Lassan egy hete dübörög az idei férfi vízilabda EB Hollandiában, Eindhovenben. Noha ez az a sport, ahol garantált az izgalom és a körömrágás, fiaink eddig a lehető legtöbbet kihozták magukból, mind az idei tornán, mind a történelemben.

Tudtátok például, hogy az eddigi EB-k összesítése alapján a magyar srácok voltak a legeredményesebbek, összesen 12 (!) alkalommal? A második helyen a Szovjetunió kullog 5 arannyal. Szóval nem vagyunk kispájások, ezt idén is a nagyvilág tudtára adjuk: 4 meccsből négy győzelem. Szegény Hollandokat a megalázó 19-6 végeredménnyel sikerült útjukra engednünk.

A tegnapi, Görögország elleni meccset sikerült személyesen is végigüvöltenem, noha a fiúk gond nélkül vették az akadályt. Bár manapság egyre többször szégyelljük magyarságunkat (vagy hisszük azt, hogy szégyellnünk kellene), a medence mellett mindenki büszkén feszített a piros-fehér-zöld zászlóban, szerelésben. A többi nemzet képviselői pedig felismertek, elismertek: “na, itt jönnek a magyarok”.

Hazafi szurkolókból pedig nem volt hiány: sok Hollandiában élő magyar öltözött teljes harcidíszbe, de találkoztunk egyenesen kis hazánkból érkező delegációval is. Pálinkából és ismerkedési kedvből is bőven kijutott, íme egy újabb bizonyíték, hogy bárhol képes mulatni a magyar.

Nekünk csajoknak pedig egyenesen kötelezővé kellene tenni a vízilabda mérkőzésekre való járást, hiszen “jót tesz a szemnek”… egyszerűen nem lehet jó pasit NEM látni. És nem csak a medence körül!

A mérkőzések után nem csak a szurkolók, hanem a játékosok is a büfében, alias “party lounge terrace”-ban téblábolnak. Érkezésemkor a holland “delta-vállak” vegyültek a – még vereség után is – mosolygós és ünneplésre mindig okot találó honfitársaikkal, később pedig az általunk leiskolázott görög félistenek ballagtak vissza az arénába szépen sorban. Nem győztem kapkodni a fejem a sok napbarnított Adonipulosz láttán.

A mi fiaink sajnos vagy nagyon sokáig öltöznek, vagy a TV maci szólította őket, hiszen egyetlenegy piros, “Hungary” melegítővel találkoztunk: Baksa Laci személyében. Tapsunkat és gratulációnkat csak egy laza mosollyal értékelte és eltűnt a medence felé vezető ajtó mögött.

Az irigykedőknek van egy jó hírem: 2014-ben Budapest fogadja be a sportág macsóit! Már most tessék gyűjtögetni a jegyre, lefoglalni az időpontot a szemésznél, hiszen ez az esemény nekünk nőknek maga a Paradicsom. Szurkolhatunk, együtt örülhetünk a honfitársainkkal, van közös témánk a pasinkkal, “legeltethetjük” a szemünket, sőt, erősíthetjük a magyar nők szépségére vonatkozó sztereotípiát is, mivel a kamera ugye nem csak a játékosokra kíváncsi.

Kell ennél több? Na ugye!

Két év múlva találkozunk Budapesten?