A szereposztás egyébként fantasztikus:végre egy olyan darab,ahol kicsit többet kapunk a színház fiatal nemzedékétől, kicsit több labdába rúgási lehetőséget kapnak és kicsit jobban előtérbe kerülnek a Musical Együttes fiatal művészei is.

A történet egyszerű: a rendezők a legismertebb Neoton dalok köré egy elvtársakkal teli paradicsom feldolgozó üzemben táborozó osztály kalandjait fűzték, ahol persze az ifjúság ármánykodása, szerelmek és életbe vágó problémák között igazi buli kerekedik. Az én személyes kedvencem Szabó Dávid, aki az egyetemre készülő fiút játsza, aki 24 órás megfigyelés alatt áll rendszerellenes nézetei és ’56 után disszidált apja miatt. Hogy miért is rázott ki a hideg? Nézzétek meg itt.

Mellette a többi művész is jelentősen hozzátett az önfeledt szórakozáshoz, köztük a feldolgozóüzem vezetőjét alakító Faragó András, aki hastáncosokat megszégyenítő csípőmozgással rázta a Pago-pago című számra. Peller Anna, mint mindig, most is a tökéletes formáját hozta. A kövérkés, butuska, de végtelenül kedves Margó szerepében óriási rekeszizomlázat okozott nekem, gyakran Kerényi Miklós Mátéval “súlyosbítva”.

Talán maga a történet nem olyan magasröptű, mint mondjuk Mozart vagy Sziszi élete, de a lehetőségekhez képest 110%-os, emellett egy igazi örömünnepbe csöppen a kedves néző nettó 3 órában. A darabban jó arányban vannak a torkot szorító pillanatok és a székről leeső vihogások. Az idősebbek felidézhetik azt a korszakot, amikor még elvtársak voltak és Neoton koncertre jártak, a fiatalok pedig újabb szeletet kapnak abból a korból és kultúrából, amelyet már csak a szülők mesélnek, mikor a régi, sztrasszos rucis fényképek előkerülnek.

Azt est koronája pedig Anna barátnőm vicces mondata volt haza induláskor: vajon 10 év múlva Fluor Tomi “munkásságáról” is készül majd musical?

Mindannyiunk érdekében remélem, hogy nem, viszont ezt a musicalt szívből ajánlom:)

P.S.: óriási respekt a srácoknak azokért a látványelemekért, amiket a színpadon csinálnak, például ebben a videóban

coming soon,

Agent “V”

fotók:zene.hu,szinhazkolonia.hu

Azt hiszem pont ezen apropó miatt felesleges belekezdenem a történet taglalásába és inkább rögtön rátérek arra, ami az álló vastaps után történt.

A szörnyeteg Homonnay Zsolttá válása után a direktor, Kerényi Miklós Gábor lépett a művészek közé és elmesélte miként lett a Disney rajzfilmből musical Magyarországon. A történet maga is felér egy Disney rajzfilmmel: a magyar színházigazgató repülőre ül, és elmegy a Walt Disney stúdiójába és előadja ötletét, ám a háromtagú, kissé vaskalapos tárgyalófél nemet mond. Egy messze földön híres Disney rajzfilmet mégse adhatnak egy picike ország színházának átdolgozására. 3 hónap elteltével fax érkezik a Nagymező utcába: a Disney képviselője titokban két Operettszínházi előadást, például a Mozartot, ami lássuk be világszinten az egyik legjobban sikerült változata Michael Kunze musicaljének, és láss csodát, miénk jog, az Operettszínház világelsőként dolgozhatja át a Disney-klasszikust.

Ezek után óriási munka kezdődött az Operettben: fordítási munkák, a team összeállítása, közös gondolkodás, tervezés. Így jöhetett létre egy olyan magával ragadó, érzelmes és vicces színházi előadás, ahol az elvarázsolt tányérok és tálak a híres Herendi porcelánok textilmásai.

Mi sem jelenthet valódibb visszaigazolást a csapat számára, hogy a Disneytől 300 előadásra szóló kizárólagos jogot kapott meg az Operettszínház, hogy német nyelven, német nyelvterületen turnézzon a Szépség és a szörnyeteg.

A hab a 300. előadás tortáján egy nagy meglepetés és kedveskedés volt. A legfontosabb, parádésabb vagy legérzelmesebb dalok erejéig színpadra léptek a 2. szereposztások szereplői, valamint visszatértek korábbi szereplők és higgyétek el, nagyon vicces dolgok kerekednek abból, ha a legszebb szerelmes dalt két szörnyeteg énekli sajátos felfogásban, vagy ha három Lángőr próbálja megnyerni a szép Belle kegyeit.

coming soon,

Agent “V”

„A harmncöt éves Linda felejteni utazik Berlinbe. Soha többé nem akar volt szerelmére gondolni, aki becsapta és megcsalta. Könnyű kalandokat szeretne, randizni, élvezni az életet, jókat enni és inni, és persze felejteni, felejteni, felejteni. Összebarátkozik a török származású, kissé bogaras Erdallal, és az ő segítségével a társkeresés szinte valamennyi módját kipróbálja. A siker mégis elmarad, csupán egy pókhasú nagypapa tesz Lindának félreérthetetlen ajánlatot. Aztán egy este becsönget hozzá Johann, a sármos szomszéd, és kér egy kis kávét. Linda néhány nap múlva már Johann ágyában ébred, pedig csak annyit tud róla, hogy vezető beosztásban dolgozik, nős és gyereke van. Eddig mindig Linda volt az, aki becsaptak, megcsaltak és elhagytak. Most végre ő az, akitől minden feleség retteg, és ismeretlenül is gyűlöl: a fiatalabb szerető!”

Alapvetően elég szokványos sztori. Minden sablonelemet felhasználtak benne, ami csak létezik. Megcsalás, aztán persze ővele csalnak meg valakit és aztán jön a nagy szerelem és természetesen van egy nem-normális legjobb barátja. Szóval igazából sablonok halmozása, de ezek a sablonos kis nyammnyammok jól tudnak esni egy esős délutánon teával és csokival a kezünkben.
Linda középkorú, szerencsétlen, hajadon és természetesen elhagyták egy másik nőért. Cinkes… Úgyhogy, mint minden gyáva ember, fogja magát és lelép a városból. Akad épp egy pasas(no lám, vannak csodák), aki szintén lelépne kicsit, így cserélnek egy időre. Persze azért ez idő alatt folyamatosan e-mailezgetnek. Linda többnyire elmeséli, milyen idegesítő változtatásokat eszközöl a lakásban, Andreas pedig roppant módon „díjazza ezt”.
Aztán végülis társkeresésre adja a fejét, ahol egy összekevert randi miatt megismerkedik Erdallal, aki meleg, mint a kályha, de remek barát válik belőle. Igen, mi lányok tudjuk, hogy a meleg fiúkból válhatnak igazán jó barátok.
No, de jöjjön Johann. A szomszéd csávó, aki szerintem egyébként gusztustalan. De sajnálatos módon én is tudom, mennyire könnyű bedőlni a hozzá hasonló gazdag műmájereknek. Ez addig működik jól, amíg Linda nem fut össze véletlenül Johann feleségével. Neeem, nem hölgyeim, nem bukik le, véletlenül derül ki, hogy ő az, de rémesen kiborul, és onnantól kezd a jó irányba haladni főhősnőnk élete, aki nem is hős, csak egy nőce, akinek nincs érzéke a pasikhoz és mindig leég a napon.
A végét nem mesélem el, mert engem meglepetésként ért, és ha valaki elolvasná, nem szeretném lelőni. Szóval, tényleg egy sablonos sztori. Azért ettől függetlenül élvezhető. Ha esik az eső és hideg van, én nagyon szeretem előkapni, letelepedni vele az ablak mellé egy bögre kakaóval és cseresznyés vízipipával, szóval az ilyen időkre szerintem kötelező darab a hölgyek polcán.

Igen,drága barátaim, a hír sajnos igaz. A CW tegnap előtt bejelentette, hogy a Gossip girl 6. évadára szerződést kötöttek. Ez szuper hír,hiszen a holnap esti évadzáró epizód után mindannyian várva várhatjuk majd az új évadot, ahogy a korábbi években is. Azonban az örömbe vegyülhet némi üröm is,ugyanis a bejelentés arról is szól,hogy a 6. évad egy rövidített,11 epizódból álló záróévad lesz.

Valószínűleg rengetegen sajnáljuk majd, hogy véget ér a sorozat, hiszen bármennyire távol áll is az Upper East Side-i a mi világunktól, mégis valamennyiünk vágyait, kívánságait láttuk a képernyőn hétről hétre, sok szituációban magunkra ismertünk, eszünkbe jutott a legjobb barátnőnk,vagy a veszekedés a szüleinkkel és nem mellesleg a divatkedvelők számára a Szex és New Yorknál is nagyobb falat édes-krémes desszert volt ez.

Hogy a csatorna jól döntött-e, az majd kiderül, miután a várható felhördülés után lecsillapul a rajongóság, abban azonban biztos vagyok, hogy a Született feleségekkel ellentétben itt sikerül majd az igazi csúcsponton abbahagyni. Remélhetőleg egy Derena és Chair párossal:)

Addig is nézzétek az évadzáró epizódot, amint módotokban áll:)

coming soon,

Agent “V”

Szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy a könyvesboltba betérve kissé félénken nyúlok hozzá azon művekhez melyek köztudottan magyar írók tollából származnak.  Ez kissé paradox állapot, ugyanis kezdő íróként támogatnom kellene a sorstársaimat, de valahogy mégis nehéz megszabadulni a sztereotípiáktól, miszerint minden jobb ami nyugatról jön…vagy mégsem?

A Könyvmolyképző kiadó megmutatja, hogy igenis, kis hazánkban is fellelhető számtalan író, akik lehetőséget kapva, ugyanúgy el tudják szórakoztatni az jó könyvekre éhező olvasókat!

2012 márciusában ért véget a kiadó Aranymosás pályázata, aminek kapcsán jó pár résztvevőt és a felelős szerkesztőt is megkérdeztem a pályázat alakulásáról.

Résztvevők:

-          Varga Bea a kiadó pályázatért felelős szerkesztője

-          Barsiné Gál Erika pályázó

-          Demeter Attila pályázó

-          Fantyastic Volumes pályázó

-          Futár Iván pályázó

-          Gergály Gábor pályázó

-          Hegedűs Máté pályázó

-          Rácz Tibor pályázó

-          Kiss Balázs pályázó

-          Laural Delarmée pályázó

-          Lylia Bloom pályázó

-          Nibela pályázó

-          Vöő Gergely pályázó

(A szerzők neveire kattintva belepillanthattok munkásságukba és a pályázatra benyújtott művükbe!)

A kiadó szerkesztőjével a következő beszélgetés zajlott, amiből kicsit közelebb kerültünk a pályázat hátterében meghúzódó részletekhez:

KBK: Hogyan jött az Aranymosás ötlete illetve kinek az agyából pattant ki?

VB: Egy nyári estén a szegedi sci-fi tábor (SZEFANTOR) tornácán Katona Ildikó (a Könyvmolyképző kiadó vezetője), Vásárhelyi Lajos (a Zsoldos díj zsűritagja) és jómagam ásványvizet iszogattunk. Lajossal összevitáztam azon, hogy szerinte alig van jó szerző, szerintem meg vannak tehetségek, csak nem jutnak el a kiadókhoz. Illetve mennyire fontos lenne az íróképzés. Ildi főleg hümmögött és rengeteget kérdezett. Ő már egy ideje azon töprengett, hogyan foglalja rendszerbe a beérkezett kéziratokat. Pár héttel később felkért egy írástechnikai játék levezetésére, majd kidolgoztuk az Aranymosás rendszerét.

KBK: Hány pályázat érkezett be hozzátok?

VB: Októberben elindult a rendes mese és regénypályázat, melyre több mint 200 mű érkezett. Az első 10 ezer karakter alapján eldöntöttem, mi juthat föl az oldalra, és mi nem. 47 írás került be. Minden nap kikerült egy mű első fejezete. Két lektor olvasta őket, és ami felkeltette az érdeklődésüket, ott a regényt vagy mesét elolvasták és véleményt adtak. Ez alapján dönt majd Katona Ildikó kiadóvezető a mű megjelentetéséről. A nyertesek száma nem volt meghatározva, a jókat megjelentetjük.

KBK: Miért pont a magyar írókat részesítitek előnyben? Tudomásom szerint ti vagytok az egyetlenek, akik úgymond földi halandókkal is szóba álltok.

VB: Nem az a lényeg, hogy magyar vagy külföldi egy szerző, hanem az, hogyan ír. A probléma az, hogy külföldön a kreatív írásoktatásnak évtizedes hagyományai vannak, míg nálunk ez fiatal dolog. Idehaza egy pályázat 5-10 százaléka olvasható, az írók alapvető írástechnikai hibákkal küzdenek. Azt gondoljuk, hogy számos igazán tehetséges ember van, és megéri velük foglalkozni.

KBK: Miért gondoljátok, hogy megéri nektek ezzel foglalkozni?

VB: Ha a gazdasági oldalát nézzük, akkor a külföldi regény esetén ott a jogdíj és a fordító díja. Magyarnál a szerzőnek adott honor. Szerkesztés mindkét esetben van (bár a magyar műveknél ez tartalmi is lehet, nem csak nyelvi.) Ha az igazán jó magyar szerzőket meg tudjuk találni, akkor ez egy működőképes rendszer.
Ildikó szereti az új utakat, és ne feledjük, hogy az iskolásoknak szervezett Jonatán játékból nőtt ki a Könyvmolyképző kiadó. Egyfajta misszió is ez, az olvasás megszerettetése a cél. Ha az olvasóinkból írók lesznek, azt hiszem megéri a belefektetett energiát.

KBK: Hová sorolnád a Könyvmolyképzőt a kiadói piacon?

VB: Az élvonalba. A mesekönyveink közismertek, sokan keresik a Gombóc Artúrt és más újra kiadott műveket. Vannak kisiskolásoknak szóló történetek, mint a Fairy Oak, a fiúk imádják az Egy ropi naplóját, vagy a 39 című regénysorozatot. A Vörös Pöttyös sorozatunk is nagyon népszerű, nem csak a Twilight, hanem a Crescendo, Csitt-csitt. A felnőtt nők az Arany Pöttyös sorozatban találnak sok jó könyvet. Nagyon színes a kínálat.

A továbbiakban pedig következzenek a pályázók gondolatai a versengésről, a légkörről, motivációjukról:

Utólag végignézve a pályázókon és műveiken meg kell állapítsam, hogy ennyire sokszínű társasággal ritkán találkozik az ember. Volt itt idősebb és fiatalabb egyaránt, mint ahogy olyan is, aki első művével már sikert aratott és olyan is, aki évek óta forgatja ujjai között a tollat, de egyben talán mind hasonlítanak: 205 pályázó, 205 lélek, akik mind akartak valamit a pályázattól…sokan kalandot, kihívást, de főleg egy kicsinyke visszajelzést szerettek volna kapni.

FI: Aki szeret, az elfogad, aki nem az elutasít. De jó-e az, amit csinálok? A pályázaton a visszajelzés hiány miatt indultam. Maga az írás, a mesélés az van. Tulajdonság.

Sokszor bennem is felmerül a kérdés, miért is írok valójában? Mit akarok igazán? A kérdés mindenkinek mást jelent, egyeseknek ezt…:

GG: Aki belekezd valamibe, azt végig kell csinálni és küzdeni kell, ahogy az egyik kedvenc művemben, Az ember tragédiájában szerepel: “Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál”. Ha lenne jelmondatom, akkor ezt választanám.

LD: Mert szeretem, mert a formálódó történeteimet le kell írnom, ahogy kiírom magamból a bánatomat és megírom az örömömet is.

Az örök kérdésre miszerint a magyar vagy külföldi író a jobb, nem született egyöntetű válasz, de ez így is van rendjén:

BGE: Nem hiszem, hogy a magyar írók általában véve rosszabbak lennének, mint a külföldiek. Persze nem ismerem az arányokat, de nálunk is van sok tehetség, aki megérdemelné, hogy kiadják, és persze olyan, már befutott szerzők is, akikről esetleg mást gondolok. Külföldön talán csak az anyagi háttér és a szemléletmód más.

A tehetségek köztünk élnek, csak kibontakozniuk nehezebb talán.

A profizmusban látom a különbséget. Külföldön komolyabban veszik a szerkesztést, meg úgy általában véve az egész szakmát. (Természetesen ez nem igaz egyformán a világ többi részére.) Nálunk az írás nem hivatásnak, hanem különcségnek számít, és megélni sem igen lehet belőle. Sokszor a kiadók is csak vergődnek. Én optimista vagyok.

RT: Ez a legnagyobb butaság amit idén hallottam. Elég ha megnézzük az eladási toplistákat, a top tízben mindig ott tanyáznak a magyar szerzők. Ez csak számít valamit. Szeretik a magyar olvasók a magyar írók könyveit, és ez így jó és természetes. Bízom benne, hogy a közeljövőben a tendencia tovább fog nőni.

…nagy az ellentmondás, miért kell akkor a többségnek írói álnév a sikerhez?

VG: Csak a magam nevében tudok beszélni: Eleinte úgy éreztem, hogy angolszász írói névre van szükségem ahhoz, hogy az emberek elolvassák, amiket írok, de a családnevem egy ősi magyar név, amit a 12. századik vissza lehet vezetni, és erre nagyon büszke vagyok. Így arra jutottam, hogy saját néven fogok írni, abban a reményben, hogy az emberek nem azt gondolják majd, hogy “csak egy magyar író”, hanem esetleg a későbbiekben ők is büszkék lesznek rám, hogy “na Ő egy magyar író”

Az írói sikert is sokan sokféleképpen élik meg és értelmezik:

FV: Szerintem, amit Benina és Szurovecz Kitti elért az nagyon is sikernek nevezhető, mindenképpen része az, hogy az olvasói várják a következő könyvedet és nagyon szeretik a karaktereidet, ha a szerzőt “elárasztják” a szeretetükkel szerintem az az írói siker

KB: Ha a történetével megfog egy csoportot. Nem kell az egész világot meghódítania, csak a célkorosztály ill. -csoport rajongjon érte. Végzős egyetemista vagyok, és most mentem keresztül rengeteg olyan dolgon, amit YA regényekben lehet olvasni. Arra jöttem rá, hogy a meséimbe nagyon könnyedén bele tudom építeni a fiatalok néha őrült világát.

DA: Ha tudnám, akkor előbb sikeressé lennék, aztán talán a gyerekeimnek elárulnám.

A Könyvmolyképző kiadó „beette” magát a köztudatba, sok kezdő író vágyik a berkei közé, hisz itt sokan úgy érzik végre „otthonra” találtak:

FV: Nem véletlen, hogy ifjúsági könyvet kezdtem el írni, nyilvánvaló, hogy a kiadó munkássága alapozta meg a műfaj iránti szeretetemet és így az sem véletlen, hogy ez a téma foglalkoztatja az írói énemet is.

HM: Azt, hogy a legjobb kitalálás volt, hisz a Könyvmoly azért van, hogy életre keltse a könyvolvasást és létrehozta a könyvolvasók új generációját. A pályázat nagyszerű, legalább megismerhetik a leendő írókat, hogy ezzel a könyvolvasást életre keltsék egy olyan világban ahol az informatika a hatalom.

LB: Sok embert ismertem meg általa, teljesen kívülálló emberek írtak véleményt a regényemről, szóval örülök neki, hogy van.

A kiadóról? Sokra tartom őket, hogy hajlandóak pártfogásukba venni magyar, elsőkönyves írókat, reklámozzák a könyveiket, és még több új magyar szerzőt szeretnének.

N: Remekül. Belepillanthattam hozzám hasonló szerzők műveibe, lelebbent a fátyol arról, a kiadó milyen szisztéma szerint javít egy adott szöveget – ezt a Facebook nyertesek munkáin mutatták be -, és kóstolót kaptam, milyen az, ha ismeretlenek fűzik hozzá véleményüket a munkámhoz. Sok hasznos és érdekes tanácsot találtam közöttük. Így most nálam igaz: nyertem, tapasztalatot.

Végső összegzésként pedig elmondhatom, hogy számtalan mű kapott pozitív lektori véleményt a szerkesztőktől, ezáltal újabb magyar írókkal fog gazdagodni a könyvesboltok polcai.

De a kiadó nem áll meg..értesüléseim szerint ősszel újra indul az Aranymosás,  mert a következő J. K. Rowling akár köztünk is lépdelhet!

Köszönöm az interjúalanyaimnak a türelmet és segítséget, mert nélkülük ez a cikk nem születhetett volna meg!

Igen,kedves barátaim, a hír igaz. Egy ma reggeli sajtóközleményben tárta ország-világ elé a márka,hogy az alapító és névadó Tóth Bori a showroom januári bezárását követően kiszáll a TOTHBORI márkából és a jövőben teljesen elhatárolódik attól. A közlemény szerint Bori várhatóan az őszi szezonra tér vissza új márkájával,amely két ágon indul majd: egyrészt egy fiatalos, hiánypótló konfekció kollekcióval és egy nemzetközileg is elismert, művészibb, magasan kvalifikált iránnyal.

Én a magam részéről bár sajnálom és persze a történtek hátterére is kíváncsi vagyok, azért nagyon várom,hogy milyen lesz a jövő, milyen lesz az a kollekció,amiből majd én is válogathatok.

coming soon,

Agent “V”

Heti 10-15 jelentkezés (és motivációs levél megírás).

Összesen körülbelül 15 interjú és találkozó különböző cégekkel, HR-esekkel, leendő “főnök jelöltekkel”.

Hosszú, zsúfolt és kalandos út, tele furcsa pillanatokkal.

No de kezdjük inkább a tényekkel!

26 éves vagyok, nagyjából egy éve élek Amszterdamban, folyékonyan beszélek németül és angolul és körülbelül két év – javarészt német nyelvű – ügyfélszolgálatos munkatapasztalatom van. Nem rossz kritériumok, igaz én váltani szerettem volna.

 Ezért aztán rengeteg különböző helyre adtam le a jelentkezésemet, nem csak a “biztosra mentem”.

Bátran kijelenthetem, hogy a leggyorsabban a recepciós munkakörre vonatkozó ambícióim haltak el. Noha neten és személyesen is rengetek önéletrajzot leadtam, sehonnan se hívtak vissza. Hébe-hóba kaptam egy “bocs, de nem” jellegű mailt.  Az indok minden esetben csekélyke holland nyelvtudásom volt, noha volt olyan recepciós, akivel a nagy “CV-magyarázásban” azért nem boldogultam hollandul… mert a kedves “kolléga” nem beszélte a nyelvet. Apropó, az egyik ilyen pozit – ahogy hallottam – a főnök haverjának a fia happolta el, McDonalds-os munkatapasztalattal. (Ezennel eloszlatnám a tévhitet, hogy ez a jelenség csak hungarikum.)

Határozottan sikeresebb voltam az ügyfélszolgálatos, vagy ilyen jellegű hátteret érintő poziciók esetén. A legtöbb interjúm is valami hasonló munkakörért folytatott harc hol vidám, hol keserű színtere volt.

Több alkalommal a biztató kezdet és jó hangulatú interjú után a kezdeti nyílvánvalóság ellenére is végül a “nem anyanyelvi” németemmel indokolták a döntést. Volt olyan is, hogy találtak tapasztaltabb jelöltet.

Megtörtént, hogy bőrig áztam a bicajon, mire megérkeztem az interjúra (az esőnek hála csekély “professzionális” külsővel), volt, hogy már a délelőtt folyamán keresztül-kasul vonatoztam egyedül az országot egy találkozó kedvéért.

A legtöbb helyen tényleg nagyon kedvesek voltak, mégis akadtak kellemetlen jelenetek is:

Egy főként farmerjairól híres ruhamárka találkozójára nagyon készültem. A patinás divatcég és az új kihívásokat jelentő munkakör hatalmas lelkesedéssel párosult. Utána néztem mindennek: a munkafeladatoknak, a cégnek, az interjúztatóknak. Csinibe vágtam magam és saját ép eszemet sutba dobva felvettem a legütősebb, legmagasabb sarkú cipőmet. (Mégiscsak divatcéghez megyek.)

Az interjúztató hölgy talpig farmerban (oké, ez még érthető is) és utcai mamuszban (álá Ugg) fogadott. Miután konstatálta, hogy igen magas sarkakon tipegek, megmászattatott velem két emeletnyi, az amszterdami házakra jellemző keskeny lépcsősort és olyan arccal ülte végig az interjút, mintha citromba harapott volna. Végig úgy éreztem magam, mint az egyetemen a szóbeli vizsgákon, amikor tudtam, hogy a tanár nagyon hallani szeretne egy bizonyos választ, én viszont pont AZT a választ nem tanultam meg.

Visszajelzésként a hölgy nem szégyellt a 40 percnyi együtt szívott légtér alapján egy olyan véleményt adni rólam, ami nem, hogy nem igaz, de én 40 óra után se mernék hasonló következtetésekre jutni a helyében (meg a sajátoméban sem).

Volt viszont olyan találkozó is, ahol többet beszéltünk a hölgy macskáiról, pasijairól és a személyes életútjáról, mint rólam, vagy a betöltendő pozícióról. Éppen csak egy csésze kávé és egy kellemesebb környezet hiányzott a csajos-csevegés mellé. (Persze így is roppantul élveztük.)

Akadt olyan is, amikor a 3 órás találkozó első fél órájában már teljesen világossá vált számomra: én, ide, soha. A cég viszont olyannyira lelkesen állt hozzám, hogy még a végszó előtt biztosítottak róla, hogy másnap mehetek szerződést aláírni. Hát itt bizony – szégyen, nem szégyen – füllentenem kellett. A “Hol látod magad a cégünknél 6 hónapon belül?” kérdésnél csak erre tudtam gondolni: AZ AJTÓN KÍVÜL!

Külön szót érdemelnek a fejvadász és munkaközvetítő cégek alkalmazottai, a legtöbbször természetesen velük tartottam a kapcsolatot. Noha sokan igen felszínesek közülük és csak a “meglegyen a napi kontaktszám” cél vezérli őket, akadnak igen kellemes és lelkiismeretes ellenpéldák!

Van, aki külön felkészítő órát tartott az interjú előtt (hogy pótoljuk a nem létező háttértudásomat), volt akivel együtt dolgoztuk át az önéletrajzomat, akadt, aki saját maga vitt el a céges interjúra és van, akivel a sikertelen együttműködés ellenére továbbra is tartom a kapcsolatot – és aki az elsők közöt gratulált az elhelyezkedésemhez.

A végkövetkeztetés mindebből persze nem az, hogy szobrot szeretnék emeltetni a (néha esetemben is “otthon felejtett”) talpraesettségem tiszteletére, hanem a NYITOTTSÁG. Minden helyzetben, mindenki felé. Sohasem tudhatod, mi sül ki a végén az adott szituációból. A legjobb amit tehetsz, ha ötvözöd a benned megbújó, örök lelkes csitrit a dívával és megfűszerezed némi felkészültséggel.

És mi lesz, ha nem jön össsze, ha nem sikerül?

Nagy levegő, kézlegyintés.

Majd lesz belőle egy jó kis sztori.

]]> http://gossipsisters.com/2012/04/21/jottem-lattam-interjuztam/feed/ 0 keribredso glass http://gossipsisters.com/2012/04/13/oriasi-befektetes-a-nanushkaba/ http://gossipsisters.com/2012/04/13/oriasi-befektetes-a-nanushkaba/#comments Fri, 13 Apr 2012 11:27:53 +0000 agentvs http://gossipsisters.com/?p=4076 ]]> Tegnap este a Piarista közben lehettek szemtanúi a szerencsések Nanushka 2012/13-as őszi-téli kollekciójának bemutatójának. A bemutató alapvetően két részből állt: az első rész a szakmának szólt,ekkor mutatta be Sándor Szandra a következő téli kollekciót, majd egy óriási bejelentést követően a nagyérdemű a 2012-es tavasz-nyári kollekció köré kerekített showt láthatta.

A nagy bejelentés pedig valóban ütött,bár korábban is hallani lehetett már pletykákat: Nanushka befektetőt szerzett. Mint kiderült a hír igaz: az OTP Kockázati Tőkealap I. nem kevesebb, mint 1,6 millió dollárt,vagyis 360 millió forint körüli összeget fektet be az egyik legkedveltebb és legelismertebb magyar divatmárkába. Oszkó Péter, egykori pénzügyminiszter, a Portfolion Zrt. elnök vezérigazgatója elmondta, a befektetés kifejezetten a Nanushka márkának szól, amely érdemesnek találtatott arra, hogy ekkora összeget fektessenek be.

Ennek köszönhetően a márka egy új szintre léphet, a korábbinál is nagyobb sikereket érhet el a divatvilágban. Így aztán a Nanushka márka biztos helyen működik ezentúl a Fashion Streeten,ahol nem csak üzlete lesz megtalálható,de a cég többi része is oda költözik .

Óriási gratulációt érdemel mind a márka, mind maga Sándor Szandra az eddigi kemény munkáért, amellyel létre hoztak egy olyan céget, amely megérdemel egy ekkora befektetést, vele együtt bizalmat.

coming soon,

Agent “V”

Tudom, már a sorozatokkal elkívántok a fenébe, de ez van, rájuk vagyok kattanva újabban. Mostanában egyébként is nagy divat a vámpírosdi, gondoltam nem hagyom ki a szórásból. Twilight-kritikát tőlem egyébként sem fogtok olvasni, mert még a végén megutáltok.
Mi is van ebben a könyvben? Hát… minden, ami mostanában kell a népnek. Tinédzserek, vámpírok, jó pasik és akció. No meg persze balhé, hiszen egy akadémián játszódik a sztori.
Szóval Rózi. Rose egy szemtelenül jó csaj, lehet rá irigykedni, pláne, hogy még kemény is, meg vagány és sok srác fejét elcsavarja. Bizony, lehet rá féltékenykedni és természetesen ő a főhősünk. Rose egy dampyr, ami annyit takar eme csodás műremekben, hogy a nyifi-nyafi vámpírok testőre. Egész konkrétan elvileg majd a legjobb barátnőjéé lesz, mivel kialakult közöttük egy „kötődés”, Rose belelát Vaszilisza fejébe. És ez marha nagy szám arrafelé, igazából csak ezért nem rúgják ki a suliból(rossz kislány a kicsi Rose).
Lissa, Rose barátosnéja mora. A morák azok a vámpírok, akiknek mindenki kinyalja a hátsóját. A „nemesek”. Az ő testőreik a dampyrok. Na de ott tartottam, hogy Lissa. Bevallom nektek, én őt annyira nem csipázom. Egy határozatlan is dedós. Sose tudja mit csináljon és amit csinál, marhára nem tudja, hogy minek.
Na de nem csigázlak titeket, a legjobb pasit nem hagyhatom ki. Ő Dimitrij, szintén dampry, Rose-t korrepetálja(mindjárt elmondom miért) és állati dögös. Rózi is odavan érte. Hát meg tudom érteni. (nyálfolyás).
Szóval! A sztori kábé annyi, hogy Rose és Lissa lelépnek az akadémiáról. Onnan viszont nem olyan egyszerű elszökni. Aztán Dimitrij, meg a bandája megtalálják őket és visszaráncigálják őket. Persze Lissát nem merik piszkálni, mert ő nagy ember. Viszont Rose-t ki akarják rúgni. Nagy könyörgések árán végülis bent marad, de mivel le vannak maradva a lányok, ezért kell Dimitrij bácsinak korrepetálást tartania, miközben Rózi kicsikét belezúg. Na már most az van, hogy Lissa kicsit nagyon ász a gyógyításban, a nagybátyja meg nagyon beteg. De a drága jó bácsi nem csak beteg, de még szemét is, ezért elrabolja Lissát. Ami vicces, mert ehhez el kell altatni Rose és Dim figyelmét, amit oly módon old meg, hogy egymásra gerjeszti őket. Fincsi kis jelenetek. De hát ők a hősök, akik természetesen erre rádöbbennek. És megmentik a kiscsajt. És happy end.
Szóval ez így önmagában kábé ennyi és a sorozat többi része meg ugyebár ezt folytatja, bár igazából azokat még nem olvastam, mert nem jutottam el odáig. Őszintén szólva nem vagyok oda különösebben a sorozatokért, mert se könyvben, se filmben nincs türelmem várni, meg aztán csomószor elfeledkezem róla, de ez egész jó. Annak ellenére, hogy (elcsépelt) vámpírokkal teli és sorozat, tényleg jó. Én egy éjszaka alatt kivégeztem, nem bírtam letenni.

Korábban ígértem nektek egy sorozatot arról, hogy a ricinus olaj vajon tényleg hatásos hajnövesztő-e, úgy működik, ahogy a nagykönyvben megírták, vagy ez is csak városi legenda marad, tudjátok, ami megtörtént az ismerősöd ismerősével,de veled nem.

Ha még emlékeztek rá, ott hagytam abba, hogy megcsináltam az első kezelést, fodrásszal konzultálva persze, és nagyon vártam a hatást. Azonban a 3. használat után rájöttem, hogy sorozat sajnos nem lesz ebből a próbálkozásból: én ugyanis hiába mostam ki a hajamból nagyon alaposan az olajat, a töve mégis sötétebb lett és hamarabb is zsírosodott. Maga a növesztő hatás egyébként működik, na persze nem fog napi 1 cm-t nőni a hajatok, de serkenti a növekedést, amibe nyilván az is besegít, hogy teljesen más és alapos ápolásban részesíted.

Összességében senkit nem akarok lebeszélni erről, mert maga az ápolás hihetetlen sokat számít, de szőke és zsírosodásra hajlamos nőtársaimnak azt ajánlom kétszer is gondolják meg, illetve a ricinus helyett kezeljék a hajat minden hajmosásnál hajszesszel, amit alaposan a fejbőrbe masszírozva használjunk.

coming soon,

Agent „V”